Emlékszik, a „vietnámiak vagyunk” feliratokra Budapesten, „kínai” boltok bejáratánál? Nem kellett hozzá sok, és a nemzetiséggel felruházott koronavírus már az európaiakat bélyegzi meg ugyanígy a Távol-Keleten sokfelé, miután most már Európában terjed leginkább a járvány.
Ha meglátnak, kezüket a szájuk elé teszik, és átmennek az út túloldalára. A boltban azt kérik, ne fogjak meg semmit. Főleg a kisebb településeken van így, a nagyvárosokban kevésbé, de azért ott is
– írta le az elmúlt 2-3 napon átélt vietnámi tapasztalatait egy francia utazó a Tripadvisoron.
De hasonló helyzetről számolnak be Indiában is. Az ország délnyugati csücskében, Keralában egy spanyol pár megjelenése okozott riadalmat egy távolsági buszon, amelyet végül a rendőrség megállított, és a párt átadta a helyi kórháznak. Tüneteik, panaszaik nem voltak, de a kórház 28 napos (!) házi karantént rendeltek el velük szemben, ami azonban azért nem volt teljesíthető, mert szállást találnia európainak a térségben egyre nehezebb. Végül egy másik kórházban helyezték el őket – írta a keralai Manoramaonline.com
Szállást valóban nehéz szerezni, egy olasz nő azzal szembesült, hogy előzetes foglalásait visszamondták, majd a rendőrség közölte vele: a rendelkezések szerint csak akkor kaphat szállást, ha kórházi vizsgálattal igazolja, hogy nem fertőzött.
A 33 milliós – és Svájcnál kisebb területű – indiai államban sok más turista is szállás és kiszolgálás nélküli napokat élt át a lap beszámolója szerint.
Volt, aki temetőben aludt, egy francia-olasz pár három napon át kóválygott éhezve, mire a rendőrség kórházba szállította őket. Nehézségeiket nekik is egyszerűen európai kinézetük okozta.
A fertőzéstől való félelem táplálta bizalmatlanság persze kölcsönös: két hónapja még az Európában járó – akár eleve ott élő – kínaiak között volt, aki ellenséges hozzáállást tapasztalt, ahogyan arról még a BBC januári cikke számolt be.
Afrika több országában is szembesültek azzal magyarok, hogy az európaiakat szinte fertőzöttnek tekintik:
Egyre többször szóltak be nekünk az utcán, kiabáltak ránk, hogy “corona, corona”. Az ottaniak láthatóan félnek és az európaiakkal azonosítják a vírust. Aggódtunk, hogy egyre ellenségesebbé válik majd a légkör.
- mesélte Ágnes Marokkóból, ahonnan a repülőjáratok többségét váratlan gyorsasággal törölték le március 12 után. A kintrekedt több mint száz magyar hazahozataláról itt olvashat bővebben.
De Kamerunban hasonlóról számolt be a 2009-es Budapest-Bamako rally győztese is. Tempfli László Dél-Afrikából indult még a világjárvány előtt, a határok lezárása miatt azonban nem tud továbmenni. Az országban négy magyar állampolgár van, egyiküket a hírek szerint már érte fizikai atrocitás is. Egyre feszültebb ugyanis a helyzet az országban, sokan félnek a külföldiektől, és mindenkit potenciális vírushordozónak tartanak. Tempfli László és társa a saját autójával tud mozogni a városban, de még így is bekiabálnak, beszólogatnak nekik, attól félnek, hogy ha a helyzet komolyodik, lincshangulat is kialakulhat - a kameruni magyarok helyzetről itt olvashat részletesen.
Van azonban kint élő magyarnak más tapasztalata is. A 109 milliós Fülöp-szigeteken jelenleg 217 koronavírussal fertőzöttet tartanak nyilván. Ez a 300 ezer négyzetkilométeres – Olaszország méretű – szigetországban nem sok, de erre a szintre alig 10 nap alatt jutottak el, ráadásul 14 ember halálát már a koronavírus számlájára írják. Mindez azt a feltételezést is megkérdőjelezheti, hogy a melegebb idő valóban lassítja-e a vírus terjedését. Igaz, az idősebbekre veszélyes COVID-19 terjedésének esélyeit rontja, hogy a Fülöp-szigetek társadalma rendkívül fiatal: a lakosság fele, 54 millió ember 25 évnél fiatalabb.
Március 12-én lezárták az országhatárokat, sem vízen, sem levegőben sem lehet bejutni külföldieknek. Az országot sem lehet már elhagyni, de a Manilából induló utolsó gépekre még központilag segítették eljutni az ország más részeiben lévő külföldieket, ha kérték. Ezután Manilában minden leállt három napja. A város felé vezető utakon katonai ellenőrzőpontokat állítottak fel, ahol testhőmérsékletet is vizsgálnak. Otthonaikat csak a munkába menet vagy egyéb indokolt esetben hagyhatják el a 12 milliós fővárosban – írta a Guardian.
„Alig néhány óra alatt beszüntették a tömegközlekedést, de nem járhattak tovább a taxik, a dzsipnik (az iránytaxik) sem. A buszok kizárólag az egészségügyi dolgozókat szállítják, akiknek a szállodák biztosítanak szállást, kötelezően ingyen” – mondta a Fülöp-szigeteken tartózkodó Fényes Csaba, akit a fővárost is magába foglaló, 58 millió lakosú Luzon szigetétől délre, Cebuban értek a korlátozások.
Az egymilliós városban azonban kevésbé szigorúak az intézkedések. „A tömegközlekedés is működik. Elvileg itt is él a rendelet, hogy az emberek között meg kell lennie a fél méteres távolságnak, de ezt annyira nem tartják be, bár kevesebben vannak az utcákon, mint máskor.”
Európaiakkal szembeni fenntartást nem tapasztalt.
„Két napja vettem kávét ott, ahol helyben darálják le. Az eladó mosolyogva megkérdezte, olasz vagyok-e, mondom, magyar, aztán kellemesen elbeszélgettünk. Így lett volna akkor is, ha történetesen olasz vagyok” – mondta.
A városban árufelvásárlási pánik nem volt. „Egyszer láttam, hogy nagy dobozokba pakolják a vásárlók az árut, néhol kevesebb volt a rizs, de ennél komolyabb dolog nem volt.”
Maszkot viszont már nem lehet venni sehol. „Az emberek fele maszkban megy utcára – ez Olaszországban még az első karanténok idején sem volt jellemző. Emellett a fertőtlenítőszer, a patikai tiszta szesz is hiánycikk, viszont az ATM-ek mellett sokfelé biztonsági őr áll, aki fertőtlenítő szert permetez a készpénzt felvevők kezére.
A maszk nem csak óvatosság, sokfelé előírás is: így lehet belépni a hivatalokba. „A szomszédasszonyomtól kaptam kettőt, így tudtam elmenni, hogy meghosszabbítsam a vízumom” – mondta Fényes, aki egyszer sem tapasztalt bizalmatlanságot amiatt, hogy külföldi lenne, ezen nem változtatott a járvány.
(Borítókép: Több mint 300 német turista várakozik a fülöp-szigeteki repülőtéren 2020. március 19-én / Fotó: Alejandro Ernesto/picture alliance via Getty Images)