Az azóta legendássá vált képet harminc évvel ezelőtt több fotós is elkészítette, de talán a legismertebb Jeff Widener alkotása lett. A mai napig aktív fotós akkor az Associated Press fotóriportere volt, ma a németországi Hamburgban él. Képéért jelölték az 1990-es Pulitzer-díjra is, nemrég pedig a CNN megkereste, hogy meséljen arról, milyen élmény volt neki megélni a pekingi tavaszt. Ugyanis a Tienanmen téri tüntetések már másfél hónappal a június 4-i megtorlás előtt elkezdődtek.

Az első mozzanat Hu Jao-pang halála volt: 1989. április 15-én halt meg a Kínai Kommunista Párt volt főtitkára, akit halála előtt két évvel azért váltottak le, mert nem volt elég kemény az akkori diákmozgalmakkal szemben. Hu egy politikailag szabadabb rendszert akart létrehozni, sokaknak ő volt a demokratikus reformok szimbóluma. Főleg a diákoknak, akik április 18-ától kezdve a Tienanmen térre, avagy a Mennyei béke terére vonultak, és demokratikusabb kormányt követeltek. Másnap már 100 ezer, két napra rá több mint 200 ezer ember gyűlt össze, április 27-én pedig félmillió sztrájkoló diák volt a téren:

Bár a párt a sajtónyilatkozatok szerint elkötelezett volt a párbeszéd mellett, május közepén még mindig nem történt konkrét lépés ezügyben – ekkor körülbelül ezer diák éhségsztrájkba kezdett a téren. Ezzel párhuzamosan Kínába látogatott Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a történelmi jelentőségű találkozó azonban nem hatotta meg a népet: május 17-re egymillió ember árasztotta el Peking központját.

A különleges vendég programját és a látogatott helyszíneket folyamatosan módosítani kellett a tüntető tömegek miatt, másnapra pedig a legszerényebb becslések szerint is kétmillióan tüntettek a kínai fővárosban, demokráciát követelve. Ezen a napon tárgyalt először Li Peng kormányfő a tüntető diákok képviselőjével, de miután nem jutottak megegyezésre, május 19-én éjjel a miniszterelnök rendkívüli állapotot hirdetett.

Ennek ellenére napokig nem történt változás Peking életében: a katonák kivártak, a tüntetők maradtak, és néhol barikádokat is emeltek. A sátortábor egyre nőtt, a többezres éhségsztrájk ülősztrájkká alakult, a tüntetők pedig május 30-án felállították az amerikai Szabadság-szobor mását, a Demokrácia Istennőjét.

„Karneváli hangulat volt, felszabadultság érzése volt a levegőben” – emlékezett vissza Jeff Widener, az AP fotósa. Ő volt az egyik fotóriporter, aki napokkal később lefotózta a tankokkal szemben álló fiatalembert.

Nagyszerű volt látni azt, ahogy a demokrácia szobra ott állt Mao Ce-tunggal, a kommunizmus portréjával szemben.

Pekinget azonban a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg ekkor már körbevette, június 3-án sötétedés után pedig megindult a Tienanmen tér kiürítése. A televízióban az este folyamán több alkalommal is beolvasták azt a pekingiekhez szóló felhívást, hogy

Eleinte a rendőrség gumibotokkal, állatok leölésére vágóhídon használt villamos pisztollyal, majd könnygázzal oszlatta a tömeget. Amikor ez nem járt eredménnyel, a katonák a tömegbe lőttek. Előbb a levegőbe, majd a tüntetőkre: semmiféle kíméletet nem tanúsítottak. Egyes források szerint Teng Hsziao-ping 300 ezer katonát vezényelt Pekingbe, és azt mondta, „kétszáz halott húsz év békét hozhat Kínára”.

Hetekkel a vérengzés után, június végén közölt a kínai vezetés hivatalos számot a halottakról, ezek szerint „az ellenforradalmár zavargások” megtorlása során 200 civil és a rendvédelmi erők „többtucatnyi” tagja vesztette életét. Azonban egy 2017-ben nyilvánosságra hozott dokumentum arról ír, hogy a legszerényebb becslés szerint minimum tízezren haltak meg – ezt Alan Donald, Nagy-Britannia akkori pekingi nagykövete írta Londonnak küldött titkos táviratában.

Egy nappal a megtorlás után, június 5-én készült az a fotó, ami bejárta az egész világsajtót: egy fehér inges, sötét nadrágos fiatalember útjába állt az előtte sorakozó harckocsiknak. Akkor a külföldi hírügynökségek riporterei mind egy szállodából követték az eseményeket, a Peking Hotelből volt ugyanis a legjobb kilátás a Tienanmen térre.

A járművek megálltak a férfi előtt, majd megpróbálták megkerülni őt, de hiába, a férfi a tankokkal együtt mozgott, hol balra, hol jobbra. Egy pillanatban felmászott az élen álló tankra, és beszélgetni kezdett a benne ülőkkel.

Fél mérföldre lehettem a tankoktól, nem nagyon hallottam, miről lehetett szó

– mondta Jeff Widener a CNN-nek. A fiatalember ezután egyszercsak eltűnt a bámészkodók elől, és azóta sem tudni, ki ő pontosan, és hogy mi történt vele.

Widener félt attól, hogy a filmtekercset elkobozzák, ezért odaadta segítőtársának, Kirk Martsennek, aki amerikai cserediák volt – ő segített neki bejutni a hotelbe is a megtorlás után. Martsen az alsónadrágjában csempészte ki a tekercset a szállodából, majd telefonvonalakon juttatta ki a képeket a világ minden részébe.

Kínában viszont nem ismerik sem Widener, sem más fotóriporterek munkáit az esetről, a hatóságok ugyanis szigorúan cenzúráznak mindent, aminek bármi köze van a Tienanmen téri mészárláshoz. Azonban míg a kormány belföldön mélyen hallgat, külföldön már beszél az esetről: a kínai védelmi miniszter nemrég elismerte és „helyes lépésnek” nevezte a tüntetések véres leverését.

Az az eset politikai turbulenciát okozott, a központi kormányzat pedig lépéseket tett, hogy ezt megállítsa, ami helyes döntés volt

– mondta a Hong Kong Free Press beszámolója szerint, és hozzátette: szerinte Kína az elmúlt harminc évben komoly változásokon ment át. Az ország szerinte azért élvezheti most a fejlődés és stabilitás előnyeit, mert a kormány akkor azt tette, amit tett.

(Borítókép: Stringer / Reuters)