Japán tavaly év végén kilépett a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságból (IWC), hogy újrakezdhesse a kereskedelmi célú bálnavadászatot.

Az első kereskedelmi bálnavadászat július elsején indul, hivatalosan több mint harminc év elteltével porolják le a bálnavadász szigonyokat.

Azért csak hivatalosan, mert ugyan Japán a 80-as években belement abba, hogy felhagy a bálnavadászattal, egy jogi kiskaput kihasználva valójában sosem hagyott fel a bálnavadászattal, csupán kereskedelmi helyett tudományos célt jelöltek meg az állatok leölésének indoklására.

évi 400-500 cetet ejt el, így az éves globális bálnafogások 30-40 százalékáért felel, a nemzetközi kritikákat valamiért elkerülő Norvégia után a második legnagyobb bálnavadász nemzet. Ám a tudományos program tudományosságát és indokoltságát nagyjából mindenki megkérdőjelezi, miközben Tokió évtizedek óta sikertelenül próbálja elérni a vadászati tilalom feloldását és az üzleti célú halászat engedélyeztetését. 

Ami önmagában még nem jelenti azt, hogy a japánok puszta szívtelenségből és pusztításvágyból ki akarnák irtani a bálnákat, de még csak az a népszerű magyarázat sem igaz, hogy a bálnahús jó biznisz lenne: a lelőtt bálnák húsát alig lehet eladni, és manapság már a bálnaolajra se nagyon van kereslet, úgyhogy gazdaságilag csak buknak a dolgon. Ehelyett alapvetően három nagyobb, egymással részben összefüggő magyarázat van arra, hogy miért nem akarnak felhagyni a vadászattal, illetve hogy miért nem bírnak zöld ágra vergődni a kérdésben a bálnavadászat betiltását követelő országokkal:

• Az egyik szerint a vita végső soron a nemzetközi természeti erőforrások felhasználásának szabályozásáról, illetve az ezzel kapcsolatos tágabb érdekeket és jogelveket illető nézeteltérésekről szól.
• A másik szerint a japán belpolitika és gazdasági lobbiszerkezet, azon belül is a halászati lobbi a felelős.
• A harmadik szerint pedig alapvető és feloldhatatlan kulturális különbségekről van szó a keleti és nyugati felfogás között. 

Hogy ezek a magyarázatok mennyiben legitimálják a japán bálnavadászatot, az egy szubjektív dolog; arra viszont mindenképpen rávilágítanak, hogy a vita lényegi része, és ebből fakadóan a megoldása is meglehetősen komplikált.

A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) 1948-ban alakult a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény, az ICRW keretén belül, Japán 1951-ben csatlakozott hozzá. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1986-ban állapodott meg a kereskedelmi célú bálnavadászat szüneteltetéséről a kihalás fenyegette állatok védelme céljából, Japán 1988-ban csatlakozott a moratóriumhoz.