Még helyi mércével mérve is óriási politikai vihar tombol Izraelben, ahol az ország főügyésze csalás, vesztegetés és hivatali visszaélés miatt három ügyben is vádat emelt Benjamin Netanjáhu ügyvezető miniszterelnök ellen, közben kútba esett annak az esélye, hogy egy éven belül a második választás után végre sikerüljön kormányt alakítani. A kettős fronthatás ráadásul akár még hónapokon keresztül tépázhatja az izraeli polgárok idegeit. Ugyanis jogi és politikai értelemben is egy csomó precedens nélküli helyzet állt elő, és könnyen lehet, hogy a mentelmi jogának minden új hónapjáért fogcsikorgató küzdelmet vívó Netanjáhu csak késő tavasszal áll bíróság elé.
Ahogy arról csütörtökön írtunk, Aviháj Mandelblitt főügyész három éves, önmagában feszült figyelemmel kísért nyomozást követően csütörtökön hivatalosan is vádat emelt Benjamin Netanjáhu izaeli miniszterelnök ellen. A három külön ügy közül az elsőben nagy értékű ajándékok – szivarok, pezsgők, ékszerek - elfogadása miatt, a másikban egy kedvezőbb sajtómegjelenés miatt felajánlott médiapiaci barter miatt, a legsúlyosabbnak tartott harmadikban pedig egy médiaérdekeltségekkel is rendelkező telekommunikációs befektetőnek több százmillió dolláros nyereséget eredményező jogszabályváltozás miatt emelt vádat a főügyész.
Netanjáhu bűnössége nem lehet kérdéses, mivel a rendőrség szemtanúk, hangfelvételek és dokumentumok tömkelegét halmozta fel már a nyomozás megindításának indoklására is. Ennek ellenére a miniszterelnök csütörtöki reakciójában a rendőrség, (az általa kinevezett) főügyész, a média és persze a baloldal „boszorkányüldözésének” és „államcsínynek” titulálta az egész eljárást. A Donald Trumptól kölcsönzött minősítés nem véletlen, hiszen sokan vonnak párhuzamot a két vezető ellen folyó eljárások között. Azonban miközben az amerikai elnök ellen – az elnök igazságszolgáltatással szembeni alkotmányos immunitása miatt – egy alapvetően politikai eljárás folyik, melyben a jogi természetű és politikai természetű érvek vegyülnek egymással, addig
Izraelben a miniszterelnök büntetőjogi szempontból egyáltalán nem számít érinthetetlennek,
és Netanjáhu felett sem a knesszet, hanem a jeruzsálemi kerületi bíróság fog ítélkezni.
A per nem egyszerűen csak az ország történelmének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökének viselt dolgairól szól. Izraelben sokan a jogállamiság próbájának tartják Netanjáhu perét – vagy legalább azt, hogy vád alá lehetett helyezni –, ugyanis míg az ellenzék úgy látja, hogy a törvények mindenkire nézve kötelező, addig a miniszterelnök és a vele szövetséges szélsőjobboldali pártok – sokszor persze csak nagy köntörfalazással megfogalmazott – központi érve szerint nem szabadna csip-csup ügyek miatt meghurcolni egy ilyen jeles államférfit. Naftáli Bennett hadügyminiszter például azt nyilatkozta a vádemelésre: „nem érdemel meg ilyen bánásmódot az az ember, aki egész életét Izrael szolgálatának szánta”, és az izmos izraeli szélsőjobboldalon amúgy is évek óta él a nem titkolt törekvés a független bíróságok és a jogállam étoszát őrző igazságszolgáltatás – helyi szóhasználattal: „a jogászok diktatúrájának” - megtörésére.
A vádemeléssel új lendületet kapott ez a törekvés; a kormánypárt egyes tisztségviselői szerint központi doktrína az igazságszolgáltatás teljes hiteltelenítése. A Likudhoz köthető zárt Whatsapp-csatornákra fel is került a Netanjáhu ügyében részt vevő ügyészek névsora; a per három legfontosabb ügyésze mellé gyorsan állandó védelmet is rendeltek ki a hatóságok.
Azonban ha elítélik, nem Netanjáhu lenne az első izraeli miniszterelnök, akinek börtönbe kéne vonulnia. Ehud Olmert volt miniszterelnök 2014-ben 19 hónapnyi letöltendő börtönbüntetést kapott amiatt, hogy még jeruzsálemi polgármesterként kenőpénzt fogadott el egy – egyébként a hatóságok által gondosan óvott városképből förtelmesen kilógó – luxuslakópark engedélyezéséért.
Erre Netanjáhut saját szavaival emlékeztette az ellenzék, mely egymás után kérte arra a miniszterelnököt, "könyörüljön meg az országon, és távozzon már végre a hatalomból". Benni Ganc, a legnagyobb ellenzéki párt, a Kék-Fehér Párt miniszterelnök-jelöltje ugyanis az akkor még ellenzékben lévő Netanjáhu 11 évvel ezelőtti videóüzenetét posztolta újra, melyben Ehud Olmert miniszterelnököt korrupciós botránya miatt ezekkel a szavakkal szólította fel lemondásra:
A nyakig a nyomozásokba merülő miniszterelnöknek sem erkölcsi sem politikai alapja nincs arra, hogy Izrael sorsát meghatározó döntéseket hozzon. (...) Attól lehet tartani – és azt kell mondjam, megalapozottan –, hogy [Olmert] döntéseit mostantól kezdve nem a nemzeti érdek, hanem saját politikai túlélésének szempontjai fogják diktálni.
Az ellenzék jogértelmezése alapján a vádemelést követően Netanjáhu már nem is lehetne ügyvezető miniszterelnök. A Munkapárt és egy jogvédő szervezet petícióval fordult a Legfelsőbb Bírósághoz a miniszterelnök lemondatásának eléréséért, Beni Ganc pedig az alkotmánybíróság szerepét is betöltő testület egyik korábbi döntésére hivatkozva felszólította Netanjáhut, hogy azonnal távozzon.
Azonban mivel a hivatkozott döntés csak arról szól, hogy a vád alá helyezett miniszter nem maradhat hivatalában, ezért
a nagy tárcahalmozó Netanjáhu pénteken megszabadult négy miniszteri portfóliójától, de a miniszterelnökségről nem mondott le, hiszen az a jog betűje szerint nem számít miniszteri tárcának.
És egyes felfogás szerint elvileg akár ügyének végső szakaszáig, fellebbezések esetén akár évekig is a kormány élén maradhat. Netanjáhu perével kapcsolatban izraeli alkotmányjogászok szerint az is bizonytalansági tényező, hogy Aviháj Mandelblittnek kérnie kéne a knesszet házbizottságától a miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztését, csakhogy kormánykoalíció híján ez a bizottság sem alakult még meg, így aztán elképzelhető, hogy Netanjáhut a kormányalakításig meg sem lehetne vádolni.
És itt kapcsolódik be a történetbe Izrael kormányzati válsága. Ugyanis miután a világi és valásos szélsőjobboldal bonyolult pártpolitikai manőverei miatt tavaly megszűnt a kormánytöbbség, Neanjáhu várakozásaival ellentétben sem márciusban, sem szeptemberben nem sikerült döntésre vinni a dolgot. Az izraeli pártok közti erőviszonyok - részben a feloldhatatlan ideológiai-világnézeti különbségek, részben maga Netanjáhu megosztó karaktere miatt – befagytak, a különböző blokkok, a világi szélsőjobb, az ultraortodoxok, a Netajáhu-ellenes blokk, az arab pártok és maga kormányzó Likud közti egyeztetések pedig semmilyen konfigurációban nem dobták ki a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátumos többséget. Így aztán bár Netanjáhu számára csalódást jelentett a patthelyzet, voltaképpen mégiscsak jól jött ki belőle, ugyanis hónapok óta ügyvezető miniszterelnökként, de mégiscsak kormányfő maradhatott.
És ugyan a sorozatos kormányalakítási kudarcokat követően szinte biztosan új választásra kerül sor, a szavazás azonban csak jövő márciusra várható, így addig lehet, hogy Netanjáhu pere sem fog megkezdődni. Sőt, ha a Likudtól nem vándorolnak el jelentős szavazói csoportok az ellenzékhez, akkor az újabb választás csak újabb patthelyzetre fog kifutni, és akkor
az izraeli politika Bear Gryllse újabb győzelmet arat.
Túlélőkísérlete azonban mindenképpen komor tanulságokkal szolgálhat a demokratikus politika egészére nézve. Megmutatja például, hogy a korrupció nem csak erkölcsi vagy gazdasági szempontból okozhat károkat egy – demokrácia és jogállamiság szempontjából mégoly fejlett – országnak. Netanjáhut például egyre sötétebb alkukba és egyre szélsőségesebb akciókba hajszolta az Izrael nem zsidó lakosságának másodrendű állampolgárrá való degradálásától a palesztinokkal való konfliktusok kiélezésén át a civil szervezetek elleni hadjáratáig.