Hiába győzött az április 9-i választáson, hiába tűnt úgy, hogy felsorakozik mögé az egész szélsőjobboldal, hiába vetett be elképesztő politikai manővereket, Benjamin Netanjáhu képtelen volt a törvény adta határidőn belül létrehozni a 120 fős törvényhozásban stabil többséggel bíró koalíciót, így

A kormányalakítás kudarca a világi nacionalista párt, az Izrael a Hazánk (Jiszrael Béténu), illetve a vallásos ultraortodox pártok között megmerevedett ideológiai nézeteltérésen múlt. A konfliktus a hadkötelezettségi törvény körül izzott. A nyers modorú kisinyovi kidobóemberből lett királycsináló Avigdor Libermann nacionalista pártja elsősorban az utolsó nagy bevándorlási hullámmal, a volt Szovjetunióból érkező izraeliek pártja, akik Izraelhez elsősorban nem a zsidó valláson, hanem egy káeurópai hangulatú nacionalista érzületen keresztül kötődnek. A párt – több másik világi cionista párthoz hasonlóan – régóta követeli, hogy az izraeli hadkötelezettséget terjesszék ki az ultraortodox lakosságra is. Az izraeli férfiak több mint 11, a nők 35 százaléka ugyanis vallásos okok miatt kivételt kér és kap a komoly időtartamot felölelő, 32, illetve 18 hónapos kötelező sorkatonaság alól.

Az ultraortodox vallási iskolák (jesivák) tanulói által élvezett mentesség Izrael 1948-as alapítása idején még csak 400 fiatalra terjedt ki, mára azonban minden évben több tízezren kapnak mentességet. Az egyenlőtlen helyzet mindig is az izraeli politika egyik neuralgikus pontjának számított, és hihetetlenül bonyolult viták nyomán 2012-től törvény hatalmazza fel a kormányt, hogy bizonyos mértékben, a rabbikkal egyeztetve a jesivákból kieső ultraortodox fiatalokat is be lehessen sorozni polgári szolgálatra. A Jiszrael Béténu azonban ennél tovább akart menni, és kiterjesztette volna a hadkötelezettséget, melynek megtagadóit büntetéssel fenyegette volna, amit azonban a vallásos pártok mereven elutasítottak.

Ez a konfliktuson bukott meg már 2018-ban is a negyedik Netanjáhu-kormány, mondjuk akkor a miniszterelnök tudatosan az előrehozott választásra játszott. Azonban a „Fegyverrel vagy imával védjük Izraelt?” kemény világnézeti ellentétén, részben a szavazók felé felmutatott politikai identitás által generált csökönyösségen alapuló konfliktus a 2019-es választás után is megmaradt. Ugyan a Jiszrael Béténu-nak csak 5 képviselője van a 120 fős Knesszetben, a két ultraortodox pártnak összesen 16, ez az öt képviselő mégis a mérleg nyelvét jelentette (volna) ugyanis nélkülük Netanjáhu csak 60 főt tudott felsorakoztatni maga mögé.

Ahogy közeledett a kormányalakítás határideje, úgy vált a kérdés megoldása egyre sürgetőbbé, és úgy váltak az amúgy is merész politikai akrobatának számító Netanjáhu manőverei egyre hajmeresztőbbekké. A politikai dráma lépésről-lépésre bomlott ki:

• a sajtó megszellőztette, hogy színfalak mögött megpróbálta meggyőzni a mára törpepárttá zsugorodott egykori baloldali kormánypártot, a Munkapártot fajsúlyos tárcákkal meggyőzni arról, hogy lépjen vele koalícióra (igen, ez olyan, mintha a Fidesz az MSZP-t próbálná csábítgatni),
• és az évtizedes keserű ellentétek ellenére a Munkapárt vezetésének egy része komolyan fontolóra vette az ajánlatot, és csak komoly Twitter-üzengetések és –fenyegetések után halt el az ötlet
• de mivel a Munkapártnak tett ajánlatban a pénzügyminisztérium is szerepelt, ezért a Likud addig stabilnak tűnő koalíciós partnere, a jobbközép Kulani deklarálta, hogy a pénzügyminisztériumot nekik ígérte Netanjáhu, és a tárca nélkül ne is álmodjon kormányalakításról,
• ahogy peregtek az órák, a Likud soraiból többen azzal vádolták meg a Netanjáhuhoz hűségeskük sorozatát intéző Libermant, hogy „meg akarja semmisíteni” Netanjáhut, és voltaképpen a miniszterelnök helyére pályázik,
• a sértett szólamokat a Jiszrael Béténu sértetten utasította vissza, mivel – jogos érvei szerint – a párt a választás napjától kezdve világossá tette, hogy az általános hadkötelezettség az egyetlen, amihez ragaszkodik, máskülönben mindenben támogatja Netanjáhut (még a korrupciós vádak alól kibúvót jelentő törvénymódosításokban is),
• az egyre kilátástalanabb alkudozást látva egy sor befolyásos jobboldali az államelnök Reuven Rivlin államelnöktől a szélsőjobboldali telepesmozgalmak vezetőiig egy újabb választástól óvták a jobboldalt, és megegyezésre szólítottak fel,
• a centrista és baloldali ellenzék azonban azt követelte Rivlintől, hogy ha a jobboldal nem tud többséget kialakítani Netanjáhu mögött, akkor adjon lehetőséget a választáson csekély vereséget szenvedő, de a Likudnál sokkal gyengébb partnerekre támaszkodó Kék-Fehér vezetőjének, Benni Ganc volt vezérkari főnöknek,
• közben már képviselői szinten folyt a győzködés, tárcákkal próbáltak egyes munkapárti és kék-fehér képviselőket a koalícióba csábítani – egy drúz képviselőt a nemzetállami törvény átírásával, egy etióp származású politikust a judaizmus etióp gyakorlatának elismerésével -, de hiába,
• este nyolc körül a vallásos pártok már egy 60 képviselővel alakított koalíciót követeltek, de ezt a 60-ból 4 képviselőt adó Kulanu visszautasította,
• Netanjáhu kilenc órakor megpróbálta rávenni a vallásos pártokat Liberman tervezetének támogatására, de sikertelenül; Jákob Litzman, az askenázi ultraortodoxokat tömörítő Egyesült Tóra Judaizmus vezetője azt is belengette, hogy esetleg egy másik miniszterelnök-jelöltet fognak támogatni,
• és valóban, a Likudnak nem csak azt kellett figyelnie, hogy nehogy kicsússzon a kormányalakítás éjféli határidejéből, hanem azt is, hogy időben feladja kormányalakítási próbálkozásait, és meg tudja szavaztatni a parlament feloszlatását. Ugyanis ha csak egyszerűen kicsúsztak volna az időből, akkor Rivlin államelnöknek egy másik jelöltet kellett volna megneveznie,
• végül percekkel éjfél előtt 75-47 arányban, a jobboldali pártokon kívül a két arab frakció támogatásával, megszavazták a parlament feloszlatását, és egy szeptember 17-i új választás kiírását.

Netanjáhu a kudarcot követően azzal támadta Libermant, hogy a választók akaratával szembemenve meg akarta őt buktatni, és hogy voltaképpen a baloldal embere.

Soha többé ne higgyenek neki! Többet is fogok róla mondani holnap, talán olyan dolgokat is elárulok róla, melyeket eddig nem tudtak.

A miniszterelnök egyértelmű győzelmet ígért szeptemberre, óriási kérdés, hogy a megismételt választáson hogyan alakulnak át az arányos és alacsony parlamenti küszöböt szabó választási rendszer miatt amúgy is képlékeny erőviszonyok. És persze nagy kérdés, hogy bejön-e Liberman hazárdjátéka, vagy elvágta magát a jobboldali szavazóknál azzal, hogy megtorpedózta a „magát a haredi [ultraortodox] frakcióknak megadó” Netanjáhu kormányalakítását.

(Times of Israel, Jerusalem Post)