Egy olyan karácsonyi történetet szeretnék megosztani Veletek, amit tegnap éjjel éltünk át, és reméljük, soha senki sem fog Szenteste hasonlót tapasztalni. Azért írom, hogy hasonlót, mert a matematikai esélye annak, hogy valakivel pont ugyanez történjen meg, a történet bizarrsága miatt rendkívül csekély.
Ezzel a felütéssel kezdődött az a levél, amit december 25-én kaptunk egyik olvasónktól, Zsuzsannától. Ez persze még nem nagy dolog, elég sok hasonlóan kezdődő levél érkezik az Index fiókjába, érthető módon mindenkinek az a legizgalmasabb, legkülönlegesebb, ami vele történt meg.
De Zsuzsanna egyáltalán nem túlzott.
Olvasónk idén úgy döntött, hogy elmenekül az ünnepekkel együtt járó kötelező körök, a rengeteg ajándék és idegeskedés elől, méghozzá Szlovákiába, ahol fárasztó rokonlátogatás és bejglievés helyett napközben síeléssel, este pedig semmittevéssel, nyugalomban tölthetik el a karácsonyt.
A 23 éves Zsuzsanna az édesanyjával és az ő élettársával együtt készült a rendhagyó programra, december 22-én indultak el a hegyekbe, aznap este már Liptószentmiklóson aludtak a Rotunda Panzióban. Két külön szobát béreltek ki, a fiatal lány egyedül, külön aludt. Kikérték a második, legfelső emeleten lévő szobák közül a középsőket, az egyik a lépcsőfeljáró jobb, a másik a bal oldaláról nyílt.
"Az első két nap rendkívül kellemesen telt, akkor még több másik vendéggel és személyzettel is találkoztunk. Ráadásul Szentestén a panzió egy svédasztalos kis ingyenes vacsorával kedveskedett a vendégeknek" – írta a lány.
"24-én már senkivel sem találkoztunk az épületben, a vacsorán sem volt személyzet,
de mivel több használt tányért is otthagytak előttünk, azt hittük, más is tartózkodik még a panzióban rajtunk kívül."
Zsuzsanna aznap nagyon nehezen aludt el, hajnali 2 órakor – ő sem tudja milyen okból, nem jellemző rá az ilyesmi – fel is ébredt. "Máskor mindig mélyen végigalszom az éjszakát. Kicsit telefonoztam, aztán meg vissza akartam aludni, de akkor feltűnt, hogy furcsa hangokat hallok a folyosóról" – írta.
Először lépteket hallott, és egy férfi erőtlen hangját. Utána furcsább neszeket, amiket nem tudott beazonosítani, végül pedig halk sírás szűrődött be a folyosóról.
Biztos egy másik vendég az, aki a kelleténél kicsit többet ivott a forralt borból, gondolta, és megpróbálta folytatni az alvást: hiába. Nagyon feszült lett attól, hogy valaki a folyosón zajong, és minél többet gondolt rá, annál jobban idegesítette a dolog. Éberen feküdt tovább. Pár perccel később füstszagot kezdett érezni. Ennek sem tulajdonított nagy jelentőséget, biztos a részeg, zajos vendég gyújtott rá egy cigire a folyosón. Ám a füstszag egyre erősebb lett, két perc múlva már annyira erősnek tűnt, hogy a huszonéves lány pánikba esett.
"A következő események csak képkockákban vannak meg" – írta. "Kirontottam a szobámból, és azt láttam, hogy egy meztelen, hosszú, fekete hajú, szakállas, 30 év körüli férfi az emelet közepén egy kábé 2 méteres lángokból álló tüzet bámult. Teljesen sokkot kaptam. Csak arra tudtam gondolni, hogy anyukám és az élettársa a másik szobában alszanak. Elkezdtem teli torokból ordítani a nevüket, majd lefelé rohanni a lépcsőn, miközben a meztelen férfi valamilyen okból rohant utánam. Ekkorra anya és az élettársa, Zoli felébredtek, kiszaladtak a szobájukból, és azt látták, ahogyan lángol az emelet, és én meg közben menekülök a férfi elől. Mivel teljesen meztelen volt, azt hitték, hogy meg akar erőszakolni, ezért gondolkodás nélkül rohantak le utánunk a lépcsőn. Mezítláb és pizsamában futottam, a lépcső alján el is estem, összezúztam a térdem."
Ahogy földre esett, Zsuzsanna meglátta, hogy a panzió amúgy kulcsra zárt lenti bejárati ajtaja
teljesen ki volt verve az ajtókeretből.
A riadt lány a kitört ajtókeret alatt kibújva rohant ki a panzióból, és lekuporodott az épület előtt, a hideg földön.
"A meztelen, Jézus-kinézetű férfi ekkor elém állt, és azt mondogatta: neboj sa, neboj sa. Azt jelenti: ne félj, ne félj. Ekkor jelent meg kiabálva édesanyám élettársa, Zoli." A férfi közeledésétől a meztelen idegen megrémült és elszaladt.
Ezután Zoli megragadta az ajtóval szemben lévő poroltó készüléket, felfutott a másodikra, és a száját a pólójával takarva sikerült eloltania az akkor már kábé 5 méter átmérőjű tüzet. A telefonjuk a szobában volt, visszarohantak, és azonnal tárcsázták a segélyhívót.
"Nem mertünk az utcán maradni, mert nem tudtuk, milyen mentális állapotban van a férfi, és hogy visszajön-e. Miközben én a segélyhívón kértem a tűzoltókat és a mentőket a helyszínre, Zoli az ablakból figyelte, hogy jön-e a férfi. Pár perc múlva láttuk, hogy visszatért, és már jött volna be a lenti ajtón, amikor Zoli teli torokból elkezdte ordítani, hogy takarodjon innen, rendőrség, rendőrség!"
Erre a férfi visszakiabálta neki, "Neboj sa, neboj sa" , majd megint elmenekült.
Zsuzsannáék ekkor magukhoz vettek egy bicskát, önvédelem céljából, és utána kimerészkedtek az épületből, beszálltak a kocsijukba, bezárkóztak és így várták a kiérkező hatóságokat. A szlovák rendőrök és a tűzoltók tíz perc alatt a helyszínre értek.
"A rendőröknek elmondtuk, mi történt, és miután megadtuk a gyors személyleírást az 5-6 tagú csoport fél óra alatt elfogta a férfit. (Gondolom annyira nem volt nehéz dolguk, mivel nem sok meztelen, Jézus-kinézetű csávó rohangálhatott Szenteste abban a kisvárosban.)"
A teljesen meztelen, remegő, síró férfit a rendőrök a fal mellé állították. "Ő előre dőlve próbálta takarni magát, miközben a fejét oldalra hajtva minket nézett. Beazonosítottuk. Ő volt a gyújtogató" – mondta Zsuzsanna, külön kiemelve, hogy a szlovák rendőrök és tűzoltók mennyire empatikusak, professzionálisak és gyorsak voltak.
A panzió személyzetével viszont már egyáltalán nem ilyen elégedett. Mint mondja, az események végére megérkezett az épület tulajdonosa, illetve a portás is a helyre, de szégyenükben nem mertek odalépni Zsuzsannáékhoz, még csak azt sem kérdezték meg, hogy jól vannak-e, sőt, kifejezetten kerülték a szemkontaktust. "Úgy tudom, hogy nincs olyan szabályozás, hogy egy panziónak bármilyen felügyeletet kell biztosítani, de azért elég meredek három vendéget éjszakára magára hagyni egyedül egy ilyen nagy épületben" – írta.
A levél olvasása után sikerült elérnünk a történetben szereplő panzió recepcióját, ám mivel ott nem beszéltek angolul, minden egyéb vonalon próbálkoztunk. Végül elértük Jaroslav Petrant, a Rotunda panzió menedzserét, aki tört angolsággal, de a kérdéseinkhez képest ("Tehát az igaz, hogy meztelenül fogták el a rendőrök a zavart férfit? És ő rakott tüzet a panzióban?") abszolút készségesen magyarázta el a történteket.
Ő ugyan nem volt a helyszínen, de utólag összeszedte az információkat a Szenteste történtekről, és amit mondott, az teljesen egybecseng azzal, amit olvasónk mesélt nekünk. Bármennyire is furcsán hangzott ez számára is.
"Elnézést, hogy nevetek, tudom, hogy komoly baj is történhetett volna, de még mindig nem hiszem el teljesen, hogy mi történt" – mondta a telefonba Jaroslav, a panzió menedzsere.
Úgy tudja, a gyújtogatót azóta már rabosították, és karácsony másnapját is fogdában tölti.
Olvasónk úgy érzi, szerencsés, hogy egy összezúzott térddel, és egy enyhe füstmérgezéssel megúszta a horrorisztikus esetet:
Ha a tegnapi Szenteste éjjelén én is olyan mélyen alszom, mint ők, szinte biztos vagyok benne hogy a tűz vagy a szén-monoxid áldozatai leszünk. Soha egyik Karácsonykor sem éreztük még azt, mennyire szerencsések vagyunk, hogy élünk, de jobban örültünk volna, ha ezt az érzést más formában tapasztaljuk meg.
A lány szerint a zavart férfi azt hihette, hogy december 24-én éjjel majd teljesen üresen áll a panzió, amit aztán magára gyújthat. Nem számolt azzal, hogy három, a bejglik és a béna ajándékok elől a hegyekbe menekülő magyar turista is alszik az emeleti szobákban.
Frissítés: A cikk megírása közben írásbeli kérdéseket küldtünk az illetékes szlovák rendőrségnek. A szlovák rendőrség megkeresésünkre azt írta, az ügyben egy 22 éves liptószentmiklósi férfi ellen indítottak büntetőeljárást, rongálás és közveszély okozásának gyanújával. Ha bármi újat megtudunk, frissítjük a cikket.