Mivel alig tesztelnek és a lakosság jó része bele sem kerül az egészségügyi rendszer látóterébe, ha beteg, Indiában a lakosság számához képest alacsony az ismert koronavírusos esetek száma. Az ország lezárása milliókat tett még kiszolgáltatottabbá nemcsak a járvánnyal szemben: a közlekedés leállása miatt munkások milliói rekedtek távol az otthonaiktól, őket és családjaikat a vírus mellett most már az éhezés is közvetlenül fenyegeti. Hindu nacionalisták a muszlimokból csináltak bűnbakot, azzal vádolják őket, hogy szándékosan megfertőznek másokat.
Úgy érezzük magunkat, mint egy ketrecben
– mondta a Financial Times Indiában élő újságírójának egy családi ismerőse, aki 25 négyzetméteren él a férjével és két kamaszgyerekével, miközben nincs jövés-menés, iskolába-, munkába járás, ami enyhítene a szűkös összezártságon. Gyakorlatilag ki sem mozdul a lakásból, mióta március 25-re virradóra lényegében lezárták az egész országot a koronavírus miatt.
A világ második legnépesebb országában, ahol még a kétkeresős városi családok többsége is csak apró otthont tud megengedni magának, különösen kemény elvárás a szigorú otthon maradás. Az eredetileg 21 napra meghirdetett korlátozást valamicskét enyhítve ugyan, de meghosszabbították a jelen állás szerint május 3-ig. Ugyanakkor erősen kérdéses, mire ment India a – sokak szerint nem kellően átgondolt és előkészített, emiatt esetenként kontraproduktív – óvintézkedésekkel.
Az ország hivatalos számai egyáltalán nem rosszak a méretéhez képest. A pénteki adatok szerint az 1,3 milliárd ember által lakott Indiában eddig összesen 23 502 Covid-19 megbetegedést regisztráltak, a halálos áldozatok száma 722. Ezeknek a számoknak azonban kevés közük lehet a valós helyzethez, ami minden bizonnyal ennél sokkal súlyosabb. Indiában egymillió emberre 363 elvégzett teszt jut. De
nemcsak az fedi el a valóságot, hogy India a világ legkevesebbet tesztelő országai közé tartozik, hanem az is, hogy a lakosság nagy részének olyannyira nincs hozzáférése egészségügyi ellátáshoz, hogy nem is kerülnek rá a radarra, ha tüneteik vannak.
Miközben most úgy néz ki, hogy leghamarabb júniusban fog tetőzni a járvány Indiában, a Guardian pár hete hivatkozott egy jelentésre, amely három amerikai egyetem és az újdelhi közgazdaságtudományi egyetem együttműködésében született, és azt vetítette előre, hogy már május közepén 1,3 millió koronavírus-fertőzéssel kell megbirkózzon az ország.
India egészségügye, amelyre csak a GDP 1,3 százaléka jut, a fertőzöttek egy jó részének esélyt sem tudna adni. Már hetekkel ezelőtt olyan jeleneteket írtak le orvosok, hogy ezrek állnak sorba nap mint nap ellátásra várva, sokan közülük minden bizonnyal koronások, köhögnek, lázasak, alig kapnak levegőt. Akik pedig eredetileg nem voltak fertőzöttek, jó eséllyel elkapják a vírust, amíg mind együtt várnak a sorukra, és aztán haza is viszik a saját közösségeikbe.
Narendra Modi miniszterelnök szerint most vannak a kritikus hetekben, amikor kiderül, mekkora hatásuk van a terjedést megakadályozni hivatott intézkedéseknek. Indiában március 24. után szinte teljesen leállt az élet: kijárási tilalom lépett életbe, bezártak a nem létfontosságú boltok, az irodák, az imahelyek, leálltak az építkezések, felfüggesztették a légi-, vasúti- és közúti közlekedést. Azóta volt némi lazítás, főleg annak érdekében, hogy az indiai munkavállalók több mint felét foglalkoztató mezőgazdasági ágazat kapjon némi esélyt, és elkerülhetővé váljon a fenyegető élelmezési válság. A terményeket így be lehet takarítani, teherautókkal szabad szállítani az élelmiszert.
Újraindulhattak már közmunkaprogramok is, a csatornázás, útépítés az elmaradatottabb részeken, kinyithattak egyes gyárak, dolgozhatnak ácsok, villany- és vízvezetékszerelők, ugyanakkor minden olyan helyen, ahol munka folyik, elvileg be kell tartani a másfél-két méteres biztonsági távolságot ember és ember között. Azokon a területeken pedig, amelyek koronavírus-gócpontnak számítanak (például a főbb indiai városokban vagy a legnépesebb Uttar Prades államban), nem volt lazítás.
Az indiai óvintézkedések pajzsán azonban rögtön a legelején olyan rések nyíltak, melyeknek katasztrofális következményei lehetnek.
A miniszterelnök csupán 4 órás ablakot hagyott a lezárás bejelentése és a lezárás tényleges hatályba lépése között, ami brutális tömegjelenetekhez vezetett. Mivel nem volt felkészülési idő, hirtelen milliók próbáltak kétségbeesetten elébe menni annak, hogy az otthonuktól távol érje őket a lezárás.
Indiában nagyjából 400 millió embert érint az országon belüli vendégmunkás életforma: vagy ők maguk vállalnak munkát a falujuktól távol, vagy a dolgozó családfenntartóval együtt utaznak oda, ahol esélyt látnak a megélhetésre. A munkások ház körüli feladatokat végeznek, sofőrködnek, építkezéseken dolgoznak vagy éppen utcai árusok lesznek a nagyvárosokban. Ezeknek az embereknek a bevétele az országos leállással elapadt.
A szerencsésebbek még megoldották valahogy – rossz esetben tömött buszokon – a hazajutást, de milliók maradtak az idegen helyen munka, pénz és hátország, a tágabb család segítsége nélkül. Az ő érdekeiket képviselő akcióhálózat, a SWAN áprilisban előállt egy lesújtó jelentéssel a helyzetükről, amit 11 ezer érintettől befutott információkra alapoztak. A jelentés szerint mindössze 600 ezren vannak közöttük, akiket sikerült valami menedékhelyen elszállásolni, és 2,2 millióan kapnak ételt. A többiek ezek híján
ki vannak téve az éhezésnek: a SWAN adatgyűjtése szerint a munkások felének kevesebb, mint egy napra elegendő ennivalója maradt.
Nagy a területi szórás a segítség szempontjából: néhány állam többet tesz, például Bihar készpénzes segélyt adott az ott ragadt munkásoknak, míg mondjuk Maharashtrában, ahol nem volt átgondolt, hathatós segítésnyújtás, a munkások 89 százaléka mondta, hogy két napon belül nem lesz mit ennie, ha a helyzet nem változik. Ugyanekkora volt azoknak az aránya, akiket nem fizetett ki a munkaadója a leállás alatt.
A SWAN önkéntesei beszéltek olyan munkással, aki akkor már 4 napja nem evett, de az teljesen bevettnek számít a köreikben, hogy csak naponta egyszer esznek, hogy tovább kitartson az a kevés étel, ami van. A szervezet fel van háborodva azon is, hogy a miniszterelnök a leállás meghosszabbítását bejelentő beszédében úgy fogalmazott, mintha csak India lakosságának egy törpe kisebbségéről lenne szó.
A BBC beszélt Újdelhi keleti részén egy 25 éves vendégmunkással, Kalibai Ahirwallal, aki még örülhet, mert a városi önkormányzat által menedékhellyé átalakított iskolában napi háromszor főtt ételt kapnak, a gyerekeknek tej, a terhes nőknek gyümölcs is jut. A férfi március 29. óta rostokol itt a családtagjaival: rendőrök hozták ide őket, akik eredetileg azt hazudták, hogy hazajutni segítenek majd nekik. Ahirwal eredetileg egy építkezésre érkezett dolgozni. Amikor nem jött több bér, a megtakarításaik gyorsan apadtak, de már nem jártak se a buszok, se a vonatok, amikkel hazamehettek volna a 650 kilométerre lévő falujukba.
Elkeseredésükben gyalog is nekiindultak volna már, mint ahogy azt nagyon sokan meg is tették a hozzájuk hasonló helyzetben lévők közül, és sokan bele is haltak. A hazajutáson ugyanis egy-egy család hosszabb távú túlélése múlhat: ha az otthon maradottak nem győzik egyedül a termények betakarítását, kárba vész az addigi munka, és élelem nélkül maradnak egész évre. A vírus miatti krízishelyzetben a kormány adhat élelmiszersegélyt egy-két-három hónapig, de utána mi lesz? – tette fel a kérdést a BBC-nek nyilatkozó munkás.
Nem meglepő, hogy gyakoriak a próbálkozások a hazaszökésre, időről időre jönnek hírek teherautókban bujkáló csoportok felfedezéséről. A helyzettel pedig együtt jár a járványnak kedvező gyülekezés: van, ahol két kilométeres sor áll ennivalóért, vannak tüntetések, zavargások, Mumbai városában pedig például azért gyülekezett több ezer vendégmunkás egy vasútállomásnál, mert szárnyra kapott egy álhír a vonatközlekedés újraindulásáról. A SWAN közel 200 olyan dokumentált halálesetet említ a jelentésében, amely a lezárással függ össze: öngyilkosság, éhhalál, rendőri brutalitás eredménye vagy a gyalogos hazaút során következett be.
Indiában külön problémát jelentenek az olykor veszélyes vagy erőszakos megmozdulásokhoz vezető tévhitek is a járvány idején. Nemrég például egy temetést támadtak meg a sírból elszabaduló koronavírustól való félelem miatt, de a Covid-19-ről szóló kormányzati információs oldalon is külön sorra kellett venni a leggyakoribb tévhiteket, mint hogy nem, a forró fürdő nem előzi meg a koronavírust, és a fokhagymaevés sem, sőt az sem öli meg a vírust, ha egyszer már bekerült a szervezetbe, ha az ember alkoholt locsol a testére.
Ahogy a világon szinte sehol, az egészségügy dolgozók Indiában sem jutnak elegendő védőeszközhöz, vannak orvosok, akik műanyag esőköpenyt vagy motoros bukósisakot hordanak jobb híján, ráadásul a vírustól való félelem erőszak céltáblájává tette őket. Voltak orvosok, akiket attól való félelmükben, hogy ők hozzák magukkal a vírust, kövekkel dobáltak meg, amikor ellátni próbáltak egy koronavírus-gyanús beteget. Az ilyen támadásokért egy új rendelet értelmében már akár hét év börtönt is lehet kapni.
A járványhelyzet okozta feszültségben felerősödött a muszlimellenesség is Indiában az elmúlt hetekben.
Az egyébként sem könnyű helyzetben lévő, Modi hindu nacionalista politikája miatt már korábban is egyre nehezebb helyzetbe hozott 200 milliós muszlim kisebbség azután került a célkeresztbe, hogy március 13 -án kétnapos gyűlést tartott Újdelhiben a Tablighi Jamaat nevű muszlim csoport. A rendezvény, amelyen körülbelül 3500 ember gyűlt össsze az ország minden részéről és külföldről is, koronavírus-gócpontnak bizonyult. A résztvevők szerte vitték az országban a fertőzést, mikor hazamentek. Ahogy az NPR a riportjában felidézte: az egész úgy indult, hogy a rendőrség tette a dolgát, kontaktkutatásba kezdett, keresték, ki lehetett kitéve a fertőzésnek, és muszlimokra fókuszáltak.
A Tablighi Jamaat fő vezetőjét végül konkrétan emberöléssel vádolták meg, amiért a társas távolságtartás szabályait figyelmen kívül hagyva megtartotta a gyűlést. (Bár, mutatott rá a Time, messze nem az övék volt az egyetlen vallási csoport, ami nem függesztette fel az összejöveteleit a koronavírus miatt.) Több másik megvádolt vezetőjük bujkál, üzenetben arra kérték a követőiket, hogy működjenek együtt a rendőrséggel, és tartsák magukat a szabályokhoz, de a hindu nacionalista körökben addigra már elszabadultak az indulatok, amik erőszakos atrocitásokhoz is vezettek.
A közösségi médiában felfutottak az iszlamofób hashtagek, főleg a #CoronaJihad, amivel azt sulykolják, hogy a muszlimok szándékosan terjesztik a koronavírust, így törve a hinduk életére.
A neten olyan videók pörögnek ezt alátámasztandó, amik máskor, máshol készültek, de hazug kommentárral kiválóan alkalmasak a gyűlöletkeltésre. Az egyik videót, amin valaki direkt ráköhög valakire, például Thaiföldön vették fel, és semmi bizonyíték nincs rá, hogy az illető a gyülekezet egyik tagja lenne. A kamuk leleplezésére szakosodott AltNews nevű indiai website próbál ezeknek egyesével utánamenni. Ők tisztázták azt is, hogy egy másik, nagyon pörgő videón nem azért nyalnak fiatalok tányérokat és kanalakat valami rendezvény után, hogy a koronavírust terjesszék, hanem – az amúgy valójában közel két éves – videón egy olyan muszlim szekta tagjai láthatók, akik azt vallják, hogy semmilyen étel nem veszhet kárba.
Mindeközben India a külpolitikájában is kellemetlen pillanatokat élt meg az elmúlt hetekben, miután megtiltotta a hidroxi-klorokin mindenfajta exportját. India az egyik legnagyobb gyártója a koronavírus-ellenes csodaszernek remélt gyógyszernek, amely azóta már nem tűnik annyira ígéretesnek, sőt, úgy néz ki, többet árt, mint használ.
Az export betiltásának másnapján Donald Trump amerikai elnök felhívta az indiai miniszterelnököt, és utána a klorokin szerepét rendszeresen magasztaló Trump egy fehér házi sajtótájékoztatón közölte, hogy „nem tetszik” neki az indiai exporttilalom. Majd belengette, hogy megtorlás lehet a következmény, „miért ne lenne”. India beadta a derekát, és belement a tilalom feloldásába.
Ugyanakkor ha nem is a hidroxi-klorokin vagy más csodaszer az, de van olyan indiai állam, amelynek mintha a kezében lenne a recept a koronavírus-járvány ellen. A 33 milliós Kerala államnak egyelőre úgy tűnik, hogy sikerült ellaposítania a görbét. Innen jelentették Indián belül az első Covid-19 megbetegedést januárban, egy ideig stabilian nőtt is az esetszám, de mostanra már majdnem egy tucat indiai állam elhagyta Keralát a megfertőzöttek számában, és halálesetből mindössze három történt.
Mit tett ezért a bezzegállam? Tesztelni nem teszteltek többet, mint máshol, de komolyan vették a kontaktkutatást, több mint százezer embert helyeztek a lehető leghamarabb karanténba a saját otthonukban vagy ha nem volt ilyen, mert például vendégmunkásról volt szó, akkor külön erre a célra létrehozott helyeken. De ami a BBC helyzetértékelése szerint igazán számított: itt az indiai átlagnál jobb az egészségügyi rendszer, többet költenek erre és az oktatásra is, a helyi demokratikus hatalmi szervek jól működnek, a tanácsok rá tudták bírni az (átlagnál képzettebb) embereket az együttműködésre.
Ünnepelni egyelőre itt is korai lenne, az új esetek még nem fogytak el teljesen, de itt már érezhetőbben lazább kicsit az élet: akár étterembe is be lehet ülni, ha az ember tartja a többiektől az előírt távolságot.
Borítókép: Kutyák ülnek az úttest közepén a kijárási tilalom miatt szögesdróttal lezárt utcák egyikén Dzsammu és Kasmír indiai szövetségi állam nyári fővárosában, Szrinagarban 2020. március 25-én. MTI/EPA/Farúk Hán