Szürke, jelöletlen teherautókból álló konvoj indult meg Oroszországból Belarusz felé – írta a Telegram üzenetküldő csatornán szemtanúk felvételei alapján a Conflict Intelligence Team.

A szürke Kamazok pontosan úgy néznek ki, mint a belügyi biztonsági erőkkel operáló Roszgvargyija állományában lévő járművek. 

A határhoz közeledő gépek megjelenése azt sejteti, hogy Vlagyimir Putyin valóban arra készül, hogy a belarusz elnökkel folytatott megbeszélésnek megfelelően segítséget nyújt Alekszandr Lukasenko hatalmának fenntartásához. (Igaz, egyelőre nincsen szó arról, hogy a határt is átlépték volna az orosz járművek.) Egyelőre nem állítható bizonyossággal, hogy Moszkva elszánta magát Lukasenko fegyveres megsegítésére. Kapcsolata Lukasenkóval Putyinnak nem volt felhőtlen – az anyagi támogatásról rendszeresen vitázott Minszk Moszkvával –, és nem kizárt, hogy a Kreml Lukasenko utódjában is gondolkodik.

Ha mégis átlépnek Belarusz területére az orosz elnök karhatalmistái, az kiszámíthatatlan fordulatot jelenthet a 9,5 milliós országban, ahol az országot 26 éve irányító elnök egyelőre vesztésre áll az egyre erősödő tiltakozásokkal szemben, amelyek azok után indultak meg, hogy augusztus 9-i elnökválasztás után Lukasenkót immár hatodik alkalommal, 80 százalék feletti támogatottsággal hozta ki győztesnek a Központi Választási Bizottság.

Az elnök eleinte a vitatható választási győzelmei után szokásos tiltakozásra számított, ez azonban nemcsak az egykori szovjet köztársaság 29 éves önállóságának legkeményebb tüntetéssorozata lett, de minden eddiginél jobban megingatta a sajátos szovjetnosztalgiára építő – a politikai szabadságjogok megnyirbálásáért cserébe sokáig szociális biztonságot ígérő – rezsim vezetőjének székét.

Az eddig két halálos áldozattal járó, országos tüntetéseknek nincsen vezetőjük – miután az ellenzék fő jelöltjét, Szvetlana Tyihanovszkaját a szomszédos Litvániáig szállították a belarusz titkosszolgálat emberei –, a központi helyszínt is mellőzik, így néhány nap után kiderült, hogy a rendőrségnek és speciális egységeiknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy a tüntetéseket erővel szétzavarják. Azóta a karhatalom inkább visszavonult, teret engedett a tüntetéseknek – amelyek sokkal nagyobbak, mint amilyet Lukasenko a maga oldalán a hétvégén össze tudott hozni.

Az igazi fordulatot az hozta meg, hogy a szűnni nem akaró, a rendőrök kemény fellépése, a csaknem hétezer őrizetbe vett ellenére folytatódó tüntetések mellett sztrájk is kezdődött. A legnagyobb fémipari és gépipari gyárak után hétfőn már az állami tévé is sztrájkba kezdett. 

Ezután az újságírók az állami televízió épülete előtt kezdtek tüntetésbe, amelyen Szvetlana Tyihanovszkaja képviselője is megjelent.

Az évtizedeken át a kormány szócsöveként működtetett televízióban csak üres stúdió látszik és popzene hallható. Néha pedig megjelenik a fehér-piros-fehér zászló, amely 1991 és 1994 között volt érvényben, amíg Lukasenko hatalomra jutása után ne változtatta vissza a volt szovjet tagköztársaság zászlajára – mellőzve a sarlót és a kalapácsot.