Van egy ország Dél-Amerikában, amely papíron mindent megtett azért, hogy idejében megfékezze a fertőzést, mégis durván berobbant a koronavírus-járvány. Peruban a fertőzöttek és a hálaesetek száma mellett nő a bizonytalanság és a kilátástalanság is, erről mesélt az Indexnek egy ott élő, erdélyi magyar származású nő.
Az emberek most már kezdenek kétségbeesni, egyre több a fertőzött, miközben nincs mit enni. Rizst esznek rizzsel, esetleg tojással, csak az tud mást is venni, akinek szerencséje van. Megnőtt a bűnözés is, egyre több a betörés, négy vagy öt éjszakával ezelőtt lövöldözés volt az ablakunk alatt, pedig mi egy alapvetően nyugodt környéken lakunk, ahol korábban nem történt még hasonló
– mesélte a perui helyzetről az Indexnek egy kint élő, erdélyi magyar származású nő, Katalin.
Az általa lefestett, elkeserítő kép nagyon hasonlít ahhoz, amiről a nemzetközi sajtó is beszámol. A CNN riportja például utcán összeeső és beteg szeretteikkel a kórházak előtt hiába várakozó felnőttekről, illetve szüleik halálát tehetetlenül figyelő gyerekekről ír.
Peru a világ tíz legfertőzöttebb országának egyike, több mint 200 ezer regisztrált beteggel és hétezernél is több koronavírusosként nyilvántartott halálesettel. peruban 32 millióan laknak.
Pedig ez volt az az ország, amely egész Latin-Amerikában a leggyorsabban reagált a világjárványra. Az első perui fertőzöttet március 6-án regisztrálták, Martín Vizcarra elnök pedig már március 16-án lezárta a határokat és kihirdette az országos házikarantént. Korán megkezdték a tesztelést is, mára csaknem másfél millió tesztet végeztek,
azaz majdnem annyit teszteltek, mint a hétszer népesebb Brazíliában.
A hatóságok ráadásul eleinte komolyan felléptek azok ellen, akik a korlátozó intézkedéseket megszegték, áprilisban volt olyan nap, hogy 3000 karanténszegőt börtönöztek be.
Hogyan fordulhat elő, hogy Peruban olyannyira nem tudták megfékezni a vírus terjedését,
„Peru időben intézkedett, ez volt az első ország Latin-Amerikában, ami lezárásokat vezetett be” – mondta a Guardiennek Elmer Huerta, egy perui orvosszakértő. Szerinte az emberek nem viselkedtek megfelelően, ugyanis az látszik a fertőzési adatokból, hogy a szigorú korlátozások közepette is több ezer ember fertőződött meg hetente.
Azaz hiába reagált Peru gyors lezárásokkal a világjárványra, ezeket az intézkedéseket nem igazán lehetett betartatni.
Az itt élő szegények számára már az sem volt reális opció, hogy hetekig ne dolgozzanak és ne járjanak el otthonról, nemhogy az, hogy több hónapon át otthon üljenek. A perui Nemzeti Statisztikai és Információs Intézet szerint az országban a háztartások több mint 30 százaléka eleve túlzsúfolt körülmények között él, ráadásul az otthonok 51 százalékában nincs hűtő, ezeknek a családoknak muszáj naponta eljárniuk élelmiszert vásárolni.
Még nagyobb probléma, hogy a perui lakosság jelentős része egyik napról a másikra élt már a koronavírus-járvány előtt is.
Az itteni háztartások 72 százalékának nem bejelentett munkaviszonyból származik a jövedelme.
Bár félnek az itt lakók is a vírustól, nincs más lehetőségük, nincs más bevételük, muszáj dolgozniuk
– magyarázta Katalin. Ő azt tapasztalta, hogy az első 2-3 hétben nagyon szigorúan vették a korlátozásokat a hatóságok, de utána teljesen elszabadult a káosz. Mivel azok az emberek, akik napi bevételből élnek három hétnél már nem bírták tovább azt, hogy nem dolgozhattak, muszáj volt lazítani a szigoron. Jelenleg vasárnap teljes kijárási tilalom van, a többi napon pedig kettőig lehet dolgozni.
Szakértők szerint a problémák forrása az is, hogy bár Peru volt az utóbbi években a térség legkevésbé eladósodott országa, itt az egészségügy és az oktatásügy is alulfinanszírozott. A Világbank szerint 2017-ben a GDP 3,155 százalékát költötte közegészségügyre (Magyarországon ez az arány 7 körül van). Az ezer főre jutó kórházi ágyak száma pedig nem éri el a kettőt az országban (nálunk ez is 7).
Peru nagyon szép ország, eddig minden jó volt, én dolgoztam, a kislányom iskolába járt és versenyszerűen táncolt marinerát, ami egy tradicionális perui tánc. Viszont olyan nehéz lett a helyzet most a vírus miatt, hogy muszáj lesz hazamennünk. A hozzám hasonló személyeknek ugyanis nincs lehetősége munkát vállalni
– mondja Katalin. Az erdélyi magyar nőt vonzotta a dél-amerikai kultúra. Tíz évvel ezelőtt hagyta el Európát és költözött Ecuadorba, az akkori, perui származású szerelméhez, akivel öt évig élt együtt.
Ebből a kapcsolatból született meg Katinka is, a nő ma már 8 éves kislánya. Miután a szülők útjai külön váltak, a férfi visszaköltözött Peruba, a nő pedig néhány év múlva szintén oda költözött, hogy Katinka gyakrabban láthassa az apját.
Peruban a vírus megjelenése előtt egy táncakadémiát vezetett a magyar nő. Ekkoriban még egy kétszobás lakásban laktak a lányával. Ma azonban már csak egy szobát bérelnek, és mindent, amit pénzzé lehetett tenni (például háztartási gépeket), azt már el is adták, de így is egyre kilátástalanabb az egyedülálló anya számára Peruban az élet. A nő azt mondja, amíg Katinka apjának volt munkája, ő segített lakbért fizetni, de mára már a férfi is munkanélkülivé vált.
Peruban március 16 óta van karantén, a kijárási korlátozások szabályai többször változtak azóta. Mikor telefonon beszéltünk, Katalin azt mesélte, hogy épp délután 4-től reggel 6-ig teljes kijárási tilalom volt érvényben, de a maradék időben sem hagyhatta el mindenki az otthonát. Mivel a kislánya fiatal kora miatt egyáltalán nem mehet ki, Katalin pedig nem akarja magára hagyni a 8 éves Katinkát,
ők ketten már több mint három hónapja gyakorlatilag nem hagyják el az otthonukat.
Peruban normál helyzetben márciustól decemberig járnak iskolába a gyerekek, de a koronavírus miatt idén már el sem indult a tanév. Katinka harmadikos lenne, most hivatalosan tévés távoktatás van. Azért nem online folyik az oktatás, mert Peruban a lakosság jelentős részének nincs internet hozzáférése.
Hetente csak két-három tévés tanórája van Katinkának, ráadásul édesanyja szerint ezeken az órákon is csak a korábbi anyagokat ismétlik.
Ennek ellenére a kislány kortársaival együtt hivatalosan így is teljesíthetné a harmadik osztályt. Az édesanyja azonban nem akarja, hogy egy teljes éven keresztül csak ilyen hézagosan tanuljon, aztán úgy kelljen negyedikbe mennie, mintha mi se történt volna. Ezért is döntött úgy Katalin, hogy megpróbálna visszatérni Európába.
Két héttel ezelőtt, amikor már semmilyen bevételem nem volt és nem tudtam vacsorát adni a lányomnak, úgy döntöttem, hogy hazamegyünk. Akkor már tudtam, hogy itt már nincs miért küzdeni, otthon sokkal nagyobb biztonságban lennénk
– mondja az erdélyi magyar nő.
Katalin szerint eleve hátrány számára az, hogy külföldi, hiszen a Peru gazdasága nagyon visszaesett, ha sikerülne is a talpra állás, először akkor is a hazaiaknak kedveznénk. Az helyzetét ráadásul tovább nehezíti, hogy a járványügyi intézkedések miatt egy sor krónikus betegségben szenvedő ember számára egész 2020-ra megtiltották a munkavállalást, aki mégis ilyen személy alkalmaz, az 12 ezer eurónak megfelelő bírságot kockáztat.
A magyar nő azt mondja, szívproblémái és pajzsmirigy betegsége miatt idén már biztosan nem kapna munkát a dél-amerikai országban.
Peru légiközlekedése is leállt a határzárak miatt, az országból most nagyjából két hetente indulnak különböző európai országba soron kívüli repülőjáratok, amelyek európai állampolgárokat visznek haza. Ezekre a jegy legalább a normál ár duplája. Mivel Katalin marosvásárhelyi származású és az Ecuadorban született kislánynak is megvannak a román papírjai (magyar állampolgárságot még egyikük számára sem igényeltek, hiszen eddig nem volt erre szükségük),
most az a cél számára, hogy augusztusban eljussanak Romániába.
Ahhoz, hogy meg tudja venni a repülőjegyet, online gyűjtésbe kezdett, ahol a pénz nagy része már össze is jött. Ha sikerül visszatérnie Európába, először a szülővárosában próbálná meg újrakezdeni az életet, de Katalin azt sem zárja ki, hogy áttelepülnek Magyarországra, ha ez Marosvásárhelyen mégsem jönne össze.