Júniustól kis csoportokban újra nyitnák a bölcsődéket és az óvodákat Olaszországban- jelentette be a terveit az olasz oktatási minisztérium.
Első körben a 0-6 éves gyerekeket fogadó intézmények nyitnának újra szigorú szabályok szerint, ha ezt az egészségügyi hatóságok is biztonságosnak találják, és először kísérleti jelleggel néznék meg, hogyan lehetne a csoportokat működtetni.
Az országban az iskolák továbbra is zárva maradnak szeptemberig, emiatt rengeteg kritikát kapott Giuseppe Conte miniszterelnök. Ő viszont kitart amellett, hogy az iskolák idő előtti újranyitása nagy veszélyt jelentene a tanárokra nézve. Európában a tanárok átlagéletkora Olaszországban a legmagasabb, több mint 60 százalékuk 50 év feletti, ezért a miniszterelnök szerint nem jó ötlet ha máris visszatérnek a gyerekek az iskolapadba és veszélyeztetik a pedagósok egészségét. Ugyanakkor elismerte, hogy új alapokra kell helyezni az oktatást.
A felmérések szerint nagyjából 8,5 millió diák maradt ki az elmúlt hónapokban az iskolából amiatt, mert otthon nem volt eszköze, vagy megfelelő internetkapcsolata ahhoz, hogy részt vegyen az oktatásban. Sokan kritizálták az intézkedéseket amiatt is, mert rendszerint a nők estek ki a munkából és maradtak otthon a gyerekekkel.
A bölcsődékbe és óvódákba most csak úgy engednék vissza a gyerekeket, ha minden reggel megmérnék a hőmérsékletüket, legfeljebb hat gyerek lenne egy csoportban, mindig ugyanazok, és minden nap fertőtlenítenék a játékokat, amikkel játszanak. A gondozóknak pedig kötelező lenne a szájmaszk.
Az oktatásban pedig szeretnék, ha kisebb létszámú osztályokban tanulnának a gyerekek, és sokkal többet lennének a szabadban, többet járnának például múzeumokba vagy történelmi helyekre. A miniszterelnök szerint engedhetetlenek a reformok, a nyitás a modernebb oktatási módszerek felé, és hogy megemeljék a tanárok fizetését.
Sokak szerint az olaszoknál, ahol több mint 28 ezren haltak meg a járvány miatt, sokáig tart majd amíg a társadalom újra a régi lesz. Az első európai gócpontként nem tudtak felkészülni, a kórházak nem bírták a terhelést, rengetegen haltak meg. Náluk állt elő először az a helyzet, hogy a a halottasházak megtelnek, hogy az egészségügyi dolgozók megbetegszenek, és senki nem tudta, hogy mire számíthatnak. A kezdeti biztató erkélykoncertek után egyre elkeseredettebbek lettek az emberek. Az egészségügyi dolgozók arról számoltak be, hogy nem csak a pszichológiai nyomásal, rengeteg feladattal, a túlórákkal, az állandó készenléttel vagy azzal kellett megküzdeniük, hogy a családjuk biztonsága érdekében nem találkoztak a szeretteikkel, hanem állandóan ott motoszkált a fejükben, hogy vajon melyikük lesz a következő. Közben pedig örültek annak, hogy nekik legalább van munkájuk, nem úgy mint sok más olasznak. A többség szerint most másmilyen szempontból nehéz hónapok következnek, és fogalmuk sincs, mikor lesz megint minden olyan, mint néhány hónapja.