Mi vagyunk a kapitányok a hajón, ezért mi vagyunk az utolsók, akik elhagyják.
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata párti házelnöke azután mondta ezt, hogy úgy döntöttek, az Egyesült Államokban – különösen a nyugati Washington államban – egyre intenzívebb koronavírus-járvány ellenére sem változtatnak a törvényhozás ütemtervén; törvényeket kell elfogadniuk az ország működése érdekében, indokolta.
A Kínából indult koronavírus-járvány nemcsak az átlagemberek és az üzleti világ életét borítja fel, hanem a kormányok és az állami intézmények működésére is hatással lehet. Figyelemre méltó, hogy mennyi vezető politikust érint már a koronavírus:
A G20-országok, atomhatalmak vezetőinek környezetében tűnt fel a koronavírus. A befolyásos politikusok megbetegedéseiről és karanténjairól szóló hírek több dologra is rámutatnak.
A legnyilvánvalóbb, hogy senki, még a legnagyobb hatalmú emberek sem védettek a fertőzéssel szemben.
Hiába vigyáz az USA elnökére szigorú biztonsági protokollok mellett testőrök hada, ha emberekkel találkozik, akkor a közvetlen közelébe kerülhet a vírus. Az sem lenne hatásos óvintézkedés, ha mindenkit előre tesztelnének, aki találkozni fog vele, mert – amennyiben a teszt és az eredmény megérkezése között az illető nem karanténben tarózkodik, ami nem tűnik életszerűnek – az illető idő közben is elkaphatja a koronavírust.
Mivel a politikában meghatározóak a személyes találkozások, a politikusok és stábjaik nehezen tudják alkalmazni a járványok elleni leghatékonyabb védekezést, a társas kapcsolatoktól történő távolságtartást. Amerikában ráadásul elnökválasztási kampány van, először sem a demokraták, sem Trump nem mondták le a rendezvényeiket, de a hét második felében már igen.
Ahogy Trump mondta, ha valaki a mi munkánk során kezet akar fogni veled, akkor kezet fogsz vele. Arra számítok, hogy az elnök a továbbiakban is így fog eljárni
– mondta Mike Pence alelnök, aki egyébként Trumppal nemrég azon a konferenicán járt, ahol később kiderült, jelen volt egy fertőzött is.
Hogy a kézfogás mennyire összefonódott a politikusi léttel, arról tanulságos megnézni az alábbi kis videót a holland miniszterelnökről:
Mark Rutte arról beszélt, hogy mostantól tilos a kézfogás, össze lehet érinteni a lábfejeket, a könyököket, az iskolában számos kreatív megoldást látott, mondta mosolyogva. Majd a sajtótájékoztatók szokásos lezárásaként, ünnepélyesen kezet fogot a holland Népegészségügyi Intézet járványügyi részlegének vezetőjével.
Majd leesik neki a tantusz: pár másodperccel korábban pont azt jelentette be, hogy ezt nem fogják csinálni.
Moldovában egy lap Orbán Viktor miniszterelnök köhögéséről és kézfogásáról írt csütörtökön (a baljába köhögött, és jobbal fogott kezet), viszont Recep Tayyip Erdoğan török elnök már nem fog kezet tárgyalópartnereivel, hanem csak tisztes távolból üdvözli őket.
Van olyan ország is, ahol az USA-hoz képest magukra nézve is szigorúbban veszik a védekezést a politikusok: április végén általános választásokat tartanak Szerbiában, pár nappal a kampány kezdete után viszont Alexandar Vučić elnök és minden politikai erő úgy döntött, hogy lemondják a márciusi rendezvényeiket.
Miután kiderült, hogy a francia nemzetgyűlés több tagja megfertőződött, Macron is változtatott napi rutinján; minimalizálták a személyes találkozóit, amit lehet videóhívásokkal intéz, naponta kétszer tisztítják az asztalát, a tollát, az iratait, megnövelték az üléstávolságokat az Elysée-palotában, hogy egy „vírusmentes” buborékot hozzanak létre az elnök körül.
Nemcsak a kampányesemények és a megbeszélések miatt tudják nehezen elkerülni a politikusok a társas érintkezéseket, hanem mert
a kormányok, frakciók és bizottságok szinte mindenhol úgy működnek, hogy összeülve dolgoznak ki jogszabályokat, a döntéseket meghozó szavazásokon pedig személyesen jelen vannak az érintettek.
Tárgyalni és egyeztetni lehet, és szokás is video- és telefonkonferenciákon (európai vezetők így egyeztettek a napokban a koronavírusról), de fontos döntések születésekor a résztvevők fizikailag is egy térben tartózkodnak.
Trumphoz hasonlóan több helyen megfigyelhető, hogy a politikusok a megszokott rutinoknak megfelelően végzik tovább a dolgukat. Hiába jelent meg a koronavírus a brit kormányban, az egészségügyi ajánlások ellenére Anglia alsóházában ugyanúgy szorosan egymás mellett ülve vesznek részt a képviselők az üléseken, mint korábban.
A parlament szóvivője szerint pillanatnyilag arra sincsen terve a törvényhozásnak, hogy mi történne, ha a koronavírus miatt fel kellene függeszteniük a működést; a képviselőknek véleményezniük kell a kormány döntéseit és egy vészhelyzet esetén életbe léptetett esetleges intézkedésekről is szavazniuk kellene.
A Wall Street Journal cikke felidézi, hogy a világ vezetői között is megjelenő koronavírus azért különösen problémás, mert éppen egy olyan időszakban csökkentheti a politikusok cselekvőképességét, amikor fontos lenne, hogy ne legyenek hátráltatva a munkavégzésben.
Másrészt több fontos döntéshozó is a leginkább veszélyeztetett hetvenes korosztályba tartozik, Donald Trump például 73 éves. Miközben az amerikai elnök a világ legjobb egészségügyi ellátásában részesülhet, ellenszer híján veszélyeztetheti az életét egy koronavírus-fertőzés. Hasonló a helyzet a brit felsőházzal is, ahol a politikusok átlagéletkora hetven év.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)