91 éves korában meghalt Hoszni Mubarak, Egyiptom volt elnöke egy kairói kórházban. A 30 évig hatalmon lévő Mubarak 2011-ben az arab tavasz alatt a véres összecsapásokba torkolló Tahrír téri tömegtüntetések hatására lemondásra kényszerült. Hat évig tartó vizsgálati fogságának nagy részét egy kairói katonai kórházban töltötte rendőri felügyelet alatt.
Mubarakot elítélték bűnrészességért a tüntetők megölésében, de 2017 elején szabadlábra helyezték, és a New York Times szerint akkor átszállították a heliopoliszi villájába. A lap szerint Mubarak utoljára 2019 októberében beszélt egy Youtube-ra feltöltött videón, ahol az 1973-as, Izrael elleni háborúról beszélt, ami alatt az ország légi erejét irányította. Ez volt az első alkalom, hogy kamera előtt beszélt, mióta az arab tavasz alatt megbuktatták.
Mubarak a BBC szerint január végén újabb műtéten esett át, erről unokája kirakott egy képet az Instagramjára. Szombaton fia azt nyilatkozta, hogy továbbra is intenzíven volt. Keddi halálát az állami tévé is megerősítette. Harminc évig tartó uralma alatt nemcsak Egyiptomban, de a világban is meghatározó szerepe volt a vitatott megítélésű katonának és diktátornak.
Muhammad Hoszni Szájjid Mubarak 1928. május 4-én született egy kispolgári családban a Nílus-delta vidékén lévő Kafr-El Meselhaban. A középiskola után elvégezte az Egyiptomi Katonai Akadémiát, majd a Légierő Akadémián repüléstudományból szerzett fokozatot és pilótává is kiképezték.
Egyre magasabbra emelkedett a katonai ranglétrán,1964-ben a Szovjetunióba delegált egyiptomi katonai delegáció vezetőjévé nevezték ki. Az Izraeltől 1967-ben elszenvedett megalázó hatnapos háború után 1972-ig a Légierő Akadémia elnöke volt. 1972-től volt a légierő főparancsnoka és ő lett a háborúért felelős miniszter-helyettes is.
Az ő feladata volt többek között az ország légierejének újjászervezése. Az 1973-as jom kippuri háború kitervelésében már maga is részt vett Szíriával együtt. Egyiptom visszakapta az 1967-ben elvesztett területeit, cserébe viszont el kellet ismernie Izrael államot. 1975-től Anvar Szadat államfő mellett elnökhelyettes volt. 1978-tól a hatalmat gyakorló Nemzeti Demokrata Párt másodtitkári posztját töltötte be.
Sokak meglepetésére 1981-ben a Szadat ellen elkövetett halálos merénylet után a nem túl
karizmatikus Mubarakot nevezték ki Egyiptom elnökévé. A merénylet után rendkívüli állapotot vezettek be az országban, amelyet hatalma alatt végig fenntartott.
Mubarak a hadseregre támaszkodva pragmatikus, de diktatórikus politikát folytatott. Ugyan voltak parlamenti választások, sőt ellenzéki pártok is az országban, de csak azok létezhettek, amelyeket Mubarak engedett.
A vallásos iszlám pártok működését nem tette lehetővé, és határozottan fellépett az iszlám radikalizmussal szemben. A Tahrír téri megmozdulásokban később jelentős szerepet játszó Muzulmán Testvériség működhetett az országban: bár hivatalosan soha nem oldották fel a szervezet betiltását, függetlenként parlamenti képviselői is voltak, egyes tevékenységeit tűrték, másokat üldöztek.
Mubaraknak harminc éven át sikerült megőriznie az arab világ legnépesebb országának stabilitását és egyben saját hatalmát is. Összesen négyszer, 1987-ben, 1993-ban, 1999-ben és 2005-ben választották újra, hosszú pályafutása során legalább hat merényletkísérletet élt túl.
Egyiptom a Nyugat, az Egyesült Államok megbízható szövetségesének számított, az arab világon belül pedig a mérsékelt irányzatot képviselte. Bár elődje halálát épp az Izraellel 1979-ben kötött Camp David-i békeegyezmény okozta, Mubarak végig kitartott emellett. A szomszédos Izraelhez való közeledés miatt Egyiptom szerepe jelentősen meggyengült az arab világban, de Mubaraknak úgy sikerült 1989-ben Egyiptomot visszavezetni az Arab Ligába, hogy a zsidó állammal ápolt kapcsolatokat sem adta fel.
Egyiptom a kilencvenes évek elején biztató gazdasági eredményeket ért el, de az életszínvonal emelését nem sikerült széles körben biztosítani. A 80 millió egyiptomi mintegy 40 százaléka még a 2010-es évek elején is kevesebb mint napi 2 dollárból élt. Jelentősen rombolta Mubarak népszerűségét, amikor a fiával kapcsolatos privatizációs visszaélések nyilvánosságra kerültek.
Mubarak ellenezte a 2003-ban Irak ellen indított háborút, elsősorban az izraeli-palesztin konfliktus megoldásában jelölve meg az általános közel-keleti konfliktusból kifelé vezető utat. Utóbbi válságban saját maga és kormánya tanácsadóként vállalt szerepet.
2004 júliusában elfogadta Atef Ebeid miniszterelnök és egész kabinetje lemondását, helyére Ahmed Nazift jelölte. Mubarak támogatta az új kormányfő gazdasági reformjait, ami a távközlésben és az építőiparban látványos fellendüléshez, a hazai cégek megerősödéséhez vezetett.
Hoszni Mubarakot sok külföldi szövetségese – így Washington is – próbálta rávenni a belpolitikai nyitásra, ő azonban következetesen visszautasította ezeket a felszólításokat, azt állítva, hogy ez az ország destabilizálódásához vezetne. 2005-ben első ízben tartottak Egyiptomban olyan elnökválasztást, ahol több jelölt indult: persze a végeredmény borítékolható volt, és a második helyezett messze elmaradt Mubaraktól.
Mubarak megromlott egészségi állapotáról már 2010-ben is érkeztek hírek. Akkor egy heidelbergi klinikán az epehólyagját, valamint a vékonybelében képződött daganatot kellett sürgősen eltávolítani. Már akkor többször felmerült, hogy a 2011 szeptemberében esedékes választásokon fia, Gamal indulna helyette.
Kairóban 2011. január 25-én robbantak ki zavargások. Ezeket eredetileg Kaled Szaid, egy 2010. júniusi brutális rendőrakció áldozatának emlékére szervezték. A Facebookon és a Twitteren szerveződő megmozdulás azonban hamar átcsapott Mubarak elleni tüntetésbe.
A katonaság kezdetben nem lépett fel keményen, sőt Mubarak jelentős engedményeket is tett kormánya menesztésével, de hiába: 2011 februárjában megbukott, lemondásra kényszerült. Az ország vezetését a katonai tanács vette át.
Az egyik sarm es-sejk-i kórházban ápolt Mubarakot 2011. április 13-án vették őrizetbe, miután két nappal korábban két fiát is letartóztatták. A volt elnök kihallgatásán kisebb szívrohamot szenvedett. Pere 2011. augusztus 3-án kezdődött meg. Mubarakot korrupciós ügyekkel, hatalommal való visszaéléssel, valamint azzal vádolták, hogy engedélyezte éles lőszer bevetését a január végén és február elején ellene tüntetőkkel szemben.
Mubarakot 2012-ben összeesküvés vádjával első fokon életfogytiglani börtönre ítélték a 2011-ben 18 napig tartó tiltakozáshullám során megölt tüntetők egy részének, 239 embernek a halála miatt. A tüntetések alatt összesen 846 ember halt meg. Egy fellebbviteli bíróság azonban új eljárást rendelt el, amelyben ejtették a vádat. Az egyiptomi semmítőszék később mégis az ügy újratárgyalása mellett döntött.
Ez a fellebbezési eljárás eredetileg 2015 novemberében indult volna, de az idős Mubarak egészségügyi állapota, valamint biztonsági okok miatt azt több alkalommal is el kellett halasztani. Végül 2017. március 2-án jogerősen felmentette a bíróság a bűnrészességgel vádolt volt elnököt.
Mubarakot egy másik ügyben is börtönbüntetésre ítélték korábban, de az emberölési ügyben előzetesben töltött idővel letöltötte azt a büntetését. A volt államfőt egyebek mellett azzal a váddal ítélték el, hogy eltulajdonította az elnöki palota fenntartására szánt összegeket.
Az igazságszolgáltatás azonban elrendelte, hogy tárgyalják újra azt a pert, amiben korrupcióval vádolták Mubarakot. Szintén szabadon engedték Mubarak utolsó belügyminiszterét, Habíb el-Adlit, aki jelképe volt az akkori diktatúra visszaéléseinek, a kínzásoknak. Őt is azzal vádolták, hogy 2011-ben bűnrészes volt több száz tüntető halálában.
2012-ben Mubarak után a Muzulmán Testvériségben politizáló Mohamed Murszit választották meg elnöknek. Beiktatásának első évfordulója után tüntetések indultak be Egyiptom-szerte, amire válaszul a hadsereg ultimátumot adott neki, 2013 közepén megbuktatták és perbe fogták. 2019-ben halt meg a bíróságon.
Egyiptom vezetését 2014-ben a hadsereg élén álló Abdel-Fattáh esz-Szíszi szerezte meg. Szíszinek a választáson valódi ellenfele nem akadt, mert addigra az összes ellenfelét így-úgy kiiktatta: az egyiket letartóztatták, a másikat megverték, többen pedig megfélemlítés miatt visszaléptek. Azóta Szíszi egy, a Mubarakéhoz nagyban hasonlító rendszert vezet, amiben a kritikus hangokat nem tűrik meg.
(Borítókép: Hoszni Mubarak. Fotó: Amr Abdallah Dalsh / Reuters)