„Milyenek a hétköznapjaink? Hétköznap némán élünk, bezárva a világunkba” – mondta az Indexnek Amina Imamović, a szarajevói Pride egyik szervezője. A huszonéves egyetemista a Bosznia és Hercegovina törvényhozása előtti téren állva boldog volt és elégedett, a másfél kilométeres tiltakozó meneten végig az első sorban volt, és több mint ezren vonultak mögötte. „Tele vagyok izgalommal és adrenalinnal, a lehető legjobb forgatókönyv valósult meg.”
A családja jól viselte, amikor elmondta nekik, hogy meleg. „Pár napig volt egy kis feszültség, és még mindig nagyon féltenek.” A tágabb környezetében, a városában, a multikulturalizmus és tolerancia bástyájává idealizált Szarajevóban azonban más élmények is érték, pár hónapja megtámadták, mert barátnőjével kézen fogva sétáltak.
Ez nem egy ritka, elszigetelt eset volt. A Human Right Watch szerint 2017-ben gyűlöletbeszédet 39 esetben regisztráltak (elsősorban az online térben), 23 alkalommal pedig bűncselekmény áldozatai voltak a melegek. Tavaly 33 bűncselekményről és incidensről kaptak információt.
„Amikor megtudták, hogy meleg vagyok, kirúgtak a munkahelyemről”, mondja Suad. A 26 éves férfiról először a munkatársai kezdtek pletykálni, és amikor a főnök meghallotta, elküldte a cégtől. „Az új helyen nem titkoltam, hogy meleg vagyok, így fogadtak el.”
Barátja szerint Boszniában egy kicsit javult a helyzet, és az utcán sem szólják meg őket, „persze nem is fogják egymás kezét”. Suad szerint viszont „azért nem szólnak semmit, mert azt hiszik, csak haverok vagyunk”. A zaklatások, a megjegyzések szerinte mindennaposak, főleg az iskolákban, „de ott nem csak a melegeknek szörnyű, hanem a kövéreknek, az alacsonyaknak, mindenkinek”.
Bosznia és Hercegovina az utolsó ország az úgynevezett Nyugat-Balkánon, ahol eddig még nem volt Pride. Az első és egyetlen kísérlet 2008-ban történt, a Pride egy fesztivál része lett volna. Már az első nap nyolcan megsérültek egy támadásban, a fesztivált pedig azonnal berekesztették.
A mostani „egy történelmi pillanat, 2019 legfontosabb eseménye”, mondta Dajana Bakić. A tizenöt tagú szervezőbizottság tuzlai tagja azt mondta az Indexnek, a vasárnapi esemény tüntetés volt, tiltakozás, és ezért nincs semmilyen kísérő rendezvény vagy fesztivál. Még nincs mit ünnepelni. Bakić szerint elsősorban meg akarták mutatni, hogy itt vannak, nem félnek, és kiállnak jogaikért. És mások jogaiért is, a romákért, a munkásokért, a menekültekért. A menet gyakran skandálták, hogy „Halál a fasizmusra”, és többször is szólt a spanyol köztársaságiak dala, az ¡Ay Carmela!
„Szolidaritásból vagyok itt, a barátaimért” – mondta Lejla Hadžiahmić. A pszichológus szerint az LMBT közösség tagjai álltak ki először az antifasisztákért, a háborúban megerőszakolt nőkért, a női egyenjogúságért, a családon belüli erőszak ellen. „Ezért most én állok ki az ő jogaikért.”
Az idén is sokáig kérdéses volt, hogy a Pride végigvonulhat-e Szarajevó főutcáján, a Tito marsallról elnevezett úton. A bosnyák közösség domináns pártja, a konzervatív SDA ellenezte a rendezvényt, egyik képviselőjük arról posztolt, hogy „az ilyen embereket el kellene szigetelni, és minél távolabb vinni a gyerekeinktől és társadalmunktól”.
A pénteki imán a mecsetekben elhangzott, hogy a homoszexualitás bűn. De az Iszlám Közösség vezetői, a Muftik Tanácsa azt is megüzente a híveknek, hogy az erőszak is szigorúan tilos. A katolikus egyház boszniai püspökei is hasonló üzenetet küldtek a híveknek.
Szarajevóban két ellentüntetést tartottak. Vasárnap néhány tucatnyiak gyűltek össze az Iskorak szervezet felhívására, hogy tiltakozzanak a Pride ellen, mert „ha elfogadnák a melegek életformáját, száz éven belül kihal az emberiség”.
A vasárnapi Pride útvonalán szombaton az ellentüntetők vonultak. „Ne szemeteljetek, és senkinél se legyen fegyver. Akinél fegyvert találunk, azt elküldjük” – mondta a menet indulása előtt a biztosítás vezetője a tiltakozóknak. A Hagyományos Család Napja rendezvény szervezője és szóvivője, Ahmed Kulanić szerint „a család a társadalom alapja, a férfi és nő közössége”, tiltakozásuk pedig azért újszerű, mert „a családra fókuszálva kell megoldani” a rendszert váltó országok problémáit.
A hagyományos családmodell mellett néhány százan tüntettek. A menetben sok nő hidzsábot vagy nikábot viselt, szakállas férfikísérőik pedig nem akartak nyilatkozni, mert az szerintük a szervezők dolga.
A tiltakozás végén az egyik azt mondta, hogy a melegek annyira visszaélnek az emberi jogokkal, hogy az már emberi jogi provokáció. Szerinte a Pride résztvevői az utcán terrorizálják a normális többséget, sőt „paradéznak, miközben Jemenben gyerekek halnak meg“. Az ellentüntetésen felszólalt az egyik pedagógus-szakszervezet vezetője is, emiatt a szülők azonnal petíciót indítottak azt követelve, hogy távolítsák el posztjáról.
A szarajevói kanton belügyminisztere egy ideig azt sem zárta ki, hogy betiltja a tiltakozást, majd azt mondta, hogy a szervezőknek betontömböket kellene vásárolniuk, hogy azokkal zárhassák le a menet útvonalát. A baloldali és a nem nemzeti alapon szerveződő pártok viszont támogatták a Pride szervezőit.
Sabinát nem lepte meg a politikusok reakciója. „A politikusok a probléma, mindenből nemzeti sorskérdést csinálnak, mindent átpolitizálnak, hogy manipulálhassák a választókat.” A középkorú nő Crna Gorából érkezett, hogy támogassa a boszniai melegek küzdelmét. „Ez az emberi jogokról szól, a másság elfogadásáról.” A szarajevói Pride-ra nem csak a boszniai városokból, de Szerbiából, Horvátországból, Olaszországból is érkeztek aktivisták.
A helyi politika vélhetően nemzetközi nyomásra hátrált meg: az USA és az EU egyértelmű üzenete az volt, hogy a felvonulást nem lehet betiltani. A vasárnapi rendezvényen több nagykövet is részt vett. Amíg a diplomaták testőrök gyűrűjében a felvonulók között voltak, autóik a párhuzamos utcákban rendőri felvezetéssel követték a menetet.
A menetet rengeteg rendőr biztosította, a szarajevóiaknak más kantonoktól is kértek erősítést, de Bosznia és Hercegovina Föderációjának pajzsokkal, testpáncéllal és sisakkal felszerelt rohamrendőrei is a menet közelében voltak. A nagyobb útkereszteződéseket keresztbe leparkolt buszokkal, kamionokkal és terepjárókkal torlaszolták el. A rendezvényhez csak egy utcán át lehetett csatlakozni, és amíg tartott a tiltakozás, az újságírók és a fotósok is csak a menet előtt haladhattak.
Az úgynevezett nyugat-balkáni államokban a melegeket gyakran diszkriminálják, bár ez ellen mindenütt törvényeket alkottak. A melegházasságokat sehol sem ismerik el, egyedül az EU-tag Horvátországban létezik bejegyzett élettársi kapcsolat – a tavalyi év végéig 262 ilyet regisztráltak –, ám gyereket nem fogadhatnak örökbe. Montenegróban az idén szavaztak a melegházasságról, de a törvénytervezetre a kisebbségi pártok, az albánok és a bosnyákok nemmel szavaztak, és az indítvány megbukott.
A szarajevói Pride legnagyobb eredménye, hogy megtörtént, méghozzá egyetlen incidens és rendbontás nélkül. A Balkánon most már sehol sem lehet első Pride-ot szervezni. A szarajevói tiltakozás szónokai a boszniai parlament előtt azt üzenték, folytatják a küzdelmet. „Az LMBT közösség tagjai azt üzenik, többé nem lesznek láthatatlanok”, mondta Lejla Huremović, a rendezvény egyik szervezője.
Mionával a parlament előtti térről néztük a tiltakozást. „Szomorú. Ezt gondolom róla. Hogy szomorú”, mondta a Belgrádban született, de már régóta Berlinben élő nő. „Túl késő. Ennek akkor kellett volna megtörténnie, amikor 15 éves voltam, nem pedig most, 38 éves koromban.”
(Nyitókép: Huszti István / Index)