A koronavírus miatt megváltozott ugyan a világ, ahová megérkezett, de hétfőn, az óceánok világnapján végre hazatért több mint hat hónappal az indulása után az utolsó olyan nagy óceánjáró hajó, amelyen még voltak utasok. A német Phoenix Reisen társasághoz tartozó Artania hosszú utazása Bremerhaven kikötőjében ért véget, itt szállt partra az utolsó 8 utas és a 75 főnyi, megmaradt személyzet.
Bremerhaven Ahoy. Done
– ennyit írt ki a búcsúzás után a Facebookra a norvég kapitány, Morten Hansen, aki – reality tévés múltját nem meghazudtolva – a közösségi médián keresztül rendszeresen tudósította a világot, hogyan telnek a napok élete eddigi legfurcsább hajóútján.
Az amúgy 1200 utasra tervezett Artania 2019. december 21-én futott ki Hamburgból, hogy körülbelül 140 napos világjáró útra induljon, idézte fel a kezdeteket a CNN Travel hétfőn, az utazás végéről szóló cikkében. A kalandra vállalkozó utasok németek, osztrákok és svájciak voltak.
A koronavírus-világjárvány az ausztrál partoknál érte a hajót márciusban.
Március 12-én, amikor Norvégia, a kapitány hazája óvintézkedéseket vezetett be a fertőzésveszély miatt, ők éppen kihajóztak Sydneyből, Ausztrália legnépesebb városából, és utána le is zárták a kikötőket. A kapitányt aggodalommal töltötte el az a 600 új utas, akik Sydneyben felszálltak, mesélte április végén egy norvég lapnak. Így, velük együtt már több mint ezren voltak, amikor továbbindultak.
Hét tengeren töltött nap után egyértelművé vált, hogy a személyzetből és az utasok közül is többen megbetegedtek. Egy vagy két felszálló utas hozhatta magával a vírust. A dolgozók igyekeztek megtenni a védekezésért, amit lehetett: tartották egymástól a távolságot, maszkot kezdtek viselni.
Az Artania a nyugat-ausztráliai Fremantle kikötővárosnál horgonyzott le. A helyi egészségügyi hatóságok 36 fertőzöttet azonosítottak a fedélzeten a tesztelés után. A betegeket a partra vitték, kórházba kerültek, a többiekre a hajón várt karantén, bezárkózás a kabinokba.
A kapitány szerint iszonyú nehéz volt segítséget szerezni, annyira erős volt a helyiekben a félelem a koronavírus miatt. Szinte fenyegetőznie kellett, hogy kiharcolja, amire szükségük volt. Mikor már élet-halál kérdésről volt szó, mentőt hívott a hajóra, de az a beteg néhány nappal később így is belehalt végül a Covid-19-be. Vele együtt összesen hárman haltak meg a koronavírus miatt azok közül, akik az Artanián voltak: két utas és egy dolgozó, mindannyian férfiak, 69, 71 és 42 évesek.
A dolgozó a kapitány régi kollégája, jó barátja volt. Már nem volt fiatal, és meglévő alapbetegsége lerontotta az esélyeit a vírussal szemben. Halála után a hajón csendes megemlékezést tartottak, online összeköttetéssel egy pap is részt vett ebben a szárazföldről, Hansen pedig lejátszotta a Sailinget Rod Stewarttól.
A két hét legszigorúbb karantén idejére a kapitány is bezárkózott. Félidőben, 7 nap elteltével a Facebookon is megosztott üzenetben igyekezett lelket önteni másokba. Az üzenet arról szólt, hogy neki is hiányzik már nagyon a friss szellő, meg hogy húsz éve kapitány, de ilyen útja még neki sem volt. Azt írta:
„Ez a legrosszabb vihar, amin valaha keresztülmentem.”
A szabályok betartását biztonsági kamerákkal ellenőrizték, az ételt a szárazföldről kapták, bezacskózva az ajtókilincsekre akasztották nekik. Rendszeresen, folyamatosan teszteltek mindenkit, aki a hajón volt.
A 26 ezres Fremantle lakói egyáltalán nem lelkesedtek attól a gondolattól, hogy átmenetileg, a világjárvány kellős közepén megkapták szomszédnak ezt a hatalmas óceánjárót. Hansent dühös üzenetek árasztották el:
a helyiek közül sokan féltek tőlük és haragudtak, hogy az ő – véges számú – kórházi férőhelyekeiket foglalják a hajóról érkező betegek.
A kapitány válaszul kitett egy videót az internetre, amelyben megszólította a fremantle-i embereket. Azzal kezdte, hogy köszönetet mondott a város lakóinak a segítségért, és azzal folytatta: sajnálja, hogy ijesztőek, de ők is csak emberek. A videó után megváltozott a közhangulat. Jelentkezett egy ausztrál tévé, és egyszerre képeslapok kezdtek érkezni a hajóra fremantle-i és perthi gyerekektől, iskolásoktól. Összesen körülbelül 800 képeslap futott be, rajtuk pár kedves sor, jókívánság. Hansen azt mondta: megkönnyezte.
A 14 nap leteltével, március végén az Artania egészséges utasainak és európai dolgozóinak többsége, körülbelül 800 ember repülővel hazautazott, a Fremantle-től nem egészen fél órányira lévő Perthből Frankfurtba. 8-an az utasok közül viszont úgy döntöttek, hogy a hajón teszik meg a visszautat is Európába. Április 18-án hagyták maguk mögött Fremantle-t és Ausztráliát. Induláskor sokan integettek utánuk a kikötőben, a dolgozók pedig egy nagy, piros alapon fehér feliratos táblát tettek ki a hajóra „Thank You Fremantle” búcsúüzenettel.
A kihajózás után nem egyenesen hazaindultak még, hanem kitérőt tettek Bali és Manila felé, hogy hazavigyék a személyzet tagjai közül azokat, akik Kelet-Ázsiába valósiak.
A kapitány nemcsak a legnyomasztóbb hetekben, hanem utólag is úgy értékelte: az Artaniának ez az útja embert próbáló volt, és reméli, hogy többé nem lesz ilyenben része. Segített azért, hogy hozzá van szokva a dolgok lassú folyásához és ahhoz is, hogy sok időt töltsön a tengeren.
Úgy volt vele, hogy kapitányként nyugodtnak kell maradnia, és azt mondta, Bízik benne, ez sikerült. A facebookos beszámolói alapján igazából ennél jóval több is sikerült a Crazy for the Sea című Reality műsort is megjárt kapitánynak: a körülményekhez képest jó hangulatot teremteni.
A kapitánynak kívülről is akadtak támogatói. Hansen, aki amúgy nem Norvégiában, hanem a kilencvenes évek óta az ausztriai Burgenlandban lakik, az Artanián lévő egyetlen norvégként húsvétra csomagot kapott egy szakácstól, tele norvég finomságokkal, hússal, édességgel.
Boldogok vagyunk
– jelentette május 27-én, amikor elérték a Földközi-tengert, közeledve a végcél, Bremenhaven felé.
(Borítókép: Az Artania Bremenhaven kikötőjében 2020. június 8-án. Fotó: Sina Schuldt / picture alliance / Getty Images Hungary)