Hónapok óta áll a bál a spanyol fővárosban a Madrid Centralnak nevezett behajtási tilalmi rendszer miatt. Az egész városközpontra kiterjedő "alacsony emissziós övezetet" Madrid előző főpolgármestere, a civil-balos Manuela Carmena vezette be hét hónappal ezelőtt, 2018. november 30-án, több éves előkészítés után. Bár hasonló rendszerek egyre több nyugati nagyvárosban vannak, a madridi mind közül talán a legkiterjedtebb és a legradikálisabb, gyakorlatilag az egész belvárost és annak összes nagyforgalmú útvonalát magában foglalja. (Budapesti összehasonlításban: mintha a Hungária körút vonalán belül mindenhova tilos lenne behajtani az övezeten kívül lakóknak, még a Rákóczi útra is.)

A belvárosban lakók gépkocsijai mentességet kaptak, a többiek esetében viszont az autókat a környezetszennyezés mértéke alapján négy kategóriába osztották, és mind a négy kategóriához különböző jogok társulnak. A rendszer elég összetett, más-más szabályok vonatkoznak a motorokra, az áruszállításra, a belvárosi lakosok vendégeire stb. - akit mélyebben érdekel, hogy működik egy ilyen, ebben a táblázatban érthetően össze is van foglalva.

Madrid sajátos földrajzi viszonyai miatt a légszennyezettség régóta kiemelkedően magas volt a városban. A forgalomcsillapítást már évtizedekkel ezelőtt elkezdték a kisebb utcák, terek lezárásával - többek között jobboldali politikusok is hoztak ilyen döntéseket -, de Carmena intézkedése annyira nagy területet és jelentős útvonalakat érintett, hogy rengetegen kritizálták, és a behajtási rendszer jövője az önkormányzati választás egyik fő témájává vált. Ha a légszennyezettség mértékére koncentrálunk, a tilalom kétségtelen hatásos volt, mert tíz éve nem mértek a belvárosban olyan alacsony értékeket, mint az elmúlt hónapokban.

A május végén megtartott voksolást a Carmenát támogató baloldali pártszövetség elvesztette, és Madrid új főpolgármestere egy néppárti politikus, José Luis Martínez Almeida lett, akinek az volt az egyik első dolga, hogy a behajtási tilalmat július 1-jei hatállyal eltörölje. Igaz, egyelőre csak egy három hónapos moratóriumról beszélt, ami alatt megvizsgálják a kérdést. A hatások már az első napokban érződtek: a belvárosban újra óriási dugók alakultak ki, a nitrogéndioxid szintje átlépte az egészségügyi határértéket, az utcákon tüntetni kezdett a Greenpeace és más spanyol környezetvédő csoportok.

A helyben ellenzékbe került szocialisták a bírósághoz fellebbeztek az új főpolgármester döntésével szemben, és július 5-én a bíróság visszaállította a behajtási tilalmat azzal érvelve, hogy az egészséges környezethez való jog megilleti a belváros lakóit. A huzavona itt tart most, de nyilván messze nincs még vége.