Kretschmer miniszterelnök úr, nyáron még úgy nézett ki, hogy a szélsőséges Alternativa Németországnak nyeri a szászországi választásokat, és a CDU legfeljebb a második helyen fut be. Végül egy jó hajrával fordított, és 5 százalékkal megelőzte a jobboldali radikális pártot. Mi volt a titka?

Ez a választás Szászországról, és nem Berlinről vagy Brüsszelről szólt, és ezt sikerült világossá is tennünk a választási kampányban. Amióta 2017 decemberében miniszterelnök vagyok (ekkor mondott le, épp az AfD megerősödése miatt a korábbi CDU-s miniszterelnök, így Kretschmer ciklus közben vette át a kormányzást – a szerző megj.), sok mindent megváltoztattunk a tartományban. Korábban elkövettünk hibákat, például túl kevés figyelmet fordítottunk a tanárokra és a rendőrségre, most ezeket a hibákat kijavítottuk. Többet fektettünk be az óvodai és iskolai oktatásba, a tűzoltó testületekbe, vagy épp a gyors internet kiépítésébe. Ezek mind fontosak a helyi közösségek, és a helyi identitás megerősítése szempontjából. Végig azt tartottam szem előtt, hogy amit megígérünk, azt meg is csináljuk. De a választást szerintem az döntötte el, hogy kiben hittek jobban a választók, kire, melyik pártra szerették volna Szászország jövőjét bízni.

Szászország sok szempontból paradoxon: Németországon belül évek óta Önök vezetik az oktatási rangsorokat, itt a legjobb a diákok matematikai és szövegértési kompetenciája,ugyanakkor ez az AfD bástyája. Szászországra nyilvánvalóan nem igaz a tétel, hogy az AfD főként a képzetlen emberek pártja. Ami a gazdasági helyzetet illeti, alacsony a munkanélküliség, az emberek mégis elégedetlenek. Ön szerint mi az oka annak,hogy egy radikális pártnak ilyen magas (27 százalékos) itt a támogatása? Ez egy keletnémet probléma, nagyobb errefelé a nyitottság a jobboldali radikalizmusra, és ha igen, ennek a gyökerei inkább a múltban keresendők (kommunizmus, újraegyesítés) vagy inkább a határok 2015-ös megnyitásában?

Aki egy sajátos szász vagy akár keletnémet jelenségről beszél az AfD-vel kapcsolatban, az félreérti a helyzetet. Ha megnézzük a legutóbbi közvélemény-kutatásokat, akkor kiderül, hogy az AfD országosan is eléri a 15 százalékot. Az AfD abban sikeres, hogy torz képet alkot Németországról, mindenekelőtt a közösségi médián, például a Facebookon keresztül. Eszerint a kép szerint az ország csaknem az összeomlás szélén áll, mind gazdasági, társadalmi és biztonsági szempontból. Pedig mindenki, aki nyitott szemmel jár Németországban, láthatja, hogy nem ez a helyzet. De sokan ma már csak az interneten és a közösségi médián keresztül tájékozódnak, nem olvasnak újságot, nem néznek televíziót. Egy digitális buborékban élnek, ahol kölcsönösen megerősítik egymás véleményét, de ahova ettől eltérő információk, tények és vélemények nem jutnak be. Ezzel a jelenséggel szemben szerintem csak a személyes találkozók, beszélgetések működnek. Le kell ülni szemtől szembe az emberekkel, és ki kell őket szabadítani a „buborékból”. Az elmúlt 20 hónapban ezt tettük, és a jövőben is ezt az utat fogom követni.

Sokak szerint az AfD valójában a csalódott CDU-szavazók pártja. El tud képzelni egy koalíciót az AfD-vel, ha nem is most, de mondjuk 2-3 év múlva? Meddig lehet a pártot politikai karanténban tartani?

A CDU egyértelműen kizárta az együttműködést mind az AfD-vel, mind a Baloldali Párttal. Ez így is marad! Arra kell törekednünk, hogy a polgárokhoz közel vigyük a politizálást, és így nyerjük vissza a szavazóinkat.

Ön több területen is szembe megy a saját pártjával: támogatta például Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, amikor kerítést épített a magyar déli határon, és nyíltan kifogásolja az Oroszországgal szembeni uniós szankciókat is. Mit gondol, konzervatív fordulatra van szükség a CDU-ban? A magyar miniszterelnök újabban előszeretettel beszél a keresztény értékekről és a kereszténység újjáéledéséről Európában. Ez lenne a követendő irány Németországban és Szászországban is?

A hit és a kereszténység szerintem magánügy. De az úgynevezett keresztény-zsidó emberkép tiszteletben tartása számomra is politikai tevékenységem egyik iránytűje. Szász miniszterelnökként egyébként az a kötelességem, hogy a szász érdekeket képviseljem. Az orosz szankciókkal kapcsolatban is ezt tettem. És most a klímavédelem terén is eszerint cselekszem: a több innovációt támogatom, szemben a tilalmakra épülő kultúrával (Szászországban nagy vita zajlik a szénbányák bezárásáról – a szerző megj.). A politikai döntéseket az alapján kell megítélni, hogy mi a jó az adott ország vagy tartomány lakosságának. Ha valaki szeret politikai címkéket osztogatni, ám tegye, felőlem nyugodtan nevezheti a politikusokat konzervatívnak, liberálisnak vagy progresszívnek, de az ilyen kategóriáknak az én szememben nincs jelentősége.

A magyar kormány szereti hangsúlyozni, hogy a kereskedelmi szempontból a Visegrádi Négyek (V4) már fontosabb partnerei Németországnak, mint Franciaország. El tudja képzelni,hogy Berlin – a lengyel és magyar jogállamiságot és demokráciát ért kritikák ellenére is – a jövőben még szorosabban együttműködik majd ezekkel az országokkal?

Szászország mindig is jó kapcsolatokat tartott fenn a visegrádi országokkal. Lengyelország és a Cseh Köztársaság közvetlen szomszédaink, akikkel szorosan együttműködünk sok területen, beleértve a határokon átnyúló területeket is. Nemrég volt a Magyarország és Ausztria közti vasfüggöny megnyitásának 30. évfordulója: mi itt Szászországban a mai napig hálásak vagyunk a magyarok bátor döntésért, és ezt soha nem fogjuk elfelejteni. De hogy a jelenről is beszéljek, sikeresen együttműködünk a Pécsi Egyetemmel az orvosképzés terén, szeretnénk megduplázni a német hallgatók rendelkezésére álló helyeket, hogy még több orvos legyen Szászországban.

Az Európai Unióban viszont össze kell fognunk, még akkor is, ha vannak olykor nézeteltérések. Közép- és Kelet-Európa történelme, a két egymás utáni totalitárius rendszer tapasztalatai nélkülözhetetlenek Európa emlékezetéhez és lelkiismeretéhez. Hasonlóképpen, a jogállamiság és a demokrácia védelme is közös feladatunk. Hogy a felelőtlen, csupán az elválasztóvonalakat hangsúlyozó politika hova vezet, azt sajnos fájdalmasan tapasztaljuk a brexit esetében.

(Borítókép:  Jens Schlueter / Getty Images)