Az esetről a kínai állami média számolt be, és óriási felháborodást keltett a hatóságok koronavírussal kapcsolatos intézkedéseivel amúgy is sokszor elégedetlen kínai közvéleményben.

Jan Cseng a központi idegrendszerének károsodása (cerebrális parézise) miatt képtelen volt önmaga ellátására és a beszédre. Amikor a járvány kitörésének központjának számító Hupej tartományban található otthonában vele élő két hozzátartozója – az anya második gyereke születése után egy évvel öngyilkos lett – a kínai holdújév alkalmával elutazott egy falujuktól 150 kilométerre található településre, mindketten belázasodtak, és a kínai egészségügyi hatóságok múlt csütörtökön egy, csaknem 25 kilométer távolságban felállított karanténban különítették el őket.

Apja a kínai közösségi oldalon, a Weibón próbált segítséget toborozni a fia számára, mondván, hogy nem bízik a helyi pártfunkcionáriusok gondoskodásában. És mint az kiderült, joggal, ugyanis csak napi kétszer látogatták meg Jan Csenget, és akkor is csak enni adtak neki, a fiút nem mosdatták meg. Néhány napig nagynénje is tudott róla gondoskodni, de három nappal a fiú halála előtt ő maga is megbetegedett. Utolsó látogatása idején a fiú már nagyon rossz állapotban volt, nem tudta megenni a nagynénje által kínált rizst sem. Ennek ellenére a helyi hatóságok nem vitték őt kórházba. Apja egyre kétségbeesettebb posztjai (egyiken a híváslistája volt, a helyi pártszervezethez intézett 10 nem fogadott hívással) is csak azzal végződtek, hogy profilja egy idő után „eltűnt” a Weibóról.

Bár a helyi hatóságok megszólaltatott káderei szerint „Ki van zárva, hogy bárkit is egyedül hagytunk volna“, azért vizsgálatot indítottak a fiú halála miatt.

A cerebrális parézisnek nevezett idegrendszeri károsodás a mozgásra, vázizomzatra, az izomtónusokra és a beszédfunkciókra egyaránt hatással van, azonban a jellemzően születésnél elszenvedett károsodás nem terjed ki a mentális funkciókra.

( South China Morning Post, Guardian)