Egy edzőcipő, egy fürdőnadrág, egy sima, kék sebészi maszk és normális viselkedés bevásárlás közben: ennyi kellett ahhoz a portugál elnöknek, hogy a koronavírus-járványt – személyes szinten – a legjobban kezelő vezetők között találja magát. A Lisszabontól nem messzi Cascais élelmiszerboltjában lőtt felvételt Marcelo Rebelo de Sousáról hamar felkapta az internet: így járt az összes olyan fotó és videó, ami valamilyen módon azt mutatta meg, hogy a vezető politikusok hogyan boldogulnak ebben a fertőzésveszély alakította új világban, amikor nem a hatalmi pozíciójukban meghozott, tömegekre ható döntésekről van szó, hanem azokról a napi kihívásokról, amikkel mindenki szembesül.
A szerencsésebbeknek sikerült a saját céljaikhoz szabva tudatosan alakítaniuk, hogy mit lássanak az emberek, legyen az a cél a macsó imidzs fenntartása vagy épp a példamutatás a szabálykövetésre.
A szerencsétlenebbek – és belőlük is volt jó néhány – pedig nyilvánosan hibáztak, szerethetően vagy irritálóan. Ügyetlenkedtek, hanyagok voltak, szabályt szegtek.
A szabályszegésre az egyik legfrissebb példa az osztrák elnök, Alexander Van der Bellen esete, aki töredelmes bocsánatkérésre kényszerült a héten, miután ottfelejtette magát egy étteremben. A legszigorúbb korlátozások feloldása után az új szabály úgy szólt, hogy az éttermeknek este 11-kor be kell zárniuk, de az elnök még éjfél után is ott ücsörgött egy olasz helyen Bécs központjában a feleségével és két barátjukkal. A 76 éves politikus azzal védekezett, hogy elveszítette az időérzékét, annyira belefeledkezett a beszélgetésbe a barátaival: ez volt az első alkalom, hogy a lezárások óta kimozdult. Az éttermeket az ilyen kihágásért bírság fenyegeti, de Van der Bellen azt mondta, átvállalja a felelősséget, ha a tulajdonosnak bármi kára keletkezne az incidens miatt.
Píárszempontból talán a szabályszegéshez és lebukáshoz képest jobb eset a sima, egyértelmű bénázás. Bár nyilván senki sem szeret kétbalkezesnek, pláne félnótásnak tűnni, ilyenkor legalább utólagos magyarázkodásra nincs szükség. Ilyen jelenetet adott elő Mark Rutte holland miniszterelnök, amikor a sajtó előtt arról beszélt március elején, hogy a vírusveszély miatt újfajta üdvözlésekre kell átszoknunk, kézfogás helyett például a lábfejek, könyökök összeérintésére. Majd a sajtótájékoztató lezárásaképp reflexből kezet fogott a holland Népegészségügyi Intézet járványügyi részlegének vezetőjével.
A mentési kísérletet se nagyon lehet sikeresnek mondani. „Ó, bocsánat, ezt nem csinálhatjuk többet” – szabadkozott gyorsan Rutte, és könyökkoccantásra váltott, de zavarában még hosszan, jó alaposan össze is tapogatta a járványügyi vezetőt.
Ehhez képest semmiség volt ugyanebben a műfajban a rutinból kezet nyújtó Angela Merkel néhány kínos pillanata,
vagy március közepe felé Károly herceg bakija, aki gyors egymásutánban kétszer is elfelejtette pár másodpercre, hogy kézfogás helyett namaszté-mozdulattal kellene köszönnie már. A 71 éves Károly egyébként még márciusban kénytelen volt karanténba vonulni egy időre, miután kiderült, hogy elkapta a koronavírust, de a tünetei enyhék voltak, hamar felépült.
A namaszté-köszöntést egyébként sok vezető választotta a járvány idején a kézfogás leváltására, így tett például Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Emmanuel Macron francia elnök, de Donald Trump, az amerikai elnök is lelkendezett erről az üdvözlési formáról. A könyökkoccintásra a holland Rutténél ügyesebben mutatott példát Mike Pence amerikai alelnök a washingtoni kormányzóval, vagy például a Világbank-elnök David Malpass a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérével, Kristalina Georgievával.
A látványosabb lábrázást, az úgynevezett vuhani kézfogást kevesebben vállalták be: az egyébként is sajátos utakon járó tanzániai elnök, John Pombe Magufuli, de láttunk ilyet az OPEC-főtitkár Mohammed Barkindo és az orosz energiaügyi miniszter, Alexander Novak előadásában is.
Erna Solberg norvég miniszterelnök viszont más norvég politikusokhoz hasonlóan még egy távolságtartás fontosságára felhívó videóklipben is boldogan ott ugrált az első sorban:
Az elrontott üdvözlések mellett a maszkviseléssel volt a legtöbb lenyűgöző szerencsétlenkedés. Az egyik legszebb jelenet Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnöké volt, aki egy áprilisi tévébeszédben, a korlátozások enyhítésének bejelentésekor arra kérte a lakosságot, hogy viseljenek maszkot, ha elmennek hazulról, majd látványosan belebukott, amikor megpróbálta demonstrálni, hogyan kéne felvenni azt a bizonyos maszkot.
A #MaskOnChallenge és #CyrilMaskChallenge hashtagek szép karriert futottak a Twitteren, Ramaphosa pedig képes volt utólag nevetni saját magán, mondván, majd indít egy tévécsatornát, hogy megtanítsa maszkot venni az embereket. A dél-afrikai elnöknek amúgy nem ez volt az egyetlen olyan emberi húzása, ami nem épp a legjobb fényt vetette rá. Videó készült arról is, hogy elviccelődik két nővel, akik odamennek hozzá az utcán és lefotózkodik velük, fütyülve a távolságtartási ajánlásra, bár – mentségére szólva – maszkban, kesztyűben volt legalább.
A belga miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter, Koen Geens is erősnek bizonyult maszkbörleszkben. Geenst a Harry Potter írója, J. K. Rowling sietett a védelmébe venni, mondván ő is pont ilyesmiket szokott csinálni, főleg, ha videózzák.
Viccesnek nem túl vicces, de felkelti a figyelmet a simán csak hibás maszkhordás is, mint például a floridai kormányzó, Ron DeSantis esetében, aki egy sajtótájékoztatón mutatta meg, hogy kell tökéletesen értelmetlenül elpazarolni egy profi N95-ös maszkot.
Ennél jóval tisztább, amikor egy politikus beleáll, hogy ő bizony nem vesz maszkot, mint Trump, aki személyes döntés kérdésének tartja, hogy valaki hordja vagy nem hordja. Trump még a maszkgyári programjára sem vett fel maszkot, emlékeztetett a Guardian a maszkhordáshoz „túl macsó” államférfiakról szóló összeállításában, amiben az amerikai elnökön kívül Vlagyiminir Putyin orosz elnökről, Jair Bolsonaro brazil elnökről és a brit miniszterelnökről, a Covid-19 miatt az intenzív osztályt is megjárt Boris Johnsonról írtak.
Miközben az orosz miniszterelnök konkrétan elkapta a koronavírust, Putyin viselkedése az óvatosságot nézve meglehetősen ellentmondásos volt: talpig sárga védőfelszerelésben fotózták egy kórházban, de utána meg gondtalanul kezet fogott egy főorvossal, akit utóbb egyébként fertőzöttnek találtak.
Bolsonaro viselkedése egyenesen következett a koronavírusról hangoztatott nézeteiből: a járvány alatt is kezeket rázogatott, szimpatizánsokat ölelgetett, és ha köhögnie kellett, hát a szája rendes eltakarása nélkül köhögött a tömegbe. A baloldali, populista mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador is lazán begázolt márciusban a hívei közé, gyerekeket csókolgatott, ölelkezett az emberekkel, és büszkén beszélt róla, hogy kézfertőtlenítő meg távolságtartás helyett a magánál hordott katolikus skapuláré éremben és a szerencsehozó amerikai kétdollárosban bízik.
„Ezek az én testőreim” – mondta.
A maszkügy a politikusoknál akkor is feltűnést kelt, ha valaki helyesen, de szokatlanul csinálja, például a ruhájához passzintja színben, stílusban a maszkját, mint példáulNancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata párti házelnöke, vagy Szlovákia első női államfője, Zuzana Čaputová.
A világjárvány amúgy nem kedvez a hiúságnak, viszont sokak szimpátiáját elnyerheti most egy politikus, ha megmutatja magát ziláltan, összeszedetlenül.
Meglépte ezt az új-zélandi miniszterelnök, Jacinda Ardern, aki a saját otthonából közvetített Facebook-élő adásban melegítőfelsőben mutatkozott, és meg is magyarázta, miért nem a munkájához illő ruhában van: az imént fektette le a gyerekét aludni.
A skót miniszterelnök, Nicola Sturgeon a saját haját próbálta levágni, és ezt a férje fotóján keresztül az interneten is meg lehetett csodálni. A dán miniszterelnök, Mette Frederiksen mosogatás közben énekelt nyolcvanas évekbeli popslágert együtt a tévével.
Az új-zélandi miniszterelnökhöz hasonlóan a gyerekek mellőli otthoni munkavégzés jutott feladatként a kanadai miniszterelnöknek, Justin Trudeau-nak is, aki három gyerekkel és egy koronavírusos feleséggel szorult be az ottawai házába márciusban. Trudeau a meleg ételt hozatta, de a házban elvileg nem volt segítsége, a miniszterelnöki teendők mellett neki kellett megoldania a három gyerek felügyeletét, a mosást, a takarítást. Trudeau-nak annyi szerencséje volt, hogy a gyerekei már nagyobbacskák, 6, 11 és 12 évesek, de a New York Times cikke szerint így is előfordult, hogy fürdetés miatt elkésett a stábjával tartott esti távértekezletről, vagy hogy a munkatársai hallhatták a telefonban a gyerekzsivajt meg Trudeau hangját:
Apu fontos telefonhívásban van most, nem tudom megcsinálni.
(Borítókép és címlapi illusztráció: Németh Sz. Péter / Index)