A 2018-as győztes kétharmad után Orbán Viktor első külföldi útja Szlovéniába vezetett. A magyar és a szlovén választások közötti hetekben Orbán a jobboldali Janez Jansa, „szívbéli jó barátja” mellett ment kampányolni Lendvára, miközben azt is egyértelművé tette, hogy a kis muravidéki magyar nemzetiségben ki a támogatottja. Akkor úgy tűnt, Szlovénia az illiberális demokráciaexport kísérleti állama lehet. Habony Árpád médiaérdekeltségeket vásárolt, több magyar NER-közeli befektetés is napirenden volt. A szlovén választások után Jansa azonban nem tudott kormányt alakítani, az orbánizmus pedig azóta is állandó téma a szlovén belpolitikában.

A legutóbbi kör a diplomáciai csörtébe forduló karikatúrával kezdődött. A Mladina című baloldali lap náci karlendítéssel ábrázolta Orbánt, mire a ljubljanai magyar nagykövet hivatalosan tiltakozott. Szilágyiné Bátorfi Edit a szlovén külügyminisztériumtól kérte, hogy „hasson oda”, ez azonban inkább bummerángeffektussal járt: nem csak a baloldali lapok figurázták ki, a (nem Jansa-párti) jobboldali sajtó is kiállt a szólásszabadság mellett.

A konfliktus megerősítette a Szlovéniában uralkodó negatív képet a magyarországi sajtóhelyzetről, miközben a tervezett és futó magyar beruházásokat is kritizálják, időnként miniszteri szinten is. Amikor az elmúlt hetekben a vegyes lakosságú Muravidéken, Lendván és környékén jártunk, magyar beszélgetőtársaink a konfliktusokat politikai vérmérséklettől függően hol szlovén belpolitikai okokkal, hol Orbánék nyomulásával magyarázták, de az visszatérő téma volt, hogy úgy érzik: a kétmilliós országban hajlamosak időnként lenézni Magyarországot.

Arra voltunk elsősorban kíváncsiak, hogy érinti a Lendva központú néhány ezres magyarságot a nagypolitikai konfliktus. Ez tágabb nemzetpolitikai szempontból is érdekes lehet, a szlovéniai magyarok ugyanis speciális helyzetben vannak. Miközben ez a legkisebb létszámú (a becslések 5-15 ezer emberről szólnak, de közülük nagyon sokan már inkább vegyes nyelvűek és identitásúak) Kárpát-medencei magyar nemzetiség, ők rendelkeznek a legtöbb joggal: kétnyelvű oktatás, erős helyi magyar kisebbségi önkormányzat, magyar nyelvű média, állandó parlamenti hely Ljubljanában. Az intézményrendszer szinte a területi autonómiához hasonló lehetőségeket ad, mégis, mint azt Göncz László kisebbségkutató, volt szlovéniai parlamenti képviselő mondta nekünk, gyors az asszimiláció, a kis magyar közösség a szórványra jellemző nehézségekkel küzd. Talán egyszerűen a létszám miatt lehet így, de a helyi magyarok között visszatérő nézet, hogy a kényelmes helyzetben „a magyarok elpuhultak”, nem elég fontos nekik úgymond „a megmaradás”.

A szlovén sajtó mostanában többször is foglalkozott a kis létszámú magyarsággal, de alapvetően politikai kontextusban. Főleg annak vezetőjét támadják: azt a Horváth Ferencet, aki mellett tavaly júniusban Orbán újra hitet tett. „Nem mindegy, hogy ki vezeti a muravidéki magyarokat. Fontos, hogy olyan ember vezesse, akivel a mindenkori magyar miniszterelnök meg tud állapodni, meg tud egyezni és bízhat abban, hogy amiről megegyezünk, az be is lesz tartva” – idézte Orbánt a helyi magyar lap, mely egyébként ugyancsak Horváth érdekkörébe tartozik. Orbán a másik magyar jelölttel szemben tette le a voksot a Muravidéki Magyar Önkormányzat (MMÖNK) elnöke mellett, aki, ha a vártnál szorosabb küzdelemben is, de győzött, így most már ő a parlamentben is a magyar nemzetiségi képviselő.

Bár Horváth a parlamentben passzív, megválasztása óta csak 35-ször szólt a plenáris üléseken, kritikusai szerint Muravidéken Orbán támogatásának köszönhetően

a szlovén belpolitikában pedig időnként azzal vádolják, hogy Budapest beépített embere. A pletykák szerint lendvai irodájának falán a Nemzeti Együttműködési Rendszer deklarációja mellett egy Felcsút-sál lóg, a jobboldali Reporter című lap pedig rendszeresen „Orbán képviselőjének” nevezi. Horváth Ferencnek meghatározó informális befolyása van a szlovén közszolgálati médiához tartozó magyar nyelvű TV-ben és rádióban is, de Horváth a jelenleginél is „politikusabb”, kifelé még jobban záró nemzetiségi sajtót akar, mely a magyar kormányt támogatja.

Horváth pozíciószerzéseiben jelentős része volt a határon túli magyaroknak szánt magyarországi támogatások érkezésének, melyek felfutása egybeesett az ő második ciklusával. „A lendvai, illetve az Őrséghez kapcsolódó, szlovén felségjelzések alatt álló területeken a gazdaságfejlesztési programokat talán sikerült elindítani. (...) Valahogyan a szlovéniai magyarok a méretük miatt mindig a futottak még kategóriában voltak kezelve, ezen szerintem változtattunk az elmúlt néhány évben” – mondta erről Orbán Viktor a novemberi MÁÉRT-en.

Az elmúlt években Lendván Magyarország főkonzulátust és kereskedelmi irodát nyitott, felújította a kulturális Bánffy Központot, a napokban pedig az MMÖNK épületének 700 millió forintos felújításáról döntöttek. Magyar állami pályázati forrásokhoz jutottak a magyar nyelvtudást igazoló helyi vállalkozások is. A mezőgazdaság- és turizmusfejlesztési pályázatokat kezelő Profutura kft. szintén Horváth alá tartozik, és bár hallottunk pletykákat kétes pénzköltésekről (ezek jelképe a mintagazdasági projektben elnyert 50 ezer eurós „nemzetiségi traktor”, amit még senki nem látott), helyi vendéglátósok nekünk határozottan dicsérték a magyar állami segítséget.

„Orbán Viktor miniszterelnöknek és a teljes magyar kormánynak a muravidéki magyar közösség hálával tartozik” – válaszolta a támogatásokkal kapcsolatos kérdésünkre Horváth Ferenc, szerinte ugyanis Pesten felismerték, hogy a határon túli magyar közösségek közül a muravidéki magyar közösség van a legnehezebb helyzetben. „Ha most nem sikerül gazdaságilag a közösséget megerősíteni, akkor a számszerűleg legkisebb határon túli magyar közösség végnapjait élheti” – írta az Indexnek az MMÖNK elnöke, azt hangsúlyozva, hogy a gazdaságfejlesztésnek a Szlovénia többi részétől elmaradó egész térségre pozitív hatása van.

A szlovén viszonylatban fejletlennek számító Muravidéken biztosan jól jönnek a magyar állami források (hasonlókra a határ magyar oldalán, az elhagyott Hetésben és környékén is szükség lenne), és van olyan várakozás, hogy ezek több ljubljanai területfejlesztési forrást is indukálhatnak majd. Abban azonban visszatérő a panasz a helyi magyarok részéről, hogy miközben helyben kiváló a viszony, és nincs semmiféle etnikai konfliktus, Szlovéniában sokszor lenézik Magyarországot.

A magyar pénz a szlovén politikusoknak nem kell

– hallottuk Lendva környékén, miközben a más országokból érkező tőke ellen a magyarok panasza szerint nincs hasonló kifogás.

A magyar befektetésekkel kapcsolatban az elmúlt egy-két évben valóban sorjáznak a politikai ügyek Szlovéniában. A koperi kikötőről és a kapcsolódó vasútfejlesztésről (érvénytelen) népszavazást is tartottak, a projektről a novemberi Magyar Állandó Értekezleten Orbán Viktor is azt mondta, hogy bár stratégiai jelentőségű lett volna, az „el van rontva, és nem is tudjuk helyrehozni“, ezért inkább már Triesztre koncentrálnak. Azóta a szlovén kormány hivatalosan is lefújta a projektet.

A muravidéki magyar bizniszek közül Magyarországon a másodosztályú lendvai focicsapat és a fociakadémia ügye volt leginkább téma. A projektre információink szerint Orbán Viktor személyesen bólintott rá néhány éve Lendván. Idáig kb. 6 millió eurót fektettek be, a NER-közeli építési projektben benne van a ZTE-tulajdonos Végh Gábor felcsúti telephellyel is rendelkező Pharos 95 kft.-je. (Friss hír, hogy 2020 végére csúszik a befejezés.) Szlovéniában azonban nagyobb visszhangot kapott a lendvai Hotel Lipa megvásárlása. A kissé leharcolt wellness-szállót egy magyar állami cég, a miskolci székhelyű Comitatus vásárolná meg 9 millió euróért, az ügylet azonban politikai okokból húzódik. Zdravko Počivalšek szlovén gazdasági miniszter az adásvételt nem tudja megakadályozni, de azzal fenyeget, hogy az állami érdekeltségnek számító gyógyvíz további felhasználásához nem feltétlenül járul hozzá, ha magyar kézbe kerül a Lipa.

A magyar beruházásokkal szembeni ellenállás alapvetően belpolitikai motivációjú, az Orbánnal való riogatás a baloldali kormánypártok kártyája. Ráadásul

A részben magyarlakta terület birtoklása most szimbolikusan különösen fontos, főleg, hogy – Karintiával és az olasz határvonallal ellentétben – lényegében ez volt az egyetlen olyan terület, ahol teljesültek a szlovén területi igények. A mostani centenáriumi szoboravatások „a Muravidék anyanemzethez való visszatérését” ünneplik, és bár a nemlétező magyar követelésektől egyáltalán nem kell tartaniuk, a magyarellenességbe némi trianonozás is be-becsúszik. Éppen az Orbán-karikatúrát lehozó Mladina múlt pénteki számában jelent meg egy négy évvel ezelőtti felvétel a magyar nagykövetről, mögötte a falon a történelmi Magyarország térképe – azóta több helyen is foglalkoztak vele, Magyarország Muravidékre vonatkozó igényét magyarázva bele a helyzetbe.

Miközben nekünk gyakorlatilag minden beszélgetőtársunk külön hangsúlyozta, hogy nemhogy elszakadni nem akarna senki, a muravidéki magyarok általában kifejezetten jól is érzik magukat Szlovéniában, a politikai hangulat a magyar nemzetiség szempontjából sem igazán ideális. A helyi erős ember Horváth Ferencet amiatt is támadják, hogy jelentkezett abba a parlamenti vizsgálóbizottságba, mely Jansa pártjának külföldi kampányfinanszírozását és a magyar állami hátterű médiapiaci nyomulás törvényességét firtatja. Kritikusai szerint Horváth ezzel feladta a nemzetiségi képviselők szokásos pártpolitikai semlegességét, a kormánypárti szlovén baloldal pedig egyenesen azzal riogat, hogy bizottsági tagként Horváth nemzetbiztonsági jellegű információkhoz fér hozzá, melyeket szerintük a magyar képviselő Budapestnek is kiszivárogtathat.

Horváth ellen párhuzamosan parlamenti bizottsági és korrupciós hivatali vizsgálat is zajlik pozícióhalmozás miatt. A Korrupcióellenes Hivatal álláspontja szerint az országgyűlési képviselőség nem fér össze a nemzetiségi önkormányzat vezetésével, és kifogásolják a MMÖNK tulajdonában álló kft. párhuzamos irányítását is. Utóbbiról Horváth időközben lemondott, ő azt állítja, hogy a magyar önkormányzat vezetése és a parlamenti hely nem összeférhetetlen, ezért a lemondásról sem gondolkodott.

Ezekben az ügyekben Kovács Attila magyar önkormányzati képviselő tett bejelentést, miután, mint hangsúlyozza, hiába jelezte a problémát évek óta a helyi magyar közösségben, nem történt semmi. „Horváth a joghézagokat kihasználva egyszemélyi hatalomhoz hasonló helyzetet alakított ki, és belement egy szokásos szlovén belpolitikai játékba, ami nagyon veszélyes magyar kisebbségi szempontból” – mondta Kovács Attila az Indexnek.

A személyével kapcsolatos bejelentésekről Horváth magyarellenes rombolásként beszélt a nekünk küldött válaszában. Ez „a magukat magyarnak valló egy-két személy öncélú próbálkozása a közösség szétverésére. Ennek a hatása egyértelműen érezhető, hiszen a szlovén sajtó egy részét és a szlovén nyilvánosságot próbálják a közösség ellen hangolni, s a hétköznapi emberekre ennek kifejezetten negatív hatása lehet” – írta Horváth Ferenc. Szerinte egyébként a magyarellenesség csak egy szűk rétegre jellemző Szlovéniában, és a magyar beruházásoknak is van politikai támogatottsága.

Kárpátaljától a Vajdaságig azt látni, hogy egyszerre érkeznek a határon túli magyar intézményekhez komoly támogatások, és építenek ki egy olyan klientúrarendszert, amely Budapestnek lekötelezett helyi erős emberekre épít. Ebben a modellben a helyi magyar társadalmat úgy próbálják gazdaságilag erősíteni, hogy közben mellékesen önállótlanabbá és a pesti politikai logika kiszolgálóivá is teszik. Szlovénia esetében azt mindenkinek jó lenne elkerülni, hogy ne a lendvai és a környező falvak maradék, erősen asszimilálódó magyarjai legyenek a Jansa-párti Orbán-nyomulás és a szlovén baloldal ellencsapásainak vesztesei.

(Borítókép:  Orbán Viktor miniszterelnök, Janez Jansa a Szlovén Demokrata Pár (SDS) elnöke (j) és Milan Zver az SDS európai parlamenti képviselője (b) az SDS kampányrendezvényén Celjén a Golovec csarnokban 2018. május 11-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)