27 évvel ezelőtt, 1993. április 19-én ért véget a texasi Wacóban a David Koresh által vezetett Dávidista szekta elleni ostrom, ami összesen 86 ember életét követelte. Az eset óriási hatást gyakorolt a két évvel későbbi Oklahoma City-i robbantás kitervelőjére, Timothy McVeigh-re, aki nem véletlenül választotta a robbantás dátumául a wacói ostrom zárónapját. A wacói tragédia hátterében a szekták, a kormányellenesség és indirekt módon a fehér faji felsőbbrendűség is feltűnik – részben ezek vezettek a szörnyű esethez, ami két évvel később még borzalmasabb tragédiába torkollott.
Az 51 napig tartó wacói ostrom az amerikai vallási szekták történetének talán legszörnyűbb esete – talán csak a guayanai tömeges öngyilkossággal véget érő 1978-as jonestowni tragédia tesz túl rajta. A wacói eset viszont az 1990-as évek növekvő kormányellenes mozgalmának egyik legsúlyosabb incidense lett. A világvégét váró, a külvilágtól magát elzáró vallási szekta vég nélkül halmozta fel a lőszereket és a fegyvereket, miközben a szektavezető David Koresh sorra rontott meg fiatalkorú lányokat, a szektán belül pedig – a hatóságok szerint – szörnyű körülmények között tartották a gyerekeket. A magát messiásként beharangozó Koresh és a szövetségi hivatalok szembenállása végül 86 ember életébe került.
A wacói vallási szekta a Hetednapi Adventista Egyházból vált ki korábban, majd Victor Houteff vezetésével telepedett le a Texas állambeli Waco közelében. A helyet Mount Carmel Centernek nevezték el, majd 1955-től, Houteff halála után vették fel a Dávidista (Branch Davidien) előtagot.
1959-ben Houteff özvegye, Florence Houteff az azonnali armageddont várva a Waco melletti birtokra rendelte a szekta minden tagját, akik sebtében épített épületekben, sátrakban, buszokban húzták meg magukat, ám amikor a beharangozott világvége nem jött el, bizonytalanságba sodródott a szekta. A vezetéséért főleg az 1980-as években hosszú éveken át folyt a harc, amit végül az eredetileg Vernon Howell néven született, később a David Koresh nevet felvevő férfi nyert el.
A karizmatikus, de súlyos pszichés problémákkal rendelkező vezető a vallási tanai alapján sorra vette feleségül a környékről elcsábított, illetve a közösséghez tartozó családokban született lányokat – köztük 12-13 éveseket. A hatóságok el is kezdtek vizsgálódni fiatalkorúak megrontása miatt, ám az 1992-es nyomozás során nem találtak bizonyítékok a szekta összetartása miatt.
Végül 1993-ban döntött úgy az FBI, hogy a tudomásukra jutott fiatalkorúak megrontása, csecsemő- és gyerekbántalmazás és többnejűség gyanúja miatt komolyabb ügyet csinálnak abból, ami a Mount Carmel Centerben folyt. Eközben az ATF (Alkohol-, dohány-, és lőfegyverügyi iroda) is nyomozni kezdett a szekta birtokáról érkező automata fegyverek zaja miatt. A több mint féléves nyomozás alatt egy ügynököt, Robert Rodriugezt (látszólag) sikerrel beépítettek a szektába, miközben magukat egyetemistáknak kiadó ügynökök próbálták meg feltérképezni a birtokot, nem sok sikerrel. Az ATF végül megkapta a házkutatási engedélyt, és
1993. február 28-án lerohanta a birtokot, hogy automata fegyverek és robbanószerek nyomára akadjon.
Hogy pontosan mi történt, az még a roham alatt készült videófelvételek alapján sem egyértelmű, a túlélők és az ATF-ügynökök beszámolói szerint a másik fél kezdte a lövöldözést. Két dolog biztos. Egyrészt az ostrom az amerikai igazságszolgáltatás történetének addigi leghosszabb lövöldözésébe torkollt. Másrészt a rohamra hatalmas tűzerővel válaszoló Dávidisták visszaverték az ATF embereit, akik közül négyet megöltek, 16-ot megsebesítettek, de hat tagot eközben ők is elvesztettek, és maga Koresh is lövést kapott az oldalán.
Mivel szövetségi ügynökök is életüket vesztették, egyből az éppen két nappal korábban, a World Trade Centerben történt robbantásra fókuszáló FBI kezébe került az irányítás – azon belül is Jeff Jamar vezette a műveletet –, ők pedig túszakcióként fogták fel az ostromhelyzetet. Koresh mellől próbálták meg kiszabadítani a gyerekeket és a többi tagot, de valójában szinte végig Koresh volt nyeregben, és sok tekintetben ő tartotta fogva az FBI-t azzal, hogy tulajdonképpen eszében sem volt megadnia magát, csak játszott a telefon túlvégén levőkkel.
Ez, a világvége várása, Koresh messiásképe, valamint a nézetük, miszerint az állam bele akar szólni a vallásgyakorlásukba és a fegyvertartásukba, nagyon erős falat képzett. Ezzel szemben szintúgy csak erősödött a radikalizálódástól, és a felhalmozott fegyvermennyiséget ismerve a terrorizmustól való félelem.
A Dávidisták hitték, hogy amennyiben egy apokaliptikus háborúban védik meg a hitüket, biztos lesz a helyük a mennyországban, ezért is gyűjtötték a fegyvereket, és ezért sem féltek, bármekkora volt a szemben álló sereg.
Az ATF rohama után így kialakult patthelyzetben a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetésével egy 51 napos ostrom indult, az amerikai történelemben saját polgáraik (és több brit, kanadai illetve ausztrál állampolgár) ellen példátlan mozgósítással.
Az FBI (9-)10 Bradley gyalogsági harcjárművet, 2 Abrams tankot, (5-)6 páncélos műszaki járművet, valamint összesen 899 embert, köztük 169 szövetségi ügynököt, 35 helyi és megyei rendőrt, illetve 15 katonát és 31 Texas Rangert vezényeltetett a helyszínre.
A február 28-i első és az április 19-i második, végső ostrom között eltelt 50 nap eseményei elég hullámzóak voltak a szövetségi hivatalok szemszögéből az eredményességet nézve.
Február 28-án, a sikertelen ostrom után villámgyorsan felvették a kapcsolatot Koreshsel, hogy kimenekíthessék a sérült ügynököket a birtokról. Rögtön ezután az FBI egyik alegysége, a túszmentő alakulat is működésbe lépett. Ennek élén Richard Rogers próbálta meg klasszikus túsztárgyalási technikákkal elérni a következő hetekben, hogy Koresh elengedje a gyerekeket és társait, amiért cserébe a helyi rádióban leadott beszédeit alkudták ki a férfival.
Richard Rogers szerepe kiemelten fontos a wacói ügy kezelésében, méghozzá az előélete miatt. Nagyjából fél évvel korábban, 1992 augusztusában ő vezette a tárgyalásokat az Idahóban, Rudy Ridge-ben kialakult túszhelyzetben. Itt a kormány intézménye elleni nézeteket valló, a fehér faj felsőbbrendűségében hívő Randy Weaver és családja állt szemben a szövetségi hivatalokkal. A 11 napos patthelyzet elején Weaver felesége és 14 éves fia, illetve a US Marshal Service egyik tagja életét vesztette. Végül civil segítséggel oldódott meg a helyzet, ami részben a Weaverékkel való kései kapcsolatfelvétel, Rogers a területi parancsnok utasításait felülbíráló utasításai, és a Weaver jelentette fenyegetés eltúlzása miatt fajult el.
Hogy mennyire elszúrt eset volt, azt jól példázza, hogy az FBI második emberét lefokozták, három FBI-ügynököt felfüggesztettek, egy börtönbe került, Weaverék pedig 3,1 millió dolláros (kb. 964 millió forintos) kártérítést kaptak. És arra az emberre bízták a wacói tárgyalást, akin nagyban múlt mindez.
Koresh ugyan elsőre felrúgta a megállapodást, miután megkapta, amit akart (a rádióban leadott beszédével), de hamarosan mégis elengedett 19 gyereket, köztük egy 12 hónapos csecsemőt, ám még így is 98-an maradtak a birtokon.
Az elengedett gyerekek kihallgatása után az FBI bizonyítékot szerzett a fiatalkorúak bántalmazására, így az elnök Bill Clinton és a legfőbb ügyész Janet Reno jóváhagyásával egy könnygázos támadást indítottak a főépület ellen. Azonban nem tudták kiűzni a Dávidistákat a birtokról, csak egy videókamerát tudtak bejuttatni, hogy Koresh egy felvétellel üzenjen. Erről kiderült, hogy még 23 gyerek maradt bent Koreshékkal, akik közül legalább 14 a férfi saját gyereke volt.
A művelet közben a legfőbb problémát az okozta, hogy még az FBI taktikai és túsztárgyaló részlegei sem tudtak együttműködni, és folyamatosan akadályozták egymás munkáját. Az egyik oldal természetesen a tárgyalásban látta a megoldást, a másik viszont az erőszakos fellépésben. Miközben a tárgyalók telefonon igyekeztek jó kapcsolatot kialakítani – pedig valójában lenézték a bibliai prédikációkkal kommunikáló Koresht, a szektatagok mély hitét pedig őrületként fogták fel –, addig a taktikai részleg óriási hangszórókat üvöltetve próbálta meg alvásmegvonással terrorizálni a bennmaradtakat.
De a repülőgépmotorok hangja, a zeneszámok, kántálások és lemészárolt nyulak keserves halálsikolyai sem vezettek eredményre,
így 9, könnygáz bevetésére alkalmas Bradley és 5 páncélos műszaki jármű folyamatos járőrözésbe kezdett, helyenként centikre elhúzva az épületektől. Járőrözés közben rendszeresen áthajtottak a birtokon eltemetett Dávidista, Peter Gent sírján is, hogy ezzel is hergeljék a szekta tagjait, ahogy az épületen kívüli tárgyak, autók, épületek páncélossal történő elpusztításával is ez volt a céljuk.
Végül a víz- és áramhálózattól is elvágták a birtokot, hogy ezzel is távozásra bírják a Dávidistákat, de ez nem történt meg. Igaz, minden atrocitás ellenére Koresh elengedett 11 újabb tagot – ám a gyerekek önszántukból maradtak.
A tévé pedig mindent, lényegében megállás nélkül közvetített az amerikai népnek. Így a tragikus lezárást is.
A főügyész Janet Reno – akit pont az ostrom közepén, 1993. március 11-én neveztek ki – a végül teljesen tanácstalanná váló és sarokba szorított túsztárgyalói csapat javaslatára a Mount Carmel Center lerohanását ajánlotta Bill Clintonnak, aki az 1985. április 19-i, halálos áldozat nélkül levezényelt, egy szélsőjobboldali terrorszervezet elleni arkansasi blokádot hozta fel példaként, a kivárást szorgalmazva. Be kellett viszont látniuk, hogy a Dávidisták tovább bírták volna a blokádot, mint az arkansasi szervezet, ráadásul az ostrom napi több millió dollárba került. Clinton így végül a gyerekek elleni szexuális erőszaktól, illetve a tömeges öngyilkosságtól tartva megadta az engedélyt a támadásra.
Az eredeti tervek szerint az április 19-i ostrom alatt pár kisebb robbanóeszközzel, illetve a páncélosokat faltörő kosként használna lyukakat ütöttek volna az épületek falára, amiken keresztül aztán könnygázzal árasztották volna el az épületeket, így űzve ki Koresht és követőit. A tervben nem szerepelt lőfegyver használata, csak önvédelemből, ám az FBI szerint erre nem volt szükség, bár lőttek rájuk, de nem viszonozták a tüzet.
A reggel hat előtt 10 perccel induló, majd hat órán át tartó tömény könnygázazás után sem adta meg magát egy Dávidista sem – a többségük a központ bunkerében húzta meg magát, a többiek pedig gázálarcban próbálták meg átvészelni a támadást.
Délben, a támadás hetedik órájában a komplexumban szinte egyszerre három helyen is tűz gyulladt ki, amit több tévétársaság is élőben közvetített. A tűz eredetéről a két oldal eltérő véleményen van – erről később –, de bárhogy is gyulladt ki az épület, a tragikus vég elkerülhetetlen volt.
Csak kilenc Dávidista hagyta el az épületet, 76-an bent haltak meg: a rájuk eső törmelékek alatt, vagy az őket érő lövésektől, vagy megfulladtak – de későbbi elemzések szerint volt olyan is, akit az egyik harcjárművel gázoltak halálra. Az áldozatok, így a gyerekek nagy részének holttestét is olyan görcsös pózban találták meg, ami a ciánmérgezésre vall – az ostrom alatt használt CS gáz égés közben részben ciángázt is termel. A boncolás megállapította azt is, hogy 20 áldozattal golyó végzett, köztük Koreshsel és legalább öt 14 évnél fiatalabb gyerekkel is.
Az április 19-i ostrom eseményeit szinte percről percre lebontásban megtalálják a Wikipédián.
A wacói eset számtalan dokumentumfilmet és későbbi vizsgálatot szült (illetve egy tévésorozatot is). A vizsgálatokban és a dokumentumfilmekben az események bemutatása mellett többnyire ugyanazokra keresték a válaszokat, amikre egy 1999-es szenátusi vizsgálat is – amit épp az 1995-ös oklahomai robbantás szült, amely újra a figyelem középpontjába helyezte a wacói esetet. A főbb kérdések a következők voltak:
A szenátus vizsgálat arra jutott, hogy nem az FBI akciója okozta a tüzet, mert bár ugyan találtak a leégett épületen belül az FBI által kilőtt könnygázgránátokat, amik becsapódáskor akár okozhattak is volna tüzet, de az FBI állítása szerint azokat négy órával a tűz keletkezése előtt használták. Emellett több Dávidista túlélő is állította, hogy benzinnel locsolták fel az épületet – más állítás szerint az épületbe behatoló páncélosok lyukasztottak ki kerozintartályokat, és ez okozta a hatalmas tüzet végül közvetett módon.
Az ostromról készült infravörös felvételeket (több, ilyen kamerával felszerelt repülő is rögzítette a támadást) elemezte az Emmy-díjat nyerő és Oscarra jelölt dokumentumfilm, a Waco: The Rules of Engagement, amelyben a szakértők arra jutottak, hogy az épület körül járőröző páncélos járművekről rendszeresen adtak le lövést az FBI emberei, holott a jelentésben az szerepelt, hogy az FBI egyetlen lövést sem adott le a hatórás ostrom alatt.
A felvételek alapján szintén megállapították, hogy a rövid idő, három perc alatt három különböző helyen fellobbanó lángok közvetlenül azután indultak, hogy az épület két pontján újabb adag CS gázt fecskendeztek be, amely pont ekkor a leggyúlékonyabb.
A nyomozás az FBI által leadott állítólagos lövések ügyében arra jutott, hogy a túlélő Dávidisták nem számoltak be az irányukba leadott lövésről, az infrakamera képén látható villanások helyén nem tartózkodott FBI-ügynök, így onnan nem adhattak le lövést (a jelentés szerint tükröződések voltak), és a boncolásnál sem találtak olyan áldozatot, akit nagy sebességű, olyan találat ért volna, amit az épületről kívül indítottak.
AZ ÜGYBEN AZ EGYIK LEGFONTOSABB BIZONYÍTÉK A MOUNT CARMEL CENTER FŐBEJÁRATI FÉMAJTAJÁNAK EGYIK SZÁRNYA, MELYET AZ OSTROM ALATT EGYIK VAGY MÁSIK OLDALRÓL SZITÁVÁ LŐTTEK, ELTŰNT,
pedig a lövedékek ütötte lyukakból meg lehetett volna állapítani, mely irányból adták le a lövéseket. (A gyanú szerint a tűz elterjedése után is lőtt az FBI a főbejárat irányába, elvágva az egyetlen menekülési utat a Dávidisták elől, de ez a gyanús videófelvételek ellenére nem került elő a szenátusi vizsgálat során.)
A túlzott katonai erő bevetésére vonatkozó vádat sem érezték indokoltnak, mondván, a katonaság korlátozott mennyiségű tanácsot és képzést adott csak, a kölcsönadott harcjárművek fő fegyverrendszerét pedig deaktiválták – az nem is merült fel, hogy a fő lövegeit, vagy gépfegyvereit bevetették volna.
Koresh ügyvédje, Ramsey Clark szerint a szenátusi nyomozás elnagyolta a dolgokat, és semmire nem adott valódi választ.
A porig égett romok között összesen 305 lőfegyvert találtak, ezek között volt 22 db AR-15-ös, 20 db AK-47-es, 2 db HK SP-89 félautomata géppisztoly, 2 db M–11/Nine géppisztoly, a többségük olyan átalakítóval felszerelve, amivel folyamatos tüzelésre alkalmasak – az elmúlt évek amerikai lövöldözéseinél is hasonló átalakítókat használtak az elkövetők. Emellett 1,9 millió darab töltényt, grátánvetők darabjait, lángszórókat, és több száz gyakorló gránátot és gyakorló kézigránátot, illetve azok maradványait találták meg.
Emellett két .50 kaliberű puskát is találtak – az ATF ezektől tartva rendelte oda a Bradley-ket, majd amikor Koresh közölte, hogy ennél is nagyobb fegyverei is vannak, akkor behívták az Abramseket és a műszaki járműveket is, amiken vastagabb volt a páncélzat.
A napra pontosan két évvel későbbi Oklahoma City-i robbantást kitervelő, és társával végrehajtó Timothy McVeigh a Wacóban történteket jelölte meg elsődleges motivációjaként. McVay egy furgonba rejtett robbanószerrel robbantott fel egy szövetségi épületet, amiben az állami FBI-iroda is volt. A támadásban 168-an meghaltak – köztük 19 hat év alatti gyermek – és több mint 600-an megsebesültek. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásig az oklahomai volt a legsúlyosabb terrorcselekmény az Egyesült Államok földjén, és a mai napig a legsúlyosabb, amit amerikai követett el amerikaiak ellen.
A wacói eset a halálos áldozatok száma miatt is hatalmas hullámokat vert a szövetségi hivatalokon belül. Az ATF-nél azonnal igazgatót cseréltek, a frissen kinevezett John Magaw pedig kötelezővé tette minden új ügynök számára az esetről készült jelentés tanulmányozását, elrettentő példaként. 1995-ben, szintén a wacói események hatására az ATF úgy döntött, hogy ezentúl csak akkor lehet lerohanás, ha minden más lehetőséget kimerítettek már.
Az 1993-as ostrom után kilenc túlélő Dávidistát állítottak bíróság elé, főként emberölés és tiltott fegyverbirtoklás vádja miatt kaptak 3-40 év közötti büntetést. A többségük hosszú fellebbezésbe kezdett, de 2007-re a legnagyobb büntetést kapók is szabadultak.
A Mount Carmel Center romjai helyén jelenleg csak egy apró kápolna áll. Emellett csak az épületek alapjai, illetve egy üres medence maradványa emlékeztet az 1993-as tragikus eseményekre.
Wacóban Isten keveredett a fegyverekkel, a szabad vallásgyakorlás joga a fegyvertartási jogokkal, miközben az egyik oldalon az ezt a kormány miatt féltő, a másik oldalon a radikalizálódástól tartó kormány félelmei súlyosbították egymást. A kormány pont a belföldi terrorizmustól való félelmében lépett fel drasztikusan, ezzel viszont pont a későbbi terrorszervezeteknek biztosított narratívát és mártírokat.
Források: Waco: The Rules of Engagement (dokumentumfilm) | Waco: A New Revelation (dokumentumfilm) | Waco: Madman or Messiah (dokumentumfilm) | The New Yorker
(Borítókép: Lángol a Dávidista szekta központja 1993. április 19-én a texasi Waco mellett, miután az FBI ostromot indított a szekta tagjai ellen. - fotó: Gregory Smith / Getty Images )