Van egy jelentéktelennek tűnő szigetország a Dél-Kínai tengeren, aminek folyamatosan sikerül Kína sarkára lépnie. Péntek reggel óta Tajvan az első hely Ázsiában, ahol legálisan házasodhatnak a meleg párok. A választók megosztottak a kérdésben, és akár még bátornak is tűnhetne ez a lépés, de valójában a Trónok Harcába illő politikai sakkozásban sarokba szorult Kína-ellenes kormány utolsó szalmaszáláról lehet szó.
Péntek reggel hatalmas trópusi viharra ébredtünk Tajvanban, ami kora délutánig el sem állt. Sem az eső, sem az elálltával a közösségi médiát elárasztó szivárványfotók nem szokatlanok a szigeten. Viszont nagyjából ugyanebben az időben, Ázsiában elsőként megszavazták a meleg párok házassághoz való jogát biztosító törvényt, ezzel ünneplő fiatalok tömegét hívva az utcára.
„Tajvan legalább hat éve hintázik ebben a kérdésben, mindig előrelépünk, majd visszatáncolunk. Néha elbizonytalanodtunk és elfáradtunk, de tovább küzdöttünk. Nagyon boldog vagyok, és büszke vagyok Tajvanra” – mondta el az Indexnek Li Tong-ji, a helyi Pride aktivistája.
Rizikós és nagy súlyú politikai döntés született, főleg a hamarosan újraválasztásért induló Caj Jing-ven elnök asszony szempontjából – nem véletlenül tartott két évig meghozni. A döntés leginkább külpolitikai üzenetként értelmezhető, de az egyébként kifejezetten békés tajvaniakat olyan mértékben megosztja, hogy hosszú távon akár ezen is múlhat a sziget függetlensége Kínától.
Először is, Tajvan a világ nagy része számára nem létezik. A szigetország (vagy csak sziget, ha úgy tetszik) többek közt Magyarország szerint is a Kínai Népköztársaság része, épp a napokban a magyar külügy be is keményített egy nemzetközi diplomáciai téren igen fontos kérdésben, a Debreceni Egyetem ételvásárával kapcsolatban.
A tajvaniak szerint ők nem Kína, és aki járt itt, tudja, mennyire fontos ez nekik. A ma itt élők egy része azoknak a leszármazottja, akik Mao Ce-tung és a Kínai Kommunista Párt hatalomátvételekor a Hongkong magasságában található, Dunántúl méretű szigetre, Tajvanra menekültek.
A helyi politikai palettán két szín van, ezek szinte pontosan 50-50 százalékban osztják meg a társadalmat: kék és zöld. A kékek a Kínával közelebbi kapcsolatot favorizáló, egy ideig fehér terrort alkalmazó Kuomintang (KMT), a zöldek pedig a most kormányon lévő, valamivel agresszívabban autonómiapárti Demokrata Progresszív Párt (DPP).
A DPP zászlója alatt futó első női elnök, Caj Jing-ven kétszer is nagyon sikeres közösségi média alapú kampányt futtatott, hatalmas népszerűséggel került az elnöki székbe. Videóüzeneteiben többször biztosította az LMBT-közösséget támogatásáról, sokak szerint pedig ő maga is érintett lehet, bár ezt soha nem erősítette meg nyilvánosan. Ennek ellenére Caj elnökasszonyt megválasztása óta gyenge fellépéssel és megalkuvó politikával támadják, többek között a melegjogok terén beállt kínos csend miatt.
A téma mégis elkerülhetetlenül fontos Tajvanban, ahol az első Pride felvonulást is a tajpeji önkormányzat kezdte el szervezni. Ezek az emberi jogi kérdések ugyanis azok, amik Tajvant politikai értelemben a liberális Nyugathoz kötik, és egyben élesen szembeállítják Kínával.
A helyi Legfelsőbb Bíróság 2017-ben döntött úgy, hogy a házasságot férfiak és nők közötti jogi kapcsolatként definiáló korábbi törvény alkotmányellenes, és két évet adott a parlamentnek, hogy döntést hozzon az ügyben. Ez viszont sem bel-, sem külpolitikai szinten nem bizonyult egyszerű feladatnak.
A bíróság döntését kitörő örömmel fogadták Tajvanon, és világszerte ünnepelték az LMBT-szimpatizánsok. A DPP biztosnak gondolta, hogy népszerű döntés született. De nagyon hamar kiderült, hogy bár Tajvan kifejezetten liberális és nyugatias imidzséről híres, a választók finoman szólva sem értenek egyet a témában.
A konzervatívabb kínai erkölcsöket képviselő KMT azonnal meglovagolta a témát, és ellenkampányba kezdett. A kampány önjelölt vezetői az olyan ultrakonzervatív keresztény szervezetek lettek, amik egyébként kisebbségben vannak a taoista-buddhista szigeten, de komoly pénzügyi támogatásra tudtak szert tenni.
Az egyébként inkább nem szól szám, nem fáj fejem elvet követő tajvaniak példátlan csatákba bocsátkoztak a közösségi médiában.
Eltántorító videók keringtek a Pride-on bugyiban táncoló fiúkról, illetve egy anyukáról, aki zokogva mesélte el a kameráknak, hogy traumatizálták a kislányát a szivárványos zászló látványával alsó tagozatban. Eközben a demokraták médiája azt szajkózta, hogy ezeket a szervezeteket és híreket valójában Kína pénzeli az amerikai választási beavatkozások mintájára.
Végül tavaly november 24-én az önkormányzati választásokkal egybekötve népszavazást írtak ki, és sokak meglepetésére elsöprő többségben elutasították a melegek házassághoz való jogát, illetve az erről szóló iskolai felvilágosítást is.
A novemberi választások nem csak ebben a kérdésben, de politikailag is nagy veszteséget jelentettek a DPP-nek, 49 – 39 százalék arányban verte őket a KMT a helyhatósági posztok terén.
A népszerűségéből sokat vesztett Caj elnök mégis bejelentette, hogy újra indul a januári választásokon, sokak szerint megpecsételve a DPP sorsát. Eközben ringbe lépett két, a politikai színtéren kívülről érkező, gyorsan hatalmas népszerűségre szert tett független politikus (egyikük például egy Do Things Right (Cselekedj helyesen) című rap videóval nyerte meg a főváros polgármesteri székét). Cajnak tehát nemcsak a konzervatívoktól, de a független jelöltektől is jó oka volt félni.
Sokak szerint ez állhat tehát a pénteki, akár bátornak is nevezhető döntés mögött. Caj pártja három különböző törvényjavaslat közül a legradikálisabbat szavazta meg, amely nem kerülgeti a forró kását, és házasságként hivatkozik az azonos neműek jogi kapcsolatára. Az elfogadott szöveg úgy fogalmaz, hogy az azonos neműek állandó és kizárólagos életközösségre léphetnek, amelyet be kell jegyezni a házassági anyakönyvbe.
A melegek szempontjából úttörőnek számító szavazás komoly győzelmet jelent a LMBT-közösség jogait védő szervezeteknek, amelyek évek óta azért küzdöttek, hogy a heteroszexuális párokkal megegyező jogokat kapjanak. A helyi pride szervezői az Indexnek elmondták, ezzel nincs vége a társadalmi párbeszédnek, hisz tapintható a feszültség.
Kiemelték azt is, hogy az ilyen horderejű társadalmi döntések időbe telnek. Tajvannak hat évre, de Ausztráliának már nyolcra volt szüksége, hogy az alkotmánybírósági döntés után törvénybe iktassák a melegek jogait. Ebből a szempontból tehát a folyamat nem számít lassúnak.
Az, hogy a DPP-nek sikerül-e profitálnia a melegjogi konfliktusból, vagy a Kína-barát KMT tudja-e majd a hasznára fordítani a törvény visszhangját, az 2020 januárjában a parlamenti választásokon dől el. Addig pedig minden eddiginél feszültebb kampányra, nameg pár tájfunra és viszonylag erős mangószezonra lehet számítani.