Középiskolás fiúk benzinnel locsolják le tanáraikat, majd Molotov-koktélokat dobálnak le az iskola tetejéről. A rendőrök vízsugárral és könnygázzal vágnak vissza.
Felforrósodott a hangulat az elmúlt egy évben Santiago nagy presztízsű középiskolájában, az Instituto Nacional General José Miguel Carrera fiúiskolában. A nagy renoméjú, több mint kétszáz éves fővárosi intézményre gyakran utalnak Chile legjobb és legrangosabb középiskolájaként, több köztársasági elnök is került már ki a padjai közül.
Az elmúlt évben viszont a diákok egy csoportja a tanulás helyett inkább maszkot és sálat húzott, elfoglalta az osztálytermeket, vegzálni kezdte a tanárokat, és fellázadt kezdett az oktatás megreformálásért. A rendőrökkel is összecsapó diáktüntetők korszerűbb, a huszonegyedik századnak megfelelő tantervet, jobb iskolai körülményeket, az ingyenes oktatás visszaállítását akarják.
Diákok arra panaszkodnak, hogy hiába kérnek és követelnek változásokat már évek óta, semmi nem történik. Állítják, az épületben patkányok vannak, a mosdókban szivárog a szennyvíz, a zuhanyzókból nem jön meleg víz, az ablakok betörtek, a tető beázik.
A polgármester szerint viszont bármennyi pénzt is pumpáltak bele eddig az iskolába, a diákok rendre tönkrevágták az épületet. Példaként hozza fel a mosdókat, amiket az egyik szünet alatt felújítottak, de az első iskolai nap délutánjára a falak már tele voltak graffitivel.
Néhány diák pedig azt gondolja, nagyobb nyilvánosságot érnek el és nagyobb nyomást tudnak gyakorolni, ha erőszakosan nyomatékosítják követeléseiket. Azt mondják, ők nem terroristák vagy bűnözők, csak azt akarják, hogy meghallgassák őket.
A rendőrség már többször összecsapott a diákokkal: megszállták a középiskolát, majd könnygázzal és vízsugárral verték vissza az őket támadókat. Erről Sebastián Piñera köztársasági elnök is posztolt egy videót:
A hallgatói önkormányzat elnöke találó hasonlattal foglalta össze, mi történik diáktársaival:
Olyan, mintha a kuktafazék végre felrobbant volna, ami végül ehhez az erőszakhoz vezetett. Az, ami a mi iskolánkban történik, hűen tükrözi az oktatás állapotát Chilében – a források hiányát, és azt, hogy nem foglalkoznak eléggé a diákokkal.
Sebastián Piñera pár hónapja egy – már az őszi előterjesztésénél is – nagy ellenkezést kiváltó új törvényt is aláírt az egy éve tartó, erőszakos diáktüntetések megregulázására: ez az „Aula Segura", magyarul a „biztonságos osztályterem". Eszerint amelyik diáknál felmerül, hogy bármilyen módon részese a lázadásoknak, az iskola igazgatója köteles azonnali hatállyal elküldeni az intézményből, már ügyének vizsgálati szakaszában is. A törvénykezés egyik része arról szól, hogy büntethető lesz az, aki „használ olyan tárgyat, vagy birtokában van olyan tárgynak, amik kárt okozhatnak az intézményben". Az Instituto Nacional hallgatói önkormányzatának tizenhét éves elnöke szerint többek között ez a pont is túl tág megfogalmazás.
„Ha például valakinek egy festékszóró van a hátizsákjában, az ugyanazon a szinten van, mint amikor más megtámad egy tanárt?"
– teszi fel a kérdést. Azt is mondja, az intézkedésben már olyan diákokat is elbocsátottak, akiknek semmi közük a lázadásokhoz.
És bár a törvényt azért hozták, hogy visszaszorítsák az erőszakot, annak hatására a tüntető diákok száma legalább a négyszeresére nőtt: az iskola négyezer diákjából legalább százan kezdtek bele az erőszakos demonstrálásba. Követeléseik legfőbb pontja pedig a törvény visszahívása.
A diákok és a rendőrség összecsapása rendszeres. Az elmúlt pár hétben gyakran megtörtént például, hogy a készenléti rendőrség betört az osztálytermekbe, keresve azokat a diákokat, akik korábban Molotov-koktélokat dobáltak. Néhányukat erőszakkal kiráncigálták az épületből, a többiek ellen pedig könnygázt vetettek be.
Az iskola pedig biztonsági kamerákat tett fel az épületre, és
MINDEN REGGEL az intézményhez kivezényelt rendőrök vizsgálják át AZ ISKOLATÁSKÁKAT, AZNAP VAJON ÉPP KINÉL LAPULHAT EGY MOLOTOV-KOKTÉL A TOLLTARTÓ ÉS TANKÖNYV KÖZÖTT.
Bár nem ekkora mértékben, de a jelenség ugyanúgy jelen van más santiagói középiskolákban is. A Carmela Carvajal nevű iskolából például áprilisban vittek el több napra is diákokat, mert ugyanúgy az Aula Segura ellen tüntettek. De olyan iskolák is vannak, ahol azért közösítenek ki diákokat, mert nem vesznek részt a demonstrációkban.
Az Aula Segura ellen már békésebb tüntetők is utcára vonultak Chilében. A szenátus már a törvény előterjesztésénél alkotmányellenesnek kiáltotta ki azt, amire a kormány meglepődötten azt kérdezte:
hogy lehet alkotmányellenes kirúgni egy olyan diákot, aki Molotov-koktélokat dobál az iskolában, vagy benzinnel locsolja le a tanárát?
Az ország oktatásügyi minisztere azt is mondta, bármelyik más országban ezek a tettek bűncselekménynek minősülnének, nem pedig egyfajta szólásszabadságnak. Erre egy csapat diák ment ki az utcára, mert attól tartottak, hogy az új rendelkezést a diákok elnyomására használják majd.
Az ügyben a tanárok szakszervezete is megszólalt, amely szerint a törvény csak eltussolása egy sokkal nagyobb problémának, aminek a kormány egészen egyszerűen nem akar a mélyére nyúlni. Azt mondják, ha egy diákot kirúgnak vagy átküldenek egy másik iskolába, azzal csak a problémát teszik át másik helyre, anélkül hogy bármilyen megoldást kínálnának.
Az Instituto Nacional középiskolában történtek csak egy része az utóbbi hónapok nagy tüntetéshullámainak Chilében. Diákok és tanárok ezrei vonultak többször is országszerte utcára, vagy sztrájkoltak hetekig,
mindannyiszor az oktatás megreformálását követelve.
A demonstrálók szerint teljesen lerobbant a közoktatás színvonala, minőségibb, frissebb tantervet, kedvezőbb munkakörülményeket, alacsonyabb tandíjat, a diákhitel-tartozásuk elengedését, az egyetemi szexuális zaklatások elleni fellépést és az Aula Segura visszavonását követelik. Az egyik ilyen tüntetésen mindenki feketébe öltözve vonult az oktatási minisztérium elé, és egy fekete koporsót cipeltek, amire azt írták: „A közoktatás temetése".
A tüntetések alatt a hatóságok gyakran brutálisan – a bevett módszerrel, könnygázzal és vízsugárral – visszaverték a demonstrálókat, többeket megvertek és letartóztattak.
A véreskezű diktátor, Augusto Pinochet uralma alatt, 1981-ben szűnt meg az ingyenes egyetemi oktatás, ő magánosította az oktatás nagy részét – a magánegyetemek közül sok viszont csődbe jutott. Az intézkedések miatt a diploma megszerzése után sokan hosszú évekig nyögik a diákhitelüket, ami miatt aztán a bankoktól nem tudnak rendes hitelt felvenni.
A cikk főképp a BBC, az Interferencia, a The Times, a Chile Today, a Santiago Times és az AP cikkei alapján készült.
(Borítókép: NurPhoto / Getty Images Hungary)