Miközben a koronavírus-járvány a 2010-es évek több, megfékezhetetlennek tűnő fegyveres konfliktusában is kényszerszünetet hozott, a nyugat-afrikai iszlamista milíciák gerillaháborúja több fronton is rendületlenül folyik tovább, sőt, a harcok intenzitása több régióban is évek ót nem látott szintre nőtt.

Ezen milíciák leghírhedtebbike a Boko Haram, mely hausza nevében hordozza alapelvét: „a nyugatosodás szentségtörés”. A kétezres évek elején a Csád–Niger–Nigéria–Kamerun négyes határ régiójában alakult, eleinte az al-Kaida támogatását élvező, 2014-ben az Iszlám Állam-franchise-hoz csatlakozó terrorszervezet ellen évek óta hiába küzdenek az érintett országok hivatásos hadseregei és az őket támogató nyugati különleges erők. Pedig a helyi katonák szorgosan likvidálják a terroristákat, április elején csádi katonák a Boko Haram mintegy ezer harcosával végeztek, szerdán pedig a nigeri védelmi minisztérium jelentette be,

Huszonöt szélsőségessel Diffától 74 kilométerre délre végeztek a dzsihadisták ellen küzdő térségbeli erők, körülbelül ötven terroristával pedig a Csád-tó környékén, már nigériai területen egy légi- és tüzérségi csapásban. A koalíciós erők Diffánál egy járművet, fegyvereket, lőszereket, négy motort és katonai felszereléseket foglaltak le, a Csád-tó egyik szigetén, Tombon-Fulanin pedig titkos raktárakat és rejtekhelyeket semmisítettek meg.

A Boko Haram és a nigériai kormány közötti konfliktusban több mint 36 ezren vesztették életüket 2009 óta Nigéria északkeleti részén, és csaknem kétmillióan váltak földönfutóvá – az utóbbi hetekben is tízezrek menekültek el a harcok elől Nigerbe. A dzsihadisták elleni harcot nehezíti, hogy a helyi kormányok is igen erőszakosan lépnek fel a helyi lakossággal szemben, a velük szövetséges milíciák is előszeretettel vetnek be gyerekkatonákat, és a rutinszerűen „dzsihadistá”-nak bélyegzett akciók is sokszor valójában inkább az etnikai konfliktusokat, a földművelők és állattartók évszázados ellentéteit, netán az egyszerű banditizmust takarják.