Index Vakbarát Hírportál

Vad trónviszályt akadályozott meg a vírus Dél-Európában

2020. július 11., szombat 19:31

Üldögélj az árnyékban a jelmondata annak a mikronemzetnek, amelyet alapjaiban rázott meg a koronavírus. És még csak nem is hallott róla. Ismerje meg Seborga történetét!

Azon már nem lepődünk meg, hogy a koronavírus felforgatta a politikát is, választásokat írt át, kormányokat rázott meg, de úgy tűnik, hogy koronázást csak egyetlen helyen hiúsított meg: itt, Európában, Seborgában. (A mikroállamot egy évekkel ezelőtti anyagunkban érintőlegesen már bemutattuk.)

Nina Menegatto hercegnő májusi koronázása ugyanis a kijárási korlátozás miatt maradt el, és most augusztus 20-ig hivatalos uralkodó nélkül marad a Genovához közel fekvő város és a környező területek. Pedig a helyzete egyáltalán nem biztos.

Ne szégyellje magát, ha értetlenkedve olvassa a fentieket. Seborgáról viszonylag kevesen hallottak, most is csak az utódlás kérdése terelte rá a figyelmünket. Az ismeretlenséget csak részben magyarázza a mérete: mikronemzetről van ugyanis szó, területe 14 négyzetkilométer, lakossága 320 fő körüli (nyáron a turistákkal van, hogy akár kétezren is vannak a környéken). Pedig az alig 35 kilométerre fekvő Monacóról mindenki hallott, noha az sem egy Kína.

Seborga történelme ráadásul a középkorig nyúlik vissza, már ha nem akarjuk fárasztani az olvasót a rómaiakkal, sőt, az őket megelőző ligurokkal és keltákkal. Seborga várát és a környező völgyeket 1079-ben tették hercegséggé, és 1729-ig ebben a formában működött. Abban az évben vásárolta meg a területet II. Viktor Amadé savoyai szárd–piemonti király, és kezdetét vette a máig tartó káosz. A terület a napóleoni háborúk után Olaszországba olvadt, ahogy sok más apró fejedelemség is, 1861-től megalkotva a ma is ismert nemzetállamot.

Seborga első modern uralkodója szerint egyetlen hiba volt a történetben: nem akadt nyoma annak, hogy a savoyai király valóban megvette volna a területet. A magyarázat szerint II. Viktor Amadé uralkodója volt a hercegségnek, de tulajdonosa nem. Szóval lemondani sem tudott róla. Szóval a hercegség nem olvadhatott be Olaszországba.

Szóval szerinte Seborga jogilag továbbra is külön állam.

Mindez amúgy egész sokáig nem izgatta a helyieket, mert a terület nem egy kifogyhatatlan olajmező vagy gyémántbánya felett helyezkedett el, hanem kedves, de Olaszországban átlagos dombok közt. Még kikötőjük sem volt, az olasz tengerpart öt kilométerre fekszik tőlük.

Virágtermesztőből herceg

A közelmúlt homálya fedi, hogy egy helyi virágtermesztő, bizonyos Giorgio Carbone miért kezdte túrni a hivatalos iratokat, hogy egyre nagyobb körben terjessze: az olaszok teljesen jogtalanul vannak jelen szent földjükön. Lelkesedése ugyanakkor akkora volt, hogy 1963-ban, a feudalizmustól idegen módon, demokratikus szavazással herceggé választották. Még uralkodói nevet is kapott: a virágtermesztő I. György néven uralkodott haláláig, 2009-ig.

I. György igyekezett megszolgálni a bizalmat: alkotmányt és himnuszt íratott, bélyeget és pecsétet terveztetett, és saját rendszámot bocsátott ki, mindezt a maga fehér királyi egyenruhájában, számolt be a legendás időszakról az AFP riportja. Pénzük, a luigino is elkészült, amelyet a dollárhoz kötöttek: egy luigino mindig hat dollárt ér, azaz elég erős lenne a pénzük, ha a gyakorlatban is használnák.

További pozitívum, hogy talán ennek az önjelölt országnak van a legcsodásabb jelmondata is: Sub umbra sede, azaz

Üldögélj az árnyékban.

.

Senkit nem zavar a játék

„Apám mindent megtett Seborgáért, és én kész vagyok ugyanerre” – mondta az elhunyt uralkodó lánya, Laura Di Bisceglie a lapnak. Szavai mögött felsejlenek a minden királyságot behálózó intrikák. A 2019 novemberben lezajló, stílusidegen uralkodóválasztáson a hercegség első modern uralkodójának lánya ugyanis alulmaradt: csupán 69 szavazatot szerzett riválisa 122-jével szemben. A végül győztes Nina Menegatto sem a semmiből jött, ő annak a Marcello Menegattónak a volt felesége, aki I. György halála után tíz évig I. Marcell néven uralkodott – tavaly viszont lemondott.

Laura Di Bisceglienek most tehát meg kell elégednie szuvenírboltja vezetésével, noha nagyobb tervei voltak: vissza akarta szerezni azokat az iratokat, amelyet apja halála után eltűntek a „palotából”, és amelyek állítólag bizonyították a hercegség függetlenségét.

A strasbourgi Európai Bíróság mindeközben ugyanis nem volt hajlandó külön országként elismerni Seborgát.

A világ sem túl elnéző az egyetlen utcás faluból álló országgal:

az AFP idézte Matthew Vestert, a Nyugat-Virginiai Egyetem történészét, aki szerint a terület valóban a savoyai herceg tulajdona volt, és így I. György  fentebb említett érvei alaptalanok.

De az olasz állam sem vett tudomást a hercegség függetlenségi akcióiról. Az AFP kérdésére még csak nem is válaszoltak. Eközben pedig ugyanúgy beszedik az adót, mintha a falu nem játszana országosdit.

Trónviszály

Bármi is a történelmi valóság, a terület valóban hercegségként viselkedik, már ha a trónvitákat nézzük. 2006-ban tűnt fel Yasmine von Hohenstaufen Anjou Plantagenet, azt állítva magáról, hogy származási alapon uralkodója a területnek. Akit ez nem győzött meg, azt a klasszikus ellenzéki politizálással igyekezett maga mellé állítani.

Rámutatott, hogy I. Györgynek nem hogy a rozzant utakat nem sikerült megjavítania, de a közvilágítás kiégett izzóit sem.

A nép azonban hű volt demokratikus úton választott uralkodójához. A hercegségért folyó küzdelembe ironikus módon éppen a többi trónkövetelő invitált újabb harcoló felet. Az uralkodók ugyanis mindent megtettek, hogy híreszteljék Seborga egyik teljesen megalapozatlan legendáját, miszerint a mikroállam egykor a templomos lovagok menedéke volt, ahol állítólag magát a Szent Grált is elrejtették.

A faluban erre a legendára templomos keresztek, továbbá az uralkodók nyilatkozatai is emlékeztetnek. Az senkit nem érdekelt, hogy a történészek szerint a legendának még a magja sem igaz.

Az uralkodói fake news azonban visszaütött: a trónért bejelentkezett a magát Venerabilis Ordo Sancti Sepulchrinak, azaz a Szent Sír Rendje nevű állítólagos templomos rend is. Szerintük ugyanis a Nagymesterüket illeti a korona.

Tavaly pedig feltűnt a francia Nicolas Mutte, azt állítva, hogy valójában ő Seborga hercege, mivel III. Napóleon szárnysegédjének leszármazottja. Ne kérdezzék, miért formált ezen az alapon jogot a trónra. Az AFP annyit tudott kideríteni, hogy Mutte után országában csalás, okirat- és pénzhamisítás miatt nyomoznak. Mutte szerint ezek azonban csak politikai vádaskodások.

A trónviszályt a vírus hűtötte le. Mutte márciusban, a terület lezárása előtt távozott a hercegségből, de ugyanezen okok miatt a megválasztott uralkodót, Nina Menegattót sem koronázhatták meg. A 41 éves üzletasszony most a monacói ingatlanirodájában üti el az időt augusztusig, amikor igyekszik majd magához ragadni a hatalmat.

A hercegnő az egyetlen faluból álló hercegséget egy luxushotellel, és a tengerpartról egyenesen a főtérre futó drótkötélpályával virágoztatná fel. Lakói addig is élnek tovább, amiből eddig: az olasz állam nyugdíjaiból és a szerény mezőgazdaságból.

Mikroállam a magyar határon

Közép-Európának is megvan a maga mikroállama, amiről kevesen hallottak, pedig mi is jártunk ott. Liberland Magyarország és Horvátország közt fekszik, és hamarosan gazdagabb lesz, mint Monaco. Azt még nem tudjuk, mikor, de olvassa el riportunkat, nehogy emiatt maradjon le a gazdagságról.

 Borítókép: AFP Fotós: Marco Bertorello

Rovatok