Egzotikusnak találták a DNS-ét, csimpánzhoz hasonlították a gyerekét, a szülőhelyét pedig egy bűntanyaként festették le. Harry herceg és Meghan hercegné kilépése a brit királyi család fősodrából világszerte felhívta a figyelmet arra, hogy a rasszizmus mennyire elfogadott része továbbra is a brit bulvársajtónak és a hétköznapoknak. Sőt, kutatások azt mutatják, hogy a 2016-os brexitnépszavazás óta egyre jobban elszabadulnak a rasszista indulatok az Egyesült Királyságban.
2020 globális bulvárbombáját dobta le Harry herceg és Meghan hercegné azzal, hogy év elején bejelentették: a jövőben függetlenedni szeretnének a brit királyi családtól, és inkább a saját útjukat járnák. Bár első hallásra ez a hír pont úgy hangzik, mint amelyen hetekig lehet különösebb közéleti vonatkozás nélkül csámcsogni, a pár döntése világszerte ráirányította a figyelmet arra, hogy sokak szerint a rasszizmus (és különböző formái) még mindig a brit hétköznapok elfogadott része.
Pedig amikor a fehér apától és fekete anyától származó Meghan Markle elkezdett randevúzni Diana hercegnő legkisebb fiával, sokan ezt haladásként értékelték Nagy-Britanniában; az egykori gyarmatbirodalom anyaországa végre belépett a „posztfaji” korszakba, mostantól nem fog számítani, hogy kinek milyen a bőrszíne vagy a családi háttere. Gyorsan kiderült azonban, hogy ez távolról sincs így.
Röviddel megismerkedésük után Harry herceg már közleményben jelezte, hogy barátnőjével kapcsolatban a sajtó átlépett egy határt. Markle gyűlölködés tárgyává vált, a rasszista felhangú megjegyzések, valamint a nyíltan szexista megnyilvánulások címlapokra kerültek, és elöntötték az országos sajtó kommentszekcióit, valamint a közösségi oldalakat, Harry pedig aggódott barátnője testi épsége miatt.
Hogy Markle családi gyökerei általános témává váljanak, azért sokat tett a brit országos bulvársajtó. Megírták, hogy a színésznőnek „gazdag és egzotikus a DNS-e” van, amiért fehér és fekete szülőktől származik. Az egzotikus DNS a kolonialista logikát követi, a normálistól (ami természetesen a fehér) való eltérést hangsúlyozza, az egzotikus kifejezés pedig az európai kultúrkörben automatikusan valamilyen távolira, fejletlenre, alacsonyabb rendűre utal.
Markle DNS-e mellett alaposan górcső alá vették azt a környéket is, ahol felnőtt. A Daily Mail arról írt, hogy Markle nagyon rázós helyről jön, Los Angeles azon részén a bűnözés és a gyilkosságok mindennaposak, a szociális munkásként dolgozó anyja pedig még mindig ott él. Markle „majdnem” olyan, mintha egyenesen Comptonból jött volna – húzta alá a lap szalagcíme. A Straight outta Compton az N.W.A. (Niggas With Attitude) nevű gengszter-rapcsapatról szóló dokumentumfilm címe, itt igazából tényleg csak egy hajszál (vagy még annyi sem) választotta el attól, hogy őt is valamilyen „balhés négernek” könyveljék el .
Magyarországról nézve nem nyilvánvaló, miért lehet központi téma a „Megxittel” kapcsolatban a rasszizmus egy olyan országban, amelynek fővárosát egy muszlim bevándorló vezeti.
Meghan hercegné származása azért került reflektorfénybe, mert a királyi család a briteknél egy hagyományosan fehér intézmény, ahova jellemzően tősgyökeres britek házasodnak be. Harry herceg barátnője, majd később felesége pedig ideális célpont lett:
amerikai és félig fekete, vagyis teljesen kívülálló. Ráadásul egy önerőből karriert felépítő nő, aki olyan emberi jogi ügyekben is meg mert szólalni, amelyektől a királyi család tagjai tartózkodtak, mert féltek a téma megosztó jellegétől.
Hogy mennyire bánt keményen Markle-lel a brit bulvár, azt szépen bemutatják az elmúlt hetekben és hónapokban született gyűjtések. Egyes lapok (Daily Mail, Daily Express, The Sun, Daily Mirror, InStyle) tökéletes kettős mércét alkalmaztak vele szemben, ugyanazokért a dolgokért szidták, amelyekért Vilmos herceg feleségét, Kate Middletont dicsérték.
Volt olyan királyi családra szakosodott tudósító, Kristen Meinzer, aki szerint egyszerűen nincs más magyarázat az ennyire egyértelmű kettős mércére, mint hogy Meghan hercegné félig fekete.
Akik szerint semmi különös nem volt a brit sajtó Markle-lel kapcsolatos tudósításaiban, főképp azzal érveltek, hogy a brit bulvársajtó mindig is igen perverz viszonyban volt a királyi családdal, és a beházasodó hercegnék felett is rutinszerűen ítélkeztek.
Egyrészt jogosnak tűnhet az az igény, hogy a média bátran foglalkozhasson a családdal, hiszen az egész, politikai súllyal már rég nem rendelkező intézmény nem kevés pénzébe kerül az adófizetőknek. Ugyanakkor a sajtó ezekben az esetekben nem a hatalom ellenőrzőjének szerepét tölti be, csupán jól eladható, kattintásokat generáló sztorikat keres, vagy éppen fabrikál.
Felmerült, hogy nem Markle az első, akivel nem bánt kesztyűs kézzel a brit bulvársajtó. Harry herceg anyjának, Diana hercegnőnek minden lépését paparazzók lesték, majd miután bejelentették, hogy házasságuk gödörbe került Károly herceggel, gyakorlatilag megszűnt a magánélete. 1997-es halálos autóbalesetük előtt is éppen újságírók elől menekültek Párizsban akkori barátjával.
Az is előkerült, hogy az utóbbi időszakban az egekig magasztalt Katalin hercegné is éveken keresztül kapta az ívet. Sokáig tartotta magát a sajtóban a „waity Katie” narratíva, azzal támadták, hogy nincs önálló karrierje, csak arra vár, hogy végre elvegye Vilmos herceg és beüljön a tutiba. Felhánytorgatták, hogy anyja „csak” egy légiutaskísérő, testvérével, Pippával együtt pedig igazi felkapaszkodóknak titulálták őket.
Azonban a Middletont és Markle-t ért támadások tempójában és stílusában azért bőven találni különbséget. Meghan és Harry újszülött gyerekét a BBC riportere egy csimpánzhoz hasonlította, majd bár elnézést kért, és egy rosszul sikerült, hülye tréfának nevezte az egészet, kirúgták.
Az is jelzésértékű, hogy tavaly októberben a brit parlament 70 női képviselője tett közzé egy nyílt levelet, amelyben együttérzésükről biztosították Meghan hercegnét. Mint írták, a hercegné privát szférájának teljesen indokolatlan tiszteletben nem tartásán kívül különösen aggasztó a róla született anyagok „kolonialista” felhangja.
A levelet azután tették közzé, hogy egy bulvárlap közölte Markle apjának írt magánlevelét. Ekkoriban nyilatkozta azt az egykori színésznő is, hogy amikor megismerkedett Harryvel, a barátai azt mondták neki, hogy biztos nagyszerű srác, de ne jöjjön össze vele, mert a brit bulvársajtó tönkre fogja tenni az életét.
Én pedig nagyon naivan nem hittem nekik
– mondta Markle.
Harry herceg ekkoriban arról beszélt, hogy fél, hogy a történelem megismétli önmagát. „Elvesztettem anyámat, most pedig azt látom, hogy a feleségem ugyanolyan hatalmas erők áldozatává válik” – mondta a herceg, aki pár hónappal később, a királyi családból való kilépésük után egyértelműen a médiát tette felelőssé a történtekért.
Miután bejelentették, hogy függetlenedni akarnak a férjével, készült olyan kutatás, amely szerint a britek mindössze 4 százaléka gondolja, hogy ez Harry döntése volt, a többiek Meghant teszik felelőssé a kialakult helyzetért.
ERRE UTAL A SAJTÓBAN RÁAGGATOTT CÍMKE IS, A BREXIT NYOMÁN SZÜLETETT MEGXIT.
Az elmúlt hetekben számos elemző kereste a választ arra, hogy a brit bulvár rasszista indíttatásból támadta-e ennyire Meghan hercegnét. Sokak szerint igen, ha nem lenne fekete, nem érte volna ekkora kettős mérce, és nyilvánvalóan nem foglalkoztak volna ennyit a származásával sem – állítja az egyik oldal, ahol találunk királyi családra szakosodott tudósítót, akadémikusokat és művészeket is.
Az ügy komolyságát jelzi, hogy még a brit belügyminiszter is megszólalt a témában. Priti Patel szerint nem volt szó rasszizmusról, Nagy-Britannia egy csodálatos hely, ahol bárkiből bármi lehet, függetlenül a származásától – mondta az indiai felmenőkkel rendelkező politikus, akinek a szülei Ugandából menekültek a szigetországba.
Ugyanakkor akik szerint nyílt vagy burkolt rasszista felhangokkal írtak Markle-ről, azzal érvelnek, hogy ami történt, az nem kirívó eset, szépen illeszkedik a brit hétköznapokba, ahol a miniszterelnök megnyilvánulásai is azt üzenik, hogy a rasszizmus különböző formái elfogadottak. Boris Johnson régebben a burkát viselő nőket postaládákhoz hasonlította, és a feketékre is használt olyan jelzőt, amely a rabszolgatartás időszakából származik.
Nagy-Britanniát gyakran említik a kultúrák találkozási helyeként, azonban számos kutatás azt mutatja, hogy a rasszizmus súlyos probléma a briteknél. Anglia és Wales lakosságának 19,5 százaléka rendelkezik valamilyen etnikai kisebbségi háttérrel, ehhez képest – bár a helyzet javult a korábbiakhoz képest –, a parlamentben csupán 8 százalékot tesznek ki a nem fehér politikusok. Más magas presztízsű munkáknál is láthatóan alulreprezentáltak a kisebbségek: a topmenedzserek és újságírók mindössze 6-6 százaléka nem fehér.
Egy 2019-es felmérés szerint a feketéket negyvenszer gyakrabban állítják meg a rendőrök az utcán, mint a fehéreket. Kutatások szerint ázsiai vagy afrikai–amerikai hangzású nevű embereknek kétszer annyi önéletrajzot kell elküldeniük, mire munkát kapnak, mint a fehér briteknek.
A helyzeten pedig érzékelhetően rontott a brexitnépszavazás, amely után megnövekedett a rasszista indíttatásból elkövetett bűncselekmények száma. A tendencia egyértelmű: 2019-ben a megkérdezett kisebbségekhez tartozók 71 százaléka mondta, hogy tapasztalt már faji alapú diszkriminációt, míg ugyanez az arány 58 százalék volt a brexitnépszavazás előtt. Az online rasszista megnyilvánulások is 51 százalékkal nőttek a brexitszavazás utáni két évben.
A CNN gyűjtése alapján az is világos, hogy nem mindegy, ki teszi szóvá a problémát. Amikor tavaly decemberben egy fekete rapper,
Stormzy egy olasz lap kérdésére azt mondta, hogy a rasszizmus még mindig száz százalékig probléma az Egyesült Királyságban, komoly online gyűlölethullám zúdult a nyakába. Amikor ugyanazon a napon Gary Neville exfutballista beszélt ugyanerről, a Twitteren az egekig magasztalták.
Borítókép: Dominic Lipinski - WPA Pool /Getty Images)