„Van nálam víz, kétszersült és meleg kabát. Ez jól jön, ha őrizetbe vesznek, de remélem, megúszom”
– napról napra így indul útnak a minszki tüntetésekre Andrusz Takindang, hogy az országot 26 éve irányító Alekszandr Lukasenko hatodik, hivatalosan 80 százalék feletti választási győzelme ellen tiltakozzon.
A szerdát is megúszta, ellentétben azzal a hétszáz tüntetővel, akit csütörtökre virradóra állítottak elő a rendőrség különleges egységei, (OMON) akiket a nép felszerelésük alapján koszmonavtnak, azaz űrhajósnak nevezett el.
Az őrizetbe vettek száma így már bőven négyezer felett lehet, rengeteg beszámoló jelent meg arról, mit éltek át azok, akiket néhány nap után kiengedtek.
Az elmúlt 26 év eddigi legnagyobb tiltakozási hullámának lendülete nem tört meg, annak ellenére sem, hogy a hatalom lényegében kitette az országból az ellenzék fő jelöltjét, Szvetlana Tyihanovszkaját.
A negyedik napon is rengetegen vannak esténként az utcákon, igaz, nem annyira a központban, mint inkább több kisebb helyszínen, távolabb, mivel a központban nagy erőket összpontosított a hatalom, ellenőrző pontokat is felállítva a fővárosban. Tüntetések zajlanak a 9,5 milliós ország más városaiban is.
A legtöbb karhatalmi kegyetlenséget elsősorban az OMON-hoz kötik, mint amilyen ezen a felvételen is látszik:
Люди кричат силовикам из окон в Минске.
— TUT.BY (@tutby) August 11, 2020
«Куда ты целишься? У тебя мама есть, космонавт?» pic.twitter.com/Q7OCkZTHmQ
„A mi tüntetésünk helyszínén, csak rendőrök voltak. Nem ütöttek, sőt, szóba álltak velünk. Azt mondták, ez a feladatuk, akikkel szemben kifogásunk van, azokról nekik hiába beszélünk. Végül láncba szerveződtek és kitoltak minket a térről, de erőszak nem volt” – mondta a csádi apától, belarusz anyától származó, minszki születésű Tekindag, aki orosz és belarusz nyelven énekel, népies, gyakran humoros, politikai dalokat.
„De távolabbról hallani lehetett a hanggránátokat, lövéseket, valószínűleg ott volt az OMON. Most annyi helyen zajlik tüntetés, hogy nem bírják erővel, ahová csak a rendőrség jut, kevesebb emberrel, ott nem esnek a tiltakozóknak. Nálunk is csak a rendőri erősítés kiérkezése után szerveződtek láncba és toltak ki a térről, miután megjöttek a rabomobilok. De a mi területünkről senkit nem fogtak el.”
A tüntetők is igyekeztek békésen viselkedni, valaki egy petárdát dobott a rendőrök felé, ekkor maguk a tüntetők vonták kérdőre a férfit. „Azzal védekezett, hogy neki az unokatestvére van most valahol egy fogdában, de a többiek megértették vele, hogy ezzel sem neki, sem a tüntetésnek nem használ, mert a lényeg, hogy békések legyünk.”
Takindangnak van tapasztalata, korábban is vett részt vett Lukasenko elleni tiltakozásokon, de szerinte új szintre lépett az ellenállás - ezt jelzi az is, hogy névvel nyilatkozott.
A felháborodás nagyobb bennünk, mint a félelem. Ma már sokan aláírják a tiltakozó íveket is, a választási eredmény ellen panaszt emelve. A napokban már azok aláírását gyűjtik, akik a választáson nem Lukasenkóra szavaztak, hogy ezzel is bizonyítsák, mennyire messze van a valóság a hivatalos eredményektől.
A karhatalommal való összecsapásoknak már két halálos áldozata van. Ami szintén inkább fokozta a tiltakozást. „A barátnőmmel virágot vettünk a Puskinszkaja állomás közelében, hogy odavigyük, ahol az első tüntető meghalt. Ezt meghallotta a virágárus, rögtön engedett is az árból. Mondta, hogy sok helyen a piros és fehér szegfűk is elfogytak” – adott példát a társadalmi szolidaritásra Tekindag. A piros és a fehér a belarusz nemzeti zászlóra utal, amelyet az 1991-es függetlenné válás után 1994-ben Lukasenko visszaváltoztatott Belarusz szovjet zászlajára, csak a sarlót és kalapácsot levéve.
Ez az a horizontális szerveződés, széleskörű szolidaritás, amelyről egy másik nyilatkozó is beszélt az Indexnek. Szerintük épp ez a vezető nélküli, általános tiltakozás adja a tüntetések erejét, mert a hatalom így nem tud egy-egy főszereplőre koncentrálni, akit levéve a sakktábláról elnyomhatja az elégedetlenek hangját.
Lukasenko nyilvánosan nem mutatkozott, a hírekben látszik ugyan, hogy kormányülést tart, de azok zárt, védett helyen készült felvételek. Mindegy is, hogy frissek-e vagy sem, általános a meggyőződés, a tüntetők között, hogy ezek korábbi felvételek, és az elnök Törökországba ment. (Ez valószínűleg nem igaz – bár a török elnök is azon kevesek között volt, akik az orosz, a kazah és a kínai elnök mellett gratulált Lukasenkónak a vasárnapi győzelemért – viszont épp elég ahhoz, hogy tovább fűtse a tüntetéseket.)
Az internet csütörtökön már zavartalanul működött Belaruszban, ellentétben a korábbi napokkal. Így egyre több beszámoló jelentik meg arról, mit éltek át azok, akik az elmúlt napokban rendőrkézre kerültek - és azóta eljöhettek.
„A fogdák már meg is teltek, sokszor csak betuszkolják a rabomobilba a tüntetőket, megverik őket, aztán kidobják valahol az utcán” – mesélte Jevgenyij Medvegyev. A Moszkvában élő, de az elmúlt napokat hazájában végigkövető férfi szerint mindazok a hírek, amelyek a fogdában lévő tüntetők kínzásáról szólnak, igazak.
Ezekben a beszámolókból kiderül, hogy a rendőrség is alaposan benne van a fogdákban zajló verésekben. Az ukrán Znak.ua orosz állampolgárságú újságírója saját 16 órányi poklát írta le ebben a riportban. A 15-16 éves fiatalok verése padlóra fektetése, hogy rajtuk a következő eflogottak meneteljenek át, csak egy apró részlet az embertelen kínzásokból.
Nyikita Tyelizsenko nyomasztó riportjából azonban kiderül az is, mennyire meglepte a rendőröket, hogy a korábbi időkkel ellentétben mennyire nem akarnak szétszéledni a tüntetők.
„Hallottam, ahogy egymás között beszélték, hogy a tüntetések ellen már a tartalák egységeket is bevetették. Őrületbe kergette őket, hogy az emberek nem tűnnek el az utcáról, hiába ütlegelik őket kegyetlenül, hogy nem félnek tőlük a tüntetők, barikádokat építenek és ellenállnak” - írta Tyelizsenko.
Ezt erősítik meg más beszámolók is: Hiába kényszerítették Litvániába Tyihanovszkaját és hiába ment Moszkvába szövetségese, Veronyika Cepkalo – akinek férje hosszú évekig magas diplomáciai posztokat töltött be, de indult volna Lukasenko ellen, ám a választási bizottság elkaszálta és ezután ő Oroszországba ment – a tüntetés nem gyengült, sőt.
„A választás napján rendőrök elkapták Marija Kolesznyikovát (a Tyihanovszkaja mögé beállt, jelenleg börtönben lévő ellenzéki elnökjelölt, Viktor Babariko stábjának vezetőjét), de tévedésből, eredetileg Cepkalót akarták elfogni, Kolesznyikovát elengedték. Cepkalónak így volt ideje elmenni. Csak Oroszország felé mehetett, mert ott most ellenőrzés nélkül ki lehet jutni. Litvánia felé a belarusz határőrség elfoghatta volna" – magyarázta az ellenzéki vezetés szétszéledésének kezdetét Medvegyev. A moszkvai belarusz diaszpóra képviselőjeként is aktív férfi megerősített két dolgot:
Pinszkben a helyi OMON valóban megtagadta, hogy nekimenjenek a tiltakozóknak. „A tüntetők elmondták, hogy a választás ellen tiltakoznak, az OMON egység vezetője pedig a helyszínre hívta a városi tanács vezetőjét, hogy beszéljen ő a tüntetőkkel” – ezt a történetet nevezte Lukasenko fake news-nak, ennek ellenére Pinszkbe Minszkből kellett OMON-erőket lerendelni, hogy felszámolják a tüntetést, magyarázta Medvegyev.
Hogy mi lett a sorsa a pinszki OMON vezetőjének, nem tudni, ahogyan azt sem, mi lett azzal a minszki rohamrendőrrel, aki levette a formaruháját és átállt a tüntetőkhöz. „Hogy ez megtörtént, arról tudomásom van, de a neten látható hasonló beszámolók hitelességéről nem tudok. A lényeg épp az lenne, hogy az ilyen akciók nagy nyilvánosság előtt történjenek, ne a konyhából készült felvételek jelenjenek meg” – mondta Medvegyev.
A karhatalom először a 24 ezres Berjozában is megtagadta, hogy fellépjen kétezer békés tüntető ellen, másnap hétezren vonultak ki ugyanott – hozott példát a tüntetés erejére és arra, hogy a rendőrség korántsem annyira elszánt, mint azt Lukasenko szeretné.
A villamosokból húzott rendőri barikádok és a tüntetők által húzott ellenbarikádok azonban már nem a tiltakozás fő terepei, ami tovább nehezíti Lukasenko helyzetét – miközben még nem állítható, hogy a vitatott választással hatalmon maradt elnök kifogyott volna az eszközökből.
Mindenesetre a szétaprózott, de így is többezres tüntetések után egyre inkább a sztrájkokkal is szembe kell néznie. Nincs vezetőjük a tüntetéseknek, de a követelés elég egyértelmű, Lukasenko tűnjön el a hatalomból, ami épp elég ahhoz, hogy az elégedetlenség újabb akciókhoz vezessen. „A politikai tiltakozást most már el lehet felejteni, hiszen a vezetők elmentek. De már rég nem ez a lényeg, hanem, hogy Lukasenko ne maradjon hatalmon. Ha beindul a sztrájk a legnagyobb vállalatoknál, akkor Lukasenkónak nagyon meggyengül a helyzete" - mondta Medvegyev, aki szerint kicsi az esélye annak, hogy az elnök sikerrel rá tudjon küldeni ezer rohamrendőrt.
A minszki traktorgyár MTZ-ben is készül sztrájk, a fémiparban is elkezdődtek a munkabeszüntetések, és a belarusz autógyár, a Belaz munkásai is kivonultak a gyár elé – írta a BBC orosz nyelvű hírszolgálata a Telegram üzenetküldőn keresztül.
Egyelőre úgy tűnik, Lukasenkónak sem az EU, sem Oroszország részéről nem kell nyomástól tartania. Pénteken vitatja meg a helyzetet az EU, a német külügyminiszter, Heiko Maas már szankciókat sürgetett, azok azonban valószínűleg csak konkrét személyeket fognak érinteni, ám a tiltakozások felszámolása egyre nehezebbnek látszik, még akkor is, ha az egyetlen szervezett erő Lukasenko kezében van.
Litvánia csütörtökön közölte, kész fogadni a Belaruszból érkező menekülteket.
A NATO- és EU-tag balti állam aktívan figyeli a szomszédos Belaruszban zajló eseményeket – nem véletlen, hogy Szvatlana Tyihanivszkaja is ide került, miután a belarusz hatóságok távozásra kényszerítették. Lukasenko rendszeresen vádolja Vilniust azzal, hogy Varsóval közösen destabilizálni akarja Belaruszt.
Most azonban Moszkvára is kevésbé támaszkodhat az elnök: Oroszország óvatos távolságtartással figyeli a történéseket, könnyen állhat elő az a helyzet, ahol inkább Lukasenko utódját kezdi keresni – amennyiben az elnök önerőből nem tudja fenntartani hatalmát.
Borítókép: Az ellenzéki tüntetők egyike egy rohamrendőrhöz beszél a feltételezett elnökválasztási csalások miatt tartott tüntetésen Minszkben 2020. augusztus 11-én MTI/AP/Szergej Gric