Hiba volt halogatni Ukrajna és Grúzia meghívását a NATO-ba, mert a helyzetet a Kreml azonnal kihasználta. Meglepő módon Trump nem is különbözik annyira Obamától - mondta az Indexnek adott interjújában az Atlantic Council think tank alelnöke, Damon Wilson, aki a Külügyi és Külgazdasági Intézet meghívására jött a a NATO megalakításának 70. évfordulója alkalmából szervezett konferenciára.
„Rendhagyó elnöke van az Egyesült Államoknak, akit nem kötnek a bevett viselkedési formák” és a klímaváltozástól a kereskedelmen át a gazdaságig sok vitás téma teszi próbára Washington és az EU országainak kapcsolatát, de a helyzet valójában nem annyira egyedülálló, mint elsőre látszik. A NATO hetven éve alatt – amelyből 20 évet már Magyarország is a szövetség tagjaként töltött – bőven voltak családon belüli viták, elég mindjárt az 1956-os szuezi válságra gondolni, mondta Damon Wilson.
Damon Wilson a Duke Universityn, majd a Princetonon diplomázott. 1995-96-ban, egy évvel a tuszi népirtás után Ruandában töltött egy évet egy gyermekeket segélyező szervezettel.
Politológiai tanulmányai után pályafutását a NATO-nak és az amerikai-európai kapcsolatoknak szentelte. Dolgozott a NATO főtitkárságán még George Robertson idején, majd az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsának közép-, kelet- és észak-európai kapcsolatokért felelős részlegét vezette, az ukrajnai narancsos forradalom idején.
2007-ben az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségén dolgozott, majd ismét a nemzetbiztonsági bizottságnál volt vezető beosztásban.
Az Atlantic Council think tanknál 2009 óta van, ahol a nemzetközi biztonság részlegét vezeti. 2011 óta Wilson az Atlantic Council alelnöke.
A transzatlanti kapcsolatok fejlesztéséért Észtország, Grúzia, Lengyelország, Lettország és Magyarország is kitüntette.
Az Atlantic Council tanácsadó testületet 1961-ben hozták létre, központja Washingtonban van.
Az Atlantic Council alelnöke szerint ezért nem kell túlzásokba esni, amikor úgy tűnik, nagy az ellentét, mint ahogy ez a tavaly nyári NATO-csúcson történt, amikor Donald Trump a tulajdonképpen a kilépést is megemlítette, kevesellve az európai tagok védelmi kiadásait.
„Ő egy médiasztár, üzletember, előszeretettel teremt drámai hangulatot, szívesen szól ki a nyilvánosságnak a viták közben. Sokszor igen nyersen beszél a NATO-val kapcsolatban, de ha tartalmában vizsgáljuk, nem is annyira egyedülálló: Barack Obama is azt vallotta, hogy az európaiaknak többet kellene tenniük a védelmükért” - vont párhuzamot a demokrata előd és a republikánus elnök között.
A kifogás nem Trumptól ered, az Egyesült Államokban létező kérdést feszeget.
„Igen, nyersen beszél, nem feltétlenül úgy, ahogy családon belül elvárható lenne, figyelembe véve a szoros, régóta tartó viszonyt. És sajnos valóban túl gyorsan ad hangot a szövetségesekkel szembeni kritikájának.”
Ugyanakkor a kérdés, hogy miért nem költenek a tagállamok többet a védelmükre, úgy is hangozhatna, hogy miért nem tesz a NATO többet a terrorizmus elleni fellépésért. Ezek helyénvaló kérdések.
Wilson elismeri, hogy az Egyesült Államok és Európa érdekei nem mindig és mindenben azonosak, „de ha távolabb lépünk a családon belüli vitáktól, látszik, hogy mi ugyanabban a csapatban vagyunk. Mi magunk a csapaton belül talán nem mindig érezzük ezt, de aki a csapaton kívül van, az ezt pontosan látja.”
Például a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország, amely ugyan „az autoriter államkapitalizmusával kevésbé sikeres, mint Peking”, de az elmúlt bő tíz évben megpróbált valamit visszahozni a széthullott Szovjetunióból. A volt szovjet tagköztársaságokban, sőt,az egykori Varsói Szerződés országaiban is megpróbálja befolyását kiterjeszteni.
„Az orosz kémkedés szintje néhány szövetségesünknél nagyon magas. Aggasztó az orosz beruházási bank megjelenése is Budapesten, hiszen a banknak van kémkedéssel összefüggő története, nem csak bankolásról szól. Ezekről nagyon őszinte párbeszédet kell folytatnunk szövetségeseinkkel, hogy megvédjük közös érdekeinket, értékeinket, amelyek a NATO-n belül is mélyebbek, mint pusztán katonai szövetség” - mondta.
Persze Moszkva korábban sem nézte jó szemmel a NATO bővítését, de nem tehetett ellene semmit – egészen 2008-ig. Wilson szerint a közösség akkor elkövetett egy hibát: a bukaresti NATO-csúcson – leginkább a németek berzenkedése miatt – végül nem kapott meghívót a szövetségbe sem Ukrajna, sem Grúzia.
„Az ellentétet megérezte Bukarestben Putyin. Nem sokkal később már arról beszélt, hogy Ukrajna nem is igazi ország, majd a nyáron alkalmat talált, hogy bevonuljon Grúzia területére. Hat évvel később pedig elcsatolta Ukrajnától a Krímet és megjelent a kelet-ukrajnai szakadároknál Donyeckben és Luganszkban”.
Bár Trump az európaiak védelmi kiadásának növelését követeli – mivel az európaiak átlagosan GDP-jük 2 százalékát sem költik erre – a valóság más, mint ami szavaiból következne: „az Egyesült Államok több erőt állomásoztat Európában, többet is költ rájuk, rakétaelhárító rendszerek telepítésével erősíti a védelmet. Ezzel
elég egyértelmű üzentet küld Oroszországnak, hogy ne szórakozzon a szövetség tagjaival.
Moszkva szerint az egyensúlyt Washington borítja fel, Wilson szerint viszont ellenkezőleg történt:
„Őszintén szólva, ha nem kellene több erőt telepítenünk Európába, többet költenünk erre, az Egyesült Államok szívesen elállna ettől. Nem a Kreml miatt szeretnénk aggódni, sokkal fontosabb lenne az Iszlám Állam elleni fellépés, a szíriai rendezés, az erősödő Kína problémája.”
De Moszkva hatalmának minden eszközét beveti, ahhoz, hogy megossza a NATO-t és az EU-t. „Korrupciót, megfélemlítést, kémkedést, emberrablást, gyilkosságot a területünkön. Így biztosítanunk kell a szövetségeseinket arról, hogy védelmük fontos az Egyesült Államoknak.”
Wilson szerint minden demokratikus európai ország számára nyitva kell hagyni az utat a NATO-ba. És ez nem csak a Nyugat-Balkánra, de a 2008-ban megrekedt keleti bővítésre is igaz.
„Nem a mi ötletünk volt, hogy Magyarország a NATO tagja legyen. Igazából az Egyesült Államok kételkedett abban, hogy helyes döntés a közép-európai országok felvétele. De kitartóak voltak, és meggyőzték az Egyesült Államokat, hogy a szabadság nem tagadható meg tőlük. Ha most az ukránok, grúzok, azt mondják, részei akarnak lenni ennek a családnak és készek tenni ezért, hogyan tagadhatnánk meg ezt tőlük?
Hibát követtünk el 2008-ban, amit helyre kell hoznunk.
Úgy tűnik, még jócskán van muníció a Budapest és Kijev közötti konfliktusban, miután az ukrán parlament csütörtökön elfogadta a nyelvtörvényt, amelyet a választási vereséget szenvedett Petro Porosenko kész gyorsan aláírni, így a győztes, orosz anyanyelvű, a nyelvtörvényben kevésbé harcias Volodimir Zelenszkij kész helyzet elé kerül.
Budapest eddig is látványosan kritizálta Kijevet a magyar nyelvhasználatot veszélyeztető oktatási törvény miatt, ez a nyelvtörvénnyel újabb lendületet kaphat. Ez viszont – akarva-akaratlan – Moszkva kezére játszik. Mindeközben Budapest ugyanilyen vehemenciával nem hajlandó kimondani, hogy a Krímmel és Kelet-Ukrajnával a Kreml felrúgta az Ukrajna területi érintetlenségét biztosító Budapesti Memorandumot – pedig a fegyveres konfliktus miatt kárpátaljai magyarok is haltak meg.
„Igen, van vita Ukrajna kezelése kapcsán. Erről is beszélni kell a szövetségen belül. Magyarország is egy demokratikus, önálló Ukrajnában érdekelt, ez jó a magyar kisebbségnek is. Célunk tehát közös, csak nézeteltérés van abban, hogy ezt hogyan kellene elérnünk” – mondta Wilson, aki szerint a nyelvtörvény megoldásaként elképzelhető az EU hivatalos nyelveinek adott mentesség.
A magyar kifogás, még ha van is alapja, azért veszélyes, mert a nyugati álláspontokat Putyin saját céljainak legitimálására használja fel. „Itt van például Ukrajna decentralizációja. Elsőre akár jól is hangozhat, de az oroszok ezt azért akarják, hogy felhasználhassák luganszki és donyecki bábállamaikat Ukrajnán belül céljaik eléréséhez.” Értenünk kell a részleteket.
„Fel akarjuk gyorsítani a közeledést a NATO és Ukrajna között” – mondta Wilson, nem említve, hogy jelenleg Magyarország a nyelvtörvény miatti vita okán blokkolja a miniszteri szintű tárgyalásokat a NATO és Ukrajna között.
Magyarország ezzel együtt a NATO megbízható tagja. „Légi erejével jelen van a Baltikumban, szerepet vállal Koszovóban, Afganisztánban, és megszületett a DCA megállapodás” amely az amerikai haderők magyarországi mozgását teszi gördülékennyé – sorolta az eredményeket Wilson.
Amikor a tavalyi NATO-csúcson – egy nappal Putyinnal való nem túl sikeres helsinki találkozója előtt 2, sőt, 4 százalékos GDP-arányos védelmi hozzájárulást követelt Trump a tagoktól, hangosabbá váltak a közös európai hadseregről szóló hangok is. Trump sértőnek nevezte a kijelentést, amikor Emmanuel Macron erről beszélt. A francia elnöknek magyarázkodnia is kellett, hogy ezt nem a NATO ellenében értette.
„Meggyőződésem, hogy minden kezdeményezés, amely az európai védelmi képesség erősítését célozza, jó. Ha létrejönne egy európai hadsereg, azt az Egyesült Államok üdvözölné.”
Wilson szerint a gond nem is Washingtonban, hanem az EU-ban van: nem látszik a hadsereg létrehozásához szükséges tagállami konszenzus. (Az megint csak az EU gyakorlati problémája, hogy hogyan kezelné saját semleges tagjait, Ausztriát, Svédországot, Finnországot.)
Az európai hadsereg létrehozásánál most úgyis aktuálisabb kérdés az újabb fél évvel elnyújtott brexit. Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból óhatatlanul kihat a NATO-ra is, bár Wilson ebben a tekintetben optimista.
„Sosem tartottam úgy, hogy az Egyesült Államoknak érdekében állna a brexit. Az Egyesült Királyság fontos formálója az EU-nak, de erről a britek döntenek. A kilépés mégis megtörténik, amit a jelenlegi helyzetben nem tudhatunk biztosan, akkor azonban a NATO paradox módon még fontosabbá is válhat.”
Ugyanis az EU-n kívülre kerülő Egyesült Királyság kézenfekvően a NATO még inkább elhivatott tagja lesz. „A britek talán ráéreznek, hogy ez fontosabb, mint gondolták. Persze, ettől még a brexit rengeteg problémát jelent.”
(Borítókép: Damon Wilson. Fotó: Bődey János / Index)