Legalább harmincezer katonát tudott mozgósítani. Évente több száz kiló kokaint exportált Kolumbiából. Egy Sebastian Colmenares nevű drogkereskedőt jellemzett így egy 2004-ben nyitott rendőrségi akta Kolumbiában. Az akta egy olyan megállapodásról szólt, amit a kolumbiai kokainkereskedő elit tagjai kötöttek egymással, és az egyik aláíró a Szélsőjobboldali Önvédelmi Egységek (AUC) egyik parancsnoka, azaz Sebastian Colmenares volt. Az AUC két évvel később feloszlott, Colmenares neve többet sehol nem bukkant fel, mondhatni, eltűnt a hatóságok látóköréből. 

Egy másik drogkereskedő, Memo Fantasma kishalnak számított a bűnüldözők köreiben. Nem is nagyon tartották számon. Tudták, hogy egykoron a Medellín drogkartel kötelékében állt, amikor még a világ legismertebb kokainbárója, Pablo Escobar fújta a passzátszelet Kolumbiában. Memo a kartell egyik „adósságbehajtó” csapatában, az Oficiana de Envigado nevű szervezetben kezdte a bűnözői karrierjét. A csapatot egy ismert gengszter, Don Berga irányította, ő nagyhalnak számított, de Memo egy senkinek. 

Egészen 2015. július 18-áig. Aznap az El Spectador nevű kolumbiai újság oknyomozó cikket írt Memo Fantasmaról, az írás pedig alapjaiban megváltoztatta a róla addig alkotott képet. A szerző, Ana Marioa Cristancho azt állította, hogy Memo Fantasma igazi nagypályás drogkereskedő, az egyik legnagyobb kolumbiai drogbáró.

De nemcsak ezért maradt emlékezetes az El Spectador cikke, hanem azért is, mert a szerző szerint a Memo Fantasma csak egy álnév, és az a Sebastian Colmenares sem létezik, akiről 2004-ben nyitottak aktát a rendőrök. A két álnév mögött ugyanaz az ember áll, állította a szerző: egy láthatatlan drogbáró. Az újság két nappal később azt is megírta, hogy a két álnév egy Guillermo Camacho nevű hús-vér embert takar.

De a történet itt kezdődött csak el igazán. Guillermo Camacho neve ugyanis senkinek semmit nem mondott, de ami még ennél is érdekesebb: ennek a névnek egyetlen adatbázisban sem volt nyoma. Mintha nem is létezne.

Az, hogy a két álnévről lehullott a lepel, olyan drogkereskedők tanúvallomásainak volt köszönhető, akik ismerték Memo Fantasmát – anélkül, hogy tudták volna az igazi nevét, ezekhez a vallomásokhoz fért hozzá az újságíró.

A vallomások alapján rekonstruálni lehetett Memo karrierjét. Eszerint valóban a Medellín kartellben kezdte a pályafutását, méghozzá a New York-i Galeano bűnszervezet soraiban. Az volt a feladata, hogy az Escobaréktól érkező kokainszállítmányt az Egyesült Államokban átvegye. Ám amikor Escobar 1992-ben megölte a Galeano klán fejét, mert szerinte az nem fizette meg neki az adósságát, Fantasma éppen egy szállítmány kokaint kapott. Mivel a főnökét ekkortájt ölték meg, a kokaint megtarthatta. Ő maga értékesítette az árut, ezzel pedig olyan bevételre tett szert, hogy be tudta indítani a saját szállítmányozási üzletét. Ezzel belépett a nagypályás drogkereskedők közé.

1996-ban aztán visszatért Kolumbiába és Cauvasiába tette át a székhelyét – közel Santa Fe de Ralitóhoz, ahol a már említett, drogkereskedők közötti megállapodást 2004-ben aláírták. A már említett szélsőjobboldali AUC gerillaszervezet éppen akkor kezdett el terjeszkedni és erősödni, amikor Memo a régióba költözött. Nem nagyon volt más választása, ha a drogbizniszben akart nagyot gurítani, akkor csatlakoznia kellett az AUC-hoz, amiért persze fizetett is. 

Ezeket az információkat olyan vallomásokból tudta meg az ügyészség, amelyeket a drogkereskedők a kormánnyal kötött egyezség miatt tettek. Az Igazság és Béke néven ismert törvény tette lehetővé a paramilitáris szervezetek szétbomlasztását. Azok a bűnözők, akik hajlandóak voltak beszélni, legfeljebb 8 év börtönt kaptak, bármit is követtek el. Ráadásul nem adták ki őket más államnak – ez igencsak csábító ajánlatnak számított, hülyék lettek volna nem elfogadni.

Memóról két vallomás állt az ügyészek rendelkezésére. Az egyiket egy ismert drogbáró, José Germán Sena Pico, alias Nico tette. Nico mesélt arról a droglaborról, ami 1997 és 1999 között 65 tonna kokaint állított elő. Ebből 50 tonnányi csomagra egy skorpió jelet tettek, ebből tudták, hogy ezek a csomagok Memo Fantasmához és egy közismert drogbáróhoz, Carlos Mario Jiménez, alias Macacohoz tartoztak. A drog a karibi térségen át motorcsónakokkal hagyta el Kolumbiát.

2000 és 2001 között 78 tonna kokaint állított elő ugyanez a labor, ebből is 50 tonna Memo és Macaco drogja volt, és a Csendes-óceán partvidékén távozott az országból. Egy másik drogkereskedő pedig azt vallotta, hogy Memo Fantasma nemcsak Macacóval, de a mexikói drogkereskedő elittel is együtt dolgozott, tehát egészen biztosan nem egy kishal. 

Vele voltam, a futárja voltam, és fizikailag is kapcsolatban álltam vele, ezért a nevét is tudom: Guillermo Camacho

– vallotta Memo Fantasmaról Nico.

A Memo Fantasma elleni nyomozás azonban zsákutcába jutott. Ez a név egyik adatbázisban sem szerepelt. Minden nyomot eltüntetett volna? Netán álnév alatt él? – ezeket kérdezgették az oknyomozók.

A latin-amerikai szervezett bűnözői csoportokkal foglalkozó InSight Crime 2017-ben felbérelte az El Espectador újságíróját, hogy tovább nyomozzon az ügyben. Ekkortájt jelentkezett egy nő, aki olvasta a cikket. Anonimitást kért az újságíróktól, nem is árulta el az igazi nevét, ezért az újságírók csak Zaraként hivatkoztak rá. A forrás azt állította, hogy korábban intim kapcsolatban állt Fantasmával, de a kapcsolatnak rossz vége lett. A forrás által előadott információkat az El Espectador újságírója a több mint két éven át tartó nyomozás során ellenőrizte, azok hitelesnek bizonyultak.

Zara egyik legfontosabb információja az volt, hogy a két, már ismert álnév (Memo Fantasma és Sebastian Colmenares) mögött megbújó személyről, Guillermo Camachóról azért nem található semmi az adatbázisokban, mert az is egy álnév. Tehát a jól értesült kolumbiai bűnözők, akik a vallomásaikban megesküdtek arra, hogy Camachó rejtőzik a Memo Fantasma álnév mögött, valójában nem tudták, hogy a férfi, akit ők Camachóként ismertek, az alvilágban is álnév alatt élt. Az álnevek mögött is álnevek álltak. De a titokzatos Zara adott egy újabb nevet, állítva: a férfi igazi neve Guillermo León Acevedo Giraldo. 

Giraldo nevére rákeresve azonban – micsoda meglepetés! – semmit nem találtak az oknyomozók, egyik adatbázisban sem szerepelt. Ám azt tudták, hogy jó nyomon járnak, mivel az InSight Crime alvilági forrásai, köztük nagyon súlyos figurák, azon nyomban bezárkóztak, amikor az újságírók Giraldo után érdeklődtek. 

Ez egyike azon kevés srácoknak, akiktől félek. A legmagasabb szinten van kapcsolatban. Nincs szüksége testőrökre, mert rendőrsége van. Be van kötve. Félelmetes és bosszúálló ember. Nem fogok segíteni

– idézte az egyik forrását az InSight Crime.

A fordulatot egy tévériport hozta el. 2015. február 25-én egy népszerű tévéműsorban készítettek egy összeállítást olyan esetekről, amikor nőket nyilvános helyeken inzultáltak. A műsorban levetítettek egy jelenetet arról, hogy az egyik bogotái kávézóban egy férfi ver egy nőt. A felvételen az erőszakoskodó férfin kívül még ott volt két férfi, akik – bár végignézték a bántalmazást – nem avatkoztak közbe. A műsort a börtönökben is nézték, az AUC egyik bebörtönzött tagja pedig felismerte a bántalmazást rezignáltan végignéző egyik férfiban Memo Fantasmát, és ezt jelezte az oknyomozóknak.

Miután már volt egy arc, az újságírók egy rendőrségi forrás segítségével meg tudták szerezni a férfihoz tartozó igazolványképet. Ez alapján még alaposabb képet kaptak a Memo álnéven rejtőzködő férfi előéletéről.

A fiatalkorában hosszú hajú Memo még valóban kishal volt, amikor az Egyesült Államokba ment, és a kolumbiai drogkereskedő, a Medellín kartell kötelékében álló Fabio Ochoa drogszállítmányait fogadta. Fabio Ochoa havonta 6-8 tonna (!) kokaint szállított az Egyesült Államokba, nem csoda, hogy az amerikai hatóságok ötmillió dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére. 

Ochoa Escobarnak dolgozott, majd később az utódjának, Diego Murillónak, alias Don Bernának, egészen addig, amíg 2009-ben feladta magát az amerikaiaknak. Memo így megismerhette a kokain útját, a módszereket, és kapcsolatba került azokkal a mexikóiakkal is, akik később a hasznára váltak. Amikor 1992-ben Escobar emberei elkezdtek saját szakállukra dolgozni, Memo életében eljött a fordulópont. Escobar ekkoriban ugyanis több csempészérdekeltségét átadta az embereinek, köztük Fernando Galeanónak és a Castano fivéreknek. Galeano ebből nagyon megszedte magát, a biztonsági főnöke Diego Murillo, alias Don Berna volt. A Castano fivérek nagyon megerősödtek, saját hadseregük lett, végül kikerültek Escobar ellenőrzése alól.

Amikor Escobar megbeszélésre hívta őket abba a börtönbe, amit saját magának építtetett, Castanoék nemet mondtak, de Galeano – Don Berna tanácsa ellenére – odament, Escobar pedig megölte. Don Berna megmenekült, szövetkezett Castanóékkal, és Escobar hívei ellen fordultak.

Ezt a helyzetet használta ki Memo, aki főnök nélkül maradt az Egyesült Államokban. Gyakorlatilag az Escobartól lenyúlt drogon gazdagodott meg – mondta az InSight Crime-nak Peter Vincent, aki az amerikai igazságügy-minisztérium embereként 2006 és 2009 között Bogotában dolgozott, és elég jól ismerte a dél-amerikai kartelleket. Escobar 1993 decemberében halt meg, Memo pedig 1995–1996 környékén visszatért Kolumbiába. 

Escobar egykori behajtócsapata (Oficina de Envigado) egyik tagjának, Rogeliónak a nővére az újságírónak elmondta, hogy ebben az időszakban testvére beszélt neki Memóról. Ő azt mondta, hogy miután Memo – már gazdagon – visszatért Amerikából Kolumbiába, akkor a behajtócsapat elrabolta, de aztán szabadon engedték, és Rogelióval barátok lettek. Ez azért fontos, mert Rogelio Don Berna emberének számított. Ennek a barátságnak köszönhetően Memo afféle szabadúszó drogkereskedő lehetett, védelem nélkül, bár a behajtócsapat felé fizetnie kellett. Ekkor még csak 24 éves volt, de már a nagymenők között játszott, sokszor volt Rogelio és Don Berna társaságában. Az elithez tartozott.

Memónak saját vevőköre volt Amerikában, ám nem volt elég kokainja, ezért úgy döntött: saját laboratóriumot csinál néhány órányi autóútra Medellíntől, ám engedély nélkül. Ez viszont nagyon szúrta a Castano fivérek szemét, akik közölték vele: vagy fizet a hibájáért, vagy csatlakozik egy paramilitáris szervezethez és nekik fizet a védelemért. Így került össze a már említett drogkereskedővel, Macacóval, és ezért kellett csatlakoznia az AUC-hoz, amely a védelmet adta. De Memo óvatos volt, így az AUC köreiben is csak az álnevét ismerték. Akik azt hitték, tudják, kicsoda ő valójában, azok is csak egy álnevet ismertek.

Memo ráadásul arról is gondoskodott, hogy korrupt tisztviselők segítségével még az álnevek nyomait is eltüntesse a különféle adatbázisokból. Miközben sorra hullottak ki körülötte a hatóságok előtt ismert hírhedt és magukat előtérbe toló drogbárók, ő mindig megúszta, mert valójában képbe se került. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy néha megölette azokat, akik neki dolgoztak, emellett egy halom rendőr volt a zsebében. Olyannyira erős lett és kikezdhetetlen, hogy a hoppon maradt, idővel börtönbe kerülő nagypályás drogbárók arra gyanakodtak – talán nem ok nélkül –, hogy a láthatatlan Memót beszervezte az amerikai kábítószerellenes ügynökség és talán ennek köszönheti sérthetetlenségét. 

Az InsightCrime egy éveken át tartó oknyomozás után végül be tudta azonosítani, hogy az ember, akit az alvilágban Memóként ismernek és akinek az előtörténetét fel tudták tárni, valójában tényleg az a Guillermo León Acevedo Giraldo, akiről nekik a titokzatos forrás, az egykori szerető, Zara beszélt. 

Az oknyomozók végül Spanyolországban találták meg Giraldót. Madridban él, rendkívül fényűző körülmények között, cégei legálisak. Az üzletember tagadja, hogy bármi köze lenne a titokzatos Memóhoz, a kábítószerhez és bármiféle bűnözéshez. A bűnüldözők pedig nem tudják 100 százalékosan bizonyítani, hogy Guillermo León Acevedo Giraldo lenne a Szellem. És kétségkívül az egyik legeredményesebb kolumbiai kokainbáró Pablo Escobar után. Igaz, néhány napja a kolumbiai főügyész hivatalosan is megerősítette, hogy a két férfi egy és ugyanaz.

(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)