Az egykori munkáspárti miniszterelnök, Bob Hawke úgy halt meg idén tavasszal, 89 éves korában, mint az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb ausztrál politikusa. A közvetlen, szókimondó, nyílt imázs mögött ugyanakkor valójában egy olyan ember volt, aki a botrány elkerülése, a karrierje kedvéért titoktartásra kérte a lányát, aki szexuális erőszakot szenvedett el. Ezzel az állítással állt elő Hawke ma már 59 éves lánya, Rosslyn Dillon most, nem sokkal apja halála után, miközben elkeseredett jogvitát folytat a sokmilliós hagyatékról, melyből neki és testvéreinek szinte semmi sem jutott. Az ügyet robbantó lap szerint azonban a vádak időrendjével nem minden stimmel.
Ha megéri, hétfőn, december 9-én lett volna a 90. születésnapja az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb ausztrál politikusának, Bob Hawke-nak. A sajtó így, az évforduló miatt mindenképp foglalkozott volna az egykori munkáspárti miniszterelnökkel. Egy Sydney-beli kocsmában
Hawke egy legenda, az öröksége tovább él
transzparens alatt gyülekeztek az ünneplésére a családtagjai a Sydney Morning Herald cikke szerint. Azonban ahogy a vidámnak tervezett megemlékezésre, úgy ennek a bizonyos örökségnek az egészére is árnyék vetült, mióta két nappal korábban, szombaton nyilvánosságra került, mivel vádolja néhai apját Hawke lánya, Rosslyn Dillon.
Dillon szerint az apja lényegében feláldozta őt a saját politikai ambícióinak az oltárán a nyolcvanas évek elején, amikor rávette, hogy ne csináljon botrányt, és ne jelentse a rendőrségnek az őt ért szexuális erőszakot.
Az erőszak eltitkolására rávenni valakit önző okból – ez mindenképpen bűn, de Bob Hawke esetében talán még súlyosabb egy ilyen vád, hiszen őt pont azért szerették annyira az ausztrálok, mert olyan embernek ismerték, aki egyenes, őszinte, nem kertel, ami szívén, az a száján.
Hawke, aki 1983 és 1991 között volt miniszterelnök, fontos szociális reformokat vezetett be és modernizálta az ausztrál gazdaságot, értett az emberek nyelvén. Tudott vicces és felszabadult lenni, mókázni, nyilvánosan sírni is, és nem tettette magát szentnek, önkritikusan beszélt az alkoholproblémáiról, és felvállalta azt is, amikor az életrajzírója, későbbi második felesége miatt ment tönkre a házassága a gyerekeinek az anyjával.
Bob Hawke-nak első feleségével, Hazellel négy gyereke született, közülük hárman érték meg a felnőttkort. Rosslyn Dillon, aki most 59 éves, a legfiatalabb közöttük. Azt eddig is tudhatták róla az ausztrálok Bob Hawke életrajzából, hogy nehezek voltak azok az évek, amikor felnőtté vált. 15 éves korában kimaradt az iskolából, drogokat kezdett használni, a húszas évei elejére heroinfüggővé vált.
Még függő volt – a férjével együtt –, amikor két gyerekük gyors egymásutánban megszületett. Ebben az időben, 1984-ben történt, hogy az apja sírva fakadt az egyik médiaszereplése közben, míg az ellenzék azzal vádolta, hogy nem törődik eléggé a drogkereskedelem problémájával. A sajtó akkoriban arra tippelt, hogy a miniszterelnök azért sír, mert Sue lányát nem sokkal korábban letartóztatták marihuána birtoklásáért. Hawke valójában Rosslynért sírt, és innentől kezdve már nem telt el sok idő addig, hogy nyíltan vállalja lánya heroinfüggőségét.
A második feleség, Blanche d’Alpuget-féle életrajza szerint nem volt sok választása, mert a helyzet rányomta a bélyegét a kormányfői tetteire is, például egy alkalommal, amikor a maláj miniszterelnökkel találkozott, akinek az országában amúgy felakasztottak embereket heroin birtoklásáért, könnyek között mesélte el neki is a lánya történetét.
Dillon kisebbik fia csecsemő volt, amikor hónapokra el kellett válnia tőle, hogy végigcsinálhassa a rehabilitációt. Ekkor sikerült megszabadulnia a herointól, de az alkohollal később is voltak problémái, és az életét végigkísérte a depresszió, a szorongás.
Dillon állítása szerint a szexuális erőszakot, amely után hallgatásra intette az apja, életének ebben a nagyon nehéz, heroinfüggő időszakában szenvedte el, amikor 22 éves volt. Az elkövető, állítja, Bill Landeryou, az apja barátja és politikustársa volt, aki egy időben iparügyi miniszterként dolgozott. Ők ketten úgy kerültek kapcsolatba egymással, hogy az apja állást szerzett neki Landeryou irodájában. Gyakran alakult úgy, hogy kettesben maradtak.
Dillon szerint három alkalommal erőszakolta meg Landeryou: egyszer a parlament épületében, egyszer a Hilton szállodában, egyszer pedig a saját otthonában, belopódzott a vendégszobába, ahol akkor aludt.
A nő azt mondja: amikor az apjának elmondta, mi történt vele, ezt a választ kapta:
„Nem mehetsz a rendőrséghez. Nem teheted. Most nem keveredhetek semmilyen botrányba. Sajnálom, de indulok a Munkáspárt vezetéséért.”
Dillon szót fogadott. A beleegyezését a hallgatásba akkoriban úgy élte meg, mint afféle áldozatot, amit meg kellett hoznia az apja politikai karrierje érdekében.
Megkért, hogy hagyjam annyiban a dolgot a kedvéért, és én megtettem érte
– fogalmazott. A döntésnek súlyos ára volt, azt állítja: a mai napig kísértik a történtek, és úgy érzi, talán lett volna esélye túllépni az erőszakon, ha értesíthette volna a rendőrséget.
Múlt szombaton a The New Daily lap robbantotta a bombát Dillon történetével. Az erőszak eltitkolásáról szóló állítások egy 25 oldalas jogi dokumentum részét képezik: ez, az újság birtokába került dokumentum Rosslyn Dillon esküvel megerősített nyilatkozata, amely az apja hagyatékáról szóló jogvita részeként született.
Bob Hawke májusban halt meg. A vagyonát szinte teljes egészében az özvegye, Blanche d’Alpuget örökölte. Elég sok pénzről van szó: a házaspár nem sokkal Hawke halála előtt, márciusban adta el a régi, kikötőre néző családi otthont 14,5 millió ausztrál dollárért (kb. 2,95 milliárd forint). A férfi három gyereke mindössze 750-750 ezer dollárt (kb. 153 millió forint) kapott egyszeri kifizetésként, és ugyanennyi jutott Blanche d’Alpuget előző házasságából született gyerekének, Louis Prattnak is.
A családon belüli feszültség már a temetéskor tapintható volt, amikor az özvegy a gyászbeszédében név szerint említette Hawke legidősebb lányát, de sem Rosslynról, sem a fivéréről nem mondott egy szót sem.
Rosslyn Dillon volt az egyetlen, aki megtámadta a végrendeletet. Érvelése szerint nagy szüksége volna a pénzre, mert mindössze 20 ezer dollárnyi (kb. 4 millió forint) megtakarítása van, ennek is nagyobb része nyugdíjalapban lekötve, egyébként meg havi 1852,4 dolláros (kb. 378 ezer forintos) rokkantnyugdíjból tengődik, ami arra sem elég, hogy az elkerülhetetlen kiadásait fedezze. Csótányos, egyszobás Sydney-beli lakásának heti 500 dolláros (kb. 102 ezer forint) lakbérét is az egyik fia segít kifizetnie, állítja. Mik a követelései Blanche d’Alpuget felé? Összesen körülbelül 4,2 millió dollárra (kb. 857 millió forintra) rúgnának a költségek.
A Dillon és Blanche d’Alpuget közötti hagyatékvita keserűségét jelzi, milyen helyzet alakult ki, amikor az özvegy nyilvános árverésre bocsátotta a néhai miniszterelnök egyes tárgyait. D’Alpuget végül az eredetileg remélt bevétel háromszorosát söpörte be a 266 tárgy eladásával.
Amikor kiírták az aukciót, Dillon kérte, hogy bizonyos, neki sokat jelentő tárgyakat vonjanak vissza a kínálatból, de a kérései többsége süket fülekre talált. Volt például egy férfi karóra, amelyet eredetileg a női párjával együtt ajándékba kaptak Dillon szülei a hoteltől, ahol laktak, amíg a saját otthonuk épült. Dillon az édesanyjától korábban megörökölte, és hordta a női órát, és szerette volna, ha övé lehet a párja is. Az özvegy reakciója: a karórát kihagyták az árverésből, de megtartotta magának.
Szintén nem volt túl elegáns húzás D’Alpuget részéről, hogy azoknak a tárgyaknak az esetében, amelyeket hajlandó volt elárverezés helyett Dillonnak adni, az ügyvédei arra kötelezték a rokkantnyugdíjas, autóval nem rendelkező Dillont, hogy személyesen jelenjen meg értük az aukciós háznál, és vigye őket haza.
Szerintem ez csak a gyász
– mondta az özvegy a Sydney Morning Heladnak, vagyis a Dillon-féle jogi követeléseket azzal söpörte le, hogy azok csak az apja halála felett érzett gyász termékei.
LANDERYOU MÁR NEM ÉL, Ő IS IDÉN, FEBRUÁRBAN HALT MEG, 77 ÉVES KORÁBAN.
Blanche D’Alpuget első házasságából született gyereke, Louis Pratt pedig az erőszakvád nyilvánosságra kerülése után védelmébe vette Hawke-ot, mondván, „nem vallana rá”, hogy ne kelt volna a lánya védelmére. „Küzdött mindenkiért. Tudom, hogy nagyon szerette Rosslynt, ő volt a kedvence” – mondta Pratt.
A botrányt kirobbantó lap, a The New Daily rámutatott, hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos egyes részletek nem stimmelnek Dillon történetében. Ilyen részlet, hogy a nő által megnevezett helyszínek egyike Landeryou otthona, ami Dillon szerint Sunshine-ban volt. Csakhogy Landeryou-nak sosem volt háza Melbourne Sunshine nevű kertvárosi részén. A szóban forgó időszakban Essendonban élt, és később Sunburybe költözött.
Az események időbelisége is zavaros. Dillon arra is kitért, hogy amikor teherbe esett az első fiával, abortuszt fontolgatott, mert attól félt, hogy a szexuális erőszak során fogant meg. Az abortuszról csak akkor tett le, amikor egy kollégájától úgy hallotta, Landeryou-nak nem lehet gyereke, és így megbizonyosodott arról, hogy a férje az apa. (Egyébként nem volt igaz, hogy Landeryou terméketlen, születtek gyerekei.) Ami nem áll össze:
Dillon édestestvére, Sue Pieters-Hawke azonban a húga mellé állt. Azt mondta a The New Dailynek, hogy már a nyolcvanas években beszélt arról Dillon neki is, másoknak is, hogy Landeryou megerőszakolta. Sue Pieters-Hawke szerint az apját igenis bántotta a dolog, és a család támogatta a maga módján Rosslynt, de a segítségüknek nem volt része a jogi lépések megtétele.
(Borítókép: Az egykori ausztrál miniszterelnök, Bob Hawke issza a róla elnevezett Hawke-lágert 2017-ben. Fotó: Mark Metcalfe / Getty Images Hungary)