Különös sokértelműség jellemezte az amerikai elnök háromnapos londoni látogatását: a brit vezetők Donald Trump személyében Nagy-Britannia legfontosabb szövetségesének fejét fogadták, miközben magát az elnököt a brit főváros egyáltalán nem látja szívesen. Az utcákon 75 ezren tüntettek az általuk a környezetvédelemre, illetve a globális békét és stabilitást garantáló nemzetközi intézményrendszerre roppant kártékonynak tartott szélsőséges politikus ellen, és újból a levegőbe emelkedett az ikonikus elnök csaknem ugyanannyira ikonikus karikatúra-lufifej, a Trump baby.
Azonban Trump már érkezése előtt odavágott szigetországbeli kritikusainak, amikor a repülőn elkezdte becsmérelni régi kritikusát, Sadiq Khan londoni főpolgármestert, és kiállt a szigetország rémálma, a megállapodás nélküli Brexit mellett. De annak ellenére, hogy attól lehetett tartani, látogatása egy igazi Trump-show-vá fajul, már a II. Erzsébet királynő által adott díszvacsorán – melyen egyébként sem a Munkáspárt, sem a Liberális Demokraták vezetője nem tette tiszteletét – méltatta a „nemzetközi intézmények” és „a nemzetek közti együttműködés” jelentőségét az olyan szörnyű konfliktusok elkerülésében, „melyeknek soha nem szabad megismétlődniük”.
Trumpról korábbi hivatalos útjai alapján lehetett tudni, mennyire le lehet nyűgözni a lábai elé terített vörös szőnyeggel, vagy a tiszteletére adott katonai parádéval. Ezért az angliai látogatás első napján megalapozta a jó hangulatát, hogy leterítették elé a vörös szőnyeget, majd katonai parádé kíséretében elvitték a méltóságot a hatalmat (vagy legalábbis az egykor volt hatalom emlékezetét) sugárzó windsori kastélyba, az elmúlt évtizedek egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakjához, II. Erzsébet királynőhöz. Az amerikai elnök egyik bizalmasa szerint a normandiai partraszállás 75. évfordulójára emlékező díszvacsora nagy hatással volt Trumpra:
Ő egy olyan elnök, aki szereti a neves márkákat; márpedig a királynő a világ legnagyobb márkája.
Persze egyetlen amerikai elnöknek sem kell attól tartania, hogy Canossa-járásba fordul nagy-britanniai látogatása, hiszen a II. világháború óta szinte töretlen az a képzet, hogy az USA és Nagy-Britannia „testvérnemzetek”, melyet a közvélekedésen kívül a nagyhatalmi szinten példátlan mértékű stratégiai, nukleáris és hírszerzési kooperáció is alátámaszt.
Azonban a mostani látogatás sokadik ellentmondása, hogy a látogatásra a protokolláris vonatkozásokon túl pont Amerika és Nagy-Britannia kulcskérdésekben való egyet-nem-értése miatt volt szükség. A britek ugyanis három ügyben sem követik az amerikai kormányzat irányvonalát:
Trump leginkább az első pontban akarta meggyőzni brit partnerét, Theresa Mayt, de itt jött elő a látogatás újabb furcsasága, hogy
az elnök egy béna kacsával tárgyalt, ugyanis a brit miniszterelnök már csak pár napig van hivatalában.
Elemzők ennek a ténynek tudják be, hogy elmaradt a négyszemközti megbeszélés, és Trumpot is elsősorban May lehetséges utódjának személye foglalkoztatta – korábban az elnök az amerikai–brit kapcsolatokban szokatlan módon határozottan kiállt a hozzá hasonlóan excentrikus volt londoni főpolgármester és külügyminiszter, Boris Johnson mellett. És bár a találkozó utáni sajtótájékoztatón Trump elbüszkélkedett azzal, hogy a britek készek „felülvizsgálni” a Huaweijel kapcsolatos megengedőbb álláspontjukat, de elsősorban arról volt szó, hogy Trump melyik prominens brit politikussal találkozik, és melyikkel nem – bejelentette például, hogy visszautasította az ellene rendezett tüntetésen felszólaló Jeremy Corbyn megbeszélésre való felkérését, de érdeklődött Michael Gove környezetvédelmi miniszterről. Az amerikai nagykövetségen délután kezdődő díszvacsorára viszont meghívta Nigel Farage-t, a pár hete alakult, de az EP-választáson nagy sikert arató Brexit Párt vezetőjét.
Egyébként a brexit Trump reményei szerint a kivételes amerikai–brit kapcsolatot még kivételesebbé teheti, és megint elújságolta, hogy a talán ősszel esedékes távozás utánra tartogat „fenomenális” kétoldalú kereskedelmi megállapodást. Azonban az elnök nem tűnt tájékozottnak azzal kapcsolatban, hogy Nagy-Britanniában sokan tartanak attól, hogy egy átfogó megállapodás kaput nyit az amerikai élelmiszeripar – az uniós követelményekhez képest lazábban ellenőrzött – termékei előtt.
De míg az elmúlt hetekben a britek elsősorban a klórral mosott amerikai csirkék miatt aggódtak, addig ma már az állami egészségügyet is félteni kezdték az amerikai cégektől. Woody Johnson londoni nagykövet ugyanis elárulta, hogy terveik szerint a kereskedelmi megállapodás részét képezni az, hogy az amerikai cégeknek befektetési lehetőséget kínálnak az egészségügyben. A kirívóan egyenlőtlen amerikai egészségügy rémképét felidéző privatizáció lehetőségére azonnal ugrottak a brit ellenzéki pártok, ráadásul Trump nem cáfolta a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat részleges privatizációjára vonatkozó amerikai igényeket – igaz, nyilatkozatának jelentőségéből sokat levont, hogy egy riporter kérdésének értelmét Theresa Maynek kellett elmagyaráznia.
(Borítókép: II. Erzsébet királynő és Donald Trump 2019. június 3-án. Fotó: Pool / Reuters)
(BBC/ Reuters/ New York Times/ Axios/ NBC)