Néhány héten belül kiderül, hogy a nagy esélyes Boris Johnsonnak összejön-e régi vágya, és ő lesz-e Theresa May utódja brit miniszterelnökként. Ellenfele próbálja a józan hangként beállítani magát a megosztóbb Johnsonnal szemben, azonban nem az összes brit választó dönt, és még csak nem is a tory szavazók, hanem a párttagság, a körükben pedig minden Johnson mellett szól.
Csakhogy hiába ügyelt arra, hogy véletlenül se fusson bele egy rá jellemző újabb bakiba, a rendőrök kihívásáig jutó veszekedése a barátnőjével így is rontott a népszerűségén a felmérések szerint. A két jelölt bármelyike győz is, ugyanazzal a brexitpatthelyzettel és a megosztott Konzervatív Párttal kell majd kezdenie valamit, amibe Theresa May belebukott.
Miután sorozatban szavazták le a brit alsóházban az EU-val kialkudott kilépési megállapodását, Theresa May június 7-én távozott a Konzervatív Párt éléről, és ez kormányfői megbízatásának végét is jelenti, de utódja megválasztásáig ügyvezető miniszterelnök maradt. A választási folyamat első szakaszában az alsóházi konzervatív frakció egymást követő szavazásokat tartott, végül a június 20-án tartott utolsó szavazási forduló után az eredetileg tíz jelöltből Boris Johnson és Jeremy Hunt maradt versenyben.
Innentől már nem az alsóházi frakció, hanem a Konzervatív Párt 160 ezer regisztrált tagja dönti el, hogy ki legyen több mint 65 millió brit új miniszterelnöke.
A párttagok július 6–8. között kapják meg postán a szavazólapjukat, miközben a két jelölt próbálja győzködni őket országjáráson. Végül július 23-án jelentik be, hogy ki lett az új pártvezető, és ezzel másnaptól az új kormányfő is, aki így ugyanúgy parlamenti választás nélkül kerül hatalomra, mint korábban May is. A következő választást normális menetrend szerint csak 2022-ben tartják majd.
Miközben Johnsonról erősen megoszlanak a vélemények általában a brit választók között, a konzervatív tagság körében népszerű. Egy júniusi felmérés azt mutatta, hogy a párttagok 43 százaléka támogatja Johnsont, míg akkor még mind a tíz jelölt közül Jeremy Hunt csak 5,14 százalékon állt.
Az új miniszterelnökről döntő párttagokról azt lehet tudni, hogy 56 százalékuk 55 éven felüli, többségük a felsőbb osztályok tagja, nem támogatják May brexitmegállapodását, kétharmaduk a rendezetlen kilépésbe is belemenne (amit az összes brit választónak csak a negyede támogatna egyébként), és a nagy többségük ellenez egy újabb népszavazást. Ezek szintén Johnsont erősítik.
Már kezdettől Johnson volt a nagy esélyese az utódlásnak, az összes frakciószavazási körben messze a legtöbb támogatást kapta, és valójában csak az volt a kérdés, hogy vajon ki marad végül talpon, hogy szembeszálljon vele a végén. Régóta parlamenti képviselő, nyolc évig London polgármestere volt, a brexitnépszavazásnál a kilépési kampány egyik legfontosabb arca lett. Két évig pedig külügyminiszter volt May alatt, azonban a kemény brexitpártiakat képviselve belülről is kritizálta a formálódó megállapodást, végül pedig jól időzítve ki is lépett a kormányból.
Ő az egyik legismertebb brit politikus, akit sokan imádnak, sokan utálnak, de majdnem mindenkinek van véleménye róla.
Támogatói szerint a brexittárgyalásokon is az ő nyers stílusára és karizmájára van szükség Brüsszel meggyőzéséhez, a bírálói szerint azonban leginkább a bakijairól, vitatott kijelentéseiről, az olcsó populizmusáról és a részletek mellőzéséről lett ismert.
Johnson most azonban elég biztonsági játékra ment, nem kockáztatott sokat, gondosan figyelt, hogy ne kövessen el indokolatlan bakikat. Komoly meglepetésnek tűnt volna, ha végül nem ő költözhetne be Theresa May helyére a Downing Street 10.-be, a miniszterelnöki rezidenciára.
Aztán a frakciószavazások után mégis Boris Johnson került a brit lapok címlapjára, és nem pont úgy, ahogy szerette volna. A brit Konzervatív Párt és ezzel az ország vezetésére is legesélyesebb politikus otthonához a szomszédok kihívták egy hete a rendőröket, miután ordítozást, üvöltözést, csapkodást hallottak kiszűrődni a házból. A rendőrök végül jelezték, hogy senki sem sérült meg, és nem kellett intézkedniük.
Johnson tavaly hagyta el 25 éve után a feleségét, ezután költözött össze Carrie Symondsszal, aki korábban a toryk sajtófőnöke volt. Az esetet jelentő szomszéd hangfelvételt is készített, amiből részleteket átadott a Guardiannek. Ezeken Symonds számonkérte Johnsonon, hogy vörösborral öntött le egy kanapét, azt is kiáltotta, hogy „szállj le rólam”, és hogy „tűnj el a házamból". Johnson pedig ráordított a nőre, hogy húzzon el a kibaszott laptopja közeléből.
Johnson nem válaszolt az ügyre vonatkozó kérdésekre, amiket azzal próbált lerázni magáról, hogy az emberek nem erről akarnak hallani, hanem arról, hogyan vezetnék az országot. Annak ellenére érvelt ezzel, hogy a brit sajtó napokig címlapon foglalkozott az esettel, és spekulált a különböző vetületeiről. Nem ez az első alkalom, hogy Johnson magánéletét felkapták a hírekben. A feltételezett házasságtöréseiről szóló pletykák rendszeresek voltak. Azonban most éppen a tory utódlási kampány kellős közepén jött ez az eset.
Az egész ügy így messzire mutató kérdéseket is felvetett: nemcsak Johnson személyiségéről, de arról is vita indult, hogy egy esélyes miniszterelnök-jelölt meddig tartozik magyarázattal a magánéletét illetően. „Szerintem számon lehet kérni minden szavát, cselekedetét és viselkedését azon, aki valószínűleg a következő miniszterelnökünk lesz” – indokolta a rendőröket riasztó szomszéd, aki azt mondta, aggódott a szomszédai testi épségéért, miután több lap is azt feszegette, hogy nem arról van-e szó, hogy a kilépést ellenzők akarják rontani Johnson esélyeit. A CNN-nek nyilatkozó szakértő szintén arról beszélt, hogy ebben az ügyben Johnson magyarázattal tartozna.
„Nem beszélek a családomat, a szeretteimet érintő ügyekről”
– jelentette ki egy múlt hétfői BBC-interjúban Johnson. Szerinte ha ezt megtenné, akkor olyan dolgokba vonná be őket, ami nem lenne fair velük szemben. Aztán viszont sokan azzal vádolták, hogy miután napokig visszavett a nyilvános szerepléseiből, egy beállított képpel próbál maga is visszakúszni a címlapokra: a George Osborne volt pénzügyminiszter szerkesztésében megjelenő Evening Standard kirakott egy képet Johnsonról és a barátnőjéről, ahogy egy kerti asztalnál egymás kezét fogták.
Mindenesetre az ügy nyilvánosságra kerülése után némileg visszaesett Johnson támogatottsága. A Survation felmérése a veszekedés előtt még azt mutatta, hogy a teljes brit lakosság 36 százaléka, és a toryk szavazóinak 55 százaléka Johnsont tartotta a legjobb jelöltnek a miniszterelnöki posztra. A Survation múlt vasárnap ismertetett újabb polljában viszont a teljes lakosság 29 százaléka, a konzervatívok 45 százaléka mondta ugyanezt.
Ez azért nem jelenti azt, hogy hirtelen jelentősen megnőttek volna Johnson ellenfelének esélyei, de volt elmozdulás a javára. A Survation felmérésében először Hunt a teljes lakosság és a tory szavazók között is 28 százalékon állt. A múlt vasárnapi újabb pollban 32 és 34 százalék mondta őt a jobb jelöltnek a kormányfői posztra. Hunt az ügy miatt nem támadta nyíltan Johnsont, de arról beszélt a BBC-nek, hogy a következő miniszterelnöknek megbízhatónak kell lennie, és egy új brexitmegállapodás kialkudása a személyiségről is szól.
Hunt a párosítás kialakulása után egyértelműen magát minősítette az esélytelenebbnek, de azt üzente Johnsonnak, hogy „élete küzdelmére” készülhet. Johnson lemondása után ő lett az utódja a külügyminiszteri poszton, viszont rengeteg más pozícióban is dolgozott különböző kormányokban korábban. Ő felügyelte a londoni olimpiát kulturális államtitkárként – közben együtt dolgozva az akkor polgármester Johnsonnal –, és az Egyesült Királyság leghosszabb ideig hivatalban lévő egészségügyi minisztere volt.
Eredetileg a maradás mellett kampányolt, de most már azt mondta, hogy egy második referendumon a kilépést választaná, az EU tárgyalási technikáját pedig a Szovjetunióhoz hasonlította. Hunt magát próbálja beállítani a mérsékelt, józan hangként, miközben azzal riogatott, hogy nehogy egy konzervatív populistát válasszanak meg a szélsőbaloldali populistának nevezett Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt vezetőjével szemben. Ő sem kerülte el azért teljesen a bakikat, friss külügyminiszterként egy kínai látogatáson japánnak nevezte a feleségét, noha Kína középső részén született.
A kampányban számos belpolitikai ügy is előkerült, de a briteket és a világot leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy mihez kezd az új miniszterelnök a brexittel. Johnson szerint ő az egyetlen jelölt, aki képes megállapodással vagy anélkül az október 31-i határidőig kivezetni az EU-ból a briteket, és egyesíteni a megosztott Konzervatív Pártot. Újratárgyalná Theresa May brexitmegállapodását, és azon belül is az ír–északír határ dilemmájára kitalált tartalékmegoldást. Szerinte „egy jó megállapodás kialkudásához fel kell készülni a rendezetlen brexitre is."
Johnson korábban arra szólította fel Huntot, hogy ő is ígérje meg, hogy október 31-ig lezárja a brexitet. Legutóbb szerdán viszont már némileg finomítva és a kemény brexitpártiak mellett a mérsékeltebb párttagokhoz is szólva azt mondta, hogy
a rendezetlen brexit esélye egy a millióhoz.
Ha ezzel tudna jobb alkupozícióhoz jutni, akkor akár visszatartaná a kilépési megállapodás keretében letárgyalt 39 milliárd fontos lelépési pénzt is. Azt egyébként elutasította, hogy az EU elhagyása recessziót hozna, az erről szóló egyik tanulmányt pedig propagandának minősítette.
Huntnak a párttagság felé problémát jelent, hogy egykor ő is maradáspárti volt, és ebből sorolt át a kilépés hívei közé, vagyis sokan egy második Theresa Mayt látnak benne. Azt állította, hogy csak akkor lépné meg a rendezetlen kilépést, ha nem maradna más megoldás, ha viszont körvonalazódna egy újratárgyalás a határidőhöz közeledve, akkor hajlandó lenne rövid halasztást kérni. Azzal is érvelt, hogy külügyminiszterként beszélt a háttérben több EU-s vezetővel, akik megértették, hogy a tartalékmegoldás soha nem menne át a brit parlamenten. Új tárgyalócsapatot küldene Brüsszelbe, akik közé kemény brexitpártiakat és az északír unionistákat is bevenné. „Ha a megfelelő embert küldjük, akkor meglesz a megállapodás.”
Csakhogy bármelyikük győz is majd, nem találja magát hirtelen megváltozott helyzetben ahhoz képest, amibe May belebukott. A győztes egy rettentően megosztott tory pártot és a brexitpatthelyzetet kapja kiindulási pontnak. Az új vezető így:
Theresa May alól látványosan elfogyott az alsóházi frakció a szavazásokon, rendre sokan szembementek vele a különböző brexites szavazásokon. Egy új vezetőnél is maradna a bizonytalanság a nagyon eltérő álláspontok miatt, azonban egy lezajlott vezetőválasztás után nem várható, hogy ilyen szinten kiszavazzanak majd. Viszont azt már többen is jelezték a konzervatív képviselők közül, hogy egy tory kormány ellen szavaznának, ha ezzel akadályozhatnának meg egy rendezetlen kilépést. Az sem mellékes, hogy az új miniszterelnöknek nem lesz többsége sem a brit alsóházban, ahogy Maynek sem volt. May az északír unionisták támogatásával tudott kormányozni, azonban brexitügyben nem tudta meggyőzni őket az ír–északír tartalékmegoldás miatt.
Közben pedig a Konzervatív Párt nagyon visszaesett a felmérésekben, és az sem vigasztalhatna túlzottan, hogy a Munkáspárt is bezuhant. A konzervatívokat szorongatja Nigel Farage Brexit Pártja is, ami megnyerte az EP-választásokat május végén, ráadásul visszaerősödtek az EP-választás másik nyertesének számító liberális demokraták is. A YouGov június végi felmérése szerint a Brexit Párt 22, a Konzervatív Párt 22, a Labour 20, a liberális demokraták 19, a Zöldek pedig 10 százalékon állnak.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a június 20–21-i EU-csúcson azt is mondta, hogy az unió nagyon türelmes marad, és kivárja a brit vezetőválasztási dráma végét. Azt azonban többször is hangsúlyozták, hogy nem tárgyalják újra a megállapodást, függetlenül attól, hogy ki lesz a következő miniszterelnök, és hogy Johnson és Hunt is meg van róla győződve, hogy meg tudja ezt lépni. Valójában egyelőre azonban még egyik félnek sem kell sietnie, túl messzinek tűnik a határidő, és meg akarják várni, ki lesz az új kormányfő, és utána mi lesz a végleges álláspontja, majd utána foglalkoznak újra a brexittel. Most sokkal inkább az új Európai Bizottság vezetésének megválasztása köti le az EU-s döntéshozókat.
(Borítókép: Boris Johnson 2019. június 28-án. Fotó: Christopher Furlong / Pool / Reuters)