A kormányzó szocialisták nyerték az előrehozott parlamenti választást Spanyolországban, miközben a vasárnapi szavazáson nagyon előretört a radikális jobboldali Vox. Négy év alatt a negyedik parlamenti választást tartották az országban, miután az áprilisi szavazáson a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) győzött ugyan, azonban messze maradt az abszolút többségtől, és nem sikerült megegyeznie koalícióról.
99,96 százalékos feldolgozottságnál a PSOE 28 százalékkal vezetett az El País honlapján közzétett eredmények szerint, ez 120 mandátumot jelent számukra, három képviselővel gyengülnek az áprilisi választási szereplésükhöz képest. Mögöttük 20,8 százalékon áll a jobboldali Néppárt (PP) 88 mandátummal, ami visszaerősödött a tavaszi történelmi vereséget jelentő 16,7 százaléka után.
A Vox tavasszal először jutott be a parlamentbe, most pedig a harmadik helyre futott be 15,1 százalékkal és 52 mandátummal, amivel több mint megduplázták képviselőik számát. Ezzel megelőzték az eddig harmadik erőnek számító radikális baloldali Unidas Podemost (Együtt képesek vagyunk), ami az eredmények alapján valamelyest gyengült: 12,8 százalékkal 35 képviselőjük lesz az új madridi parlamentben.
Az este legnagyobb vesztese a liberális Ciudadanos (Állampolgárok), ami mindössze 6,8 százalékon végzett, és ezzel 10 mandátum jutott nekik – 47 mandátummal kevesebb áprilishoz képest.
Az eredmények alapján marad a patthelyzet, és együtt nem lesz többsége sem a bal-, sem a jobboldali pártoknak. A baloldal egyedül a baszk és a katalán nacionalistákkal együtt tudna többséget alkotni.
Utóbbiak egyébként kicsit gyengébben szerepeltek a tavaszi választáshoz képest: a legerősebb függetlenségpárti erő, az ERC 13 helyet szerzett a madridi parlamentben, ezzel pedig közel egálba kerültek a 12 képviselőt szerzett maradáspárti katalán szocialistákkal. Az ERC eredményváróján kifejezetten fagyos lett a hangulat az El País riportja szerint. Összességében azonban a függetlenségi pártok nem gyengültek, maradtak az április erőviszonyok Katalóniában.
A részvétel vasárnap 69,87 százalékos volt, ami 5 százalékponttal marad el az áprilisitól. Akkor végül 75 százalékos volt a részvétel az este nyolcas urnazárásig.
Pedro Sánchez vasárnap esti beszédében progresszív koalíció lehetőségéről beszélt: „Holnaptól kezdve dolgozni fogunk egy PSOE vezette progresszív kormányért.” Ehhez viszont szüksége lesz más baloldali pártokra is, ennek érdekében pedig együttműködést kért mindazon erőktől, akik „nem szítják a gyűlöletbeszédet, és nem utasítják el az együttélést” – utalva ezzel a Vox bevándorlásellenes retorikájára.
Pablo Casado, a Néppárt elnöke ugyan rossznak nevezte az ország jövőjére nézve a vasárnapi választás eredményét, de szerinte pártja jól szerepelt: „Ez a párt mindig újra talpra áll, és továbbra is szolgálni fogjuk a spanyol népet.” Casado szerint Sánchez elveszítette a választást, és a spanyolok megvonták a bizalmat a kormányfőtől – viszont nem zárta ki egy nagykoalíció lehetőségét: „Meglátjuk, mivel hozakodik majd elő Sánchez, és majd az alapján fogunk felelősen cselekedni, mert nem tartható tovább a politikai blokád Spanyolországban.”
Az El País riportere eufóriáról írt a Vox eredményváróján, és a pártvezér Santiago Abascal is diadalittasan állt ki támogatói elé: „Ma mi vagyunk a harmadik erő Spanyolországban, és áprilishoz képest mi nyertük a legtöbb szavazatot és képviselőt.” Mint mondta, az eredménynek köszönhetően „eddig tiltott témákat” vihetnek a parlament elé, és megmutatták a baloldalnak, hogy „nincs morális fölényük”.
Ahogy ünnepeltek a Voxnál, úgy komorodtak el az arcok a Podemosnál: „A választás jobboldali erősödést hozott a jobboldal Spanyolországban: itt van jelen Európa egyik legerősebb szélsőjobboldali pártja. Az áprilisi koalíciós lehetőség ezzel szükségszerű lett” – mondta a pártvezér Pablo Iglesias, utalva ezzel a PSOE ajánlatára, amit a Podemos még nem fogadott el az előző választás után. Iglesias vasárnap este azt mondta, tárgyalásokba kezdenek a szocialistákkal egy koalíciós kormány megalakításáról.
Az este legnagyobb vesztese viszont nem a Podemos, hanem a Ciudadanos volt: „Iszonyatosan rossz eredményt értünk ma el, amire nincs mentség” – mondta Albert Rivera, a párt elnöke, aki bejelentette a pártelnökség rendkívüli összehívását, valamint egy rendkívüli kongresszust is, ahol az aktivisták dönthetik el, merre induljanak tovább.
2018 nyarán buktatták meg a kisebbségben kormányzó néppárti Mariano Rajoyt, helyére akkor került a szocialista Pedro Sánchez, aki közel egy év kisebbségi kormányzás után végül áprilisra kiírta az idei első előrehozott választást. Ezt ugyan megnyerte a pártja, és a májusi EP-választásokon is nagyon biztosan győzött, de Sánchez nem tudott megegyezni a Podemosszal egy koalíciós megállapodásról.
Míg Sánchezék szerint a kisebbik baloldali párt túl sokat akart, addig a Podemos szerint csak lényegtelen tárcákat ajánlottak nekik a szocialisták. Ezután a PSOE a centrista-liberális Ciudadanoshoz fordult, mint lehetséges koalíciós partner, de ők még tárgyalni sem akartak a kormányalakításról. Így Sánchez szeptemberben kénytelen volt kiírni az újabb előrehozott választást.
„Ha Katalóniáról van szó, az a jobboldalnak kedvez” – ezt mondta a választás előtti összképről Kiko Llaneras, az El País elemzője, aki szerint leginkább az újonnan fellángolt katalán válság tematizálta a rövid kampányt. Kilenc katalán politikus börtönbüntetésére válaszul fiatal tüntetők több estén is Hongkongot csináltak Barcelonából, több százezren vonultak újra utcára október második felében és november elején.
Katalóniával kapcsolatban egyértelmű és kizárólagos egységpárti álláspontot képviselt mind a Néppárt, mind a radikális jobboldali Vox – utóbbi egyenesen felszámolná a tartományok autonómiáját.
A választás előtti utolsó heteket Spanyolország egykori diktátorának, Francisco Franco tábornoknak az exhumálása is meghatározta. Ezzel Sánchez a saját szavazóinak próbálhatott szólni, de a Vox is kampánytémát csinálhatott, és láthatóan profitált belőle.
A választókat a gazdasági kérdések is aggasztják, de nem ezek domináltak a kampányban. A Guardian szerint az elmúlt egy hónapban közel 100 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, az Európai Bizottság pedig az idei növekedési előrejelzését 2,3 százalékról 1,9 százalékra, a 2020-ast pedig 1,9 százalékról 1,5 százalékra mérsékelte.
A mostani választás tétje az volt, hogy sikerül-e feloldani a belpolitikai patthelyzetet, de a szavazás előtt közzétett közvélemény-kutatások is azt jelezték, hogy sem a baloldali, sem a jobboldali pártok blokkja nem tudja majd megszerezni az önálló kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget a parlamentben.
A felmérések azt mutatták, hogy az áprilisi voksoláshoz hasonlóan a PSOE nyerhet, de tavasszal szerzett mandátumaihoz képest gyengébb vagy legfeljebb azonos eredménnyel. A konzervatív Néppárt áprilisban története legrosszabb eredményét érte el, azonban a közvélemény-kutatások már azt mutatták, hogy újra erősödni tud.
A Franco-rezsim óta az első parlamentbe jutott szélsőjobboldali párt lett áprilisban a Vox. Míg az októberi felmérésekben az áprilisi eredményükhöz hasonlóan 10 százalék körül mérték őket, a legfrissebb novemberi közvélemény-kutatásokban rendre 15 százalék körül szerepeltek, egyértelműen látszott az erősödésük az utolsó hetekben. A legnagyobb vesztesnek a felmérésekben is a Ciudadanos tűnt, ami végül még a vártnál is nagyobbat bukott vasárnap.
Kérdés, hogyan oldódhat meg a patthelyzet. A PSOE legutóbb nem tudott megegyezni a Podemosszal, a Ciudadanos pedig kizárta áprilisban az együttműködést, most pedig hiába működne már együtt, nem elég erős ahhoz, hogy királycsinálóként lépjen fel.
Pablo Iglesias, a Podemos vezetője a választás előtt is jelezte, hogy készek újból tárgyalóasztalhoz ülni a PSOE-vel. A Podemos egyik alapítója által vezetett új kispárt, a Más País (Több Ország) is szerezhet néhány mandátumot, azonban a három baloldali párt együtt is csak 158 mandátumot szerzett – a többséghez 176-ra lenne szükség.
Spanyol lapokban azt sem zárták ki, hogy a hagyományoktól eltérően esetleg egy nagykoalíciónak is lehet esélye a választás utáni alkudozások alatt – ennek a lehetőségét pedig vasárnap esti beszédében a Néppárt elnöke sem zárta ki. Azonban Casado beszéde nem feltétlenül jelenti egy nagykoalíciós kormány felállását, hiszen a Néppárt akár külsőleg is megszavazhatja Sánchez új kormányát, és eseti megállapodások is elképzelhetőek a baloldal és a mérsékelt jobboldal között.
(Borítókép: Pedro Sanchez 2019. október 31-én. Fotó: Javier Barbancho / Reuters)