Az izraeli zászlós maszkot viselő arab látványa akár csak pár éve is kizárólag népmesékben fordulhatott volna elő. Az, hogy az izraeli nemzeti légitársaság, az El Al múlt héten elindulhatott az Egyesült Arab Emírségekbe (UAE), és még Szaúd-Arábián is átrepülhetett, maga volt a történelem. Az utaslista élén álló személy, az amerikai elnöki vő, Jared Kushner tovább növelte a pillanat jelentőségét, mert ő gyakorlatilag Donald Trumpot magát jelenítette meg a fedélzeten.
Régen volt már hasonló áttörés Izrael és arab országok között. Az Egyiptommal és Jordániával kötött békeszerződések már évtizedesek és – ha olykor zavarokkal és idegeskedésekkel, de – megfelelően működnek. Most, 26 év után már egy olyan Öböl-menti állam is felkerült a baráti listára, amely Irán küszöbén ül. A megállapodás kibontakozása nagyon meg fogja nehezíteni Irán pozícióinak megtartását a Közel-Keleten. Az Emírségek lakossága meglepő egységben fogadta az egyezséget, dacolva az országban erős Teherán-barát táborral. Ilyen videó sem készülhetett volna akár csak 5 évvel ezelőtt. A háromoldalú paktum (USA, Izrael, Emírségek) a lehető legrosszabbkor jött Teherán számára. Előbb az amerikai szankciók tépázták meg Irán gazdaságát, majd egy amerikai drón megölte Irán első számú katonai vezetőjét, Szulejmani tábornokot, az Iszlám Köztársasági Gárda főparancsnokát, akinek elvesztését azóta sem tudták megfelelően pótolni.
Izrael immár hónapok óta kedve szerint támadja Szíriában az iráni célpontokat és személyzetet. Ráadásul izraeli hírszerzők zavartalanul járnak ki-be fontos iráni létesítményekbe, és okoznak ott károkat.
Bár letagadják és elnyomják, de Irán belső társadalma is nyugtalan. Főként a fiatalok, akik az internet birtokában már sokkal többet tudnak a világról, mint a mereven vallásos idősebbek. 2017 óta számos nagyszabású tüntetés tört ki a rezsim leváltására, és a tavaly novemberi felkelés leverésére mintegy ezer ember lemészárlására volt „szükség”.
Sok más okból, de hasonló a helyzet Libanonban, ahol a lakosság mindinkább torkig van a siíta Nabih Berri parlamenti elnökkel, aki korábban az Amal nevű Teherán-párti terrorszervezetet vezette, és azzal is, hogy Irán kinyújtott ökle, a Hezbollah nyíltan rátelepszik az ország hatalmi szerveire és gazdaságára. A bejrúti katasztrófa további lökést adott ennek a tömeges elégedetlenségnek az egykori Levantében.
Ahogy most az Emírségek keményen elutasítja az Iszlám Köztársaságot, az teljesen egybecseng az iráni tüntetők jelszavaival. „Nemet mondunk Gázára, nemet mondunk Libanonra, és életünket csak Iránért adjuk.” Ahogy az Emirátusok ledöntötték a tabut azért, hogy nemzeti érdekeiket összekössék a Közel-Kelet legfejlettebb gazdaságával és technológiájával és persze katonai erejével, az irániak azt vehetik észre, hogy
inkább ez a helyes út, nem pedig az olyan távoli kalandok, mint Jeruzsálem felszabadítása, vagy Izrael elpusztítása, vagy egy tömeggyilkos zsarnok támogatása Damaszkuszban.
Sok iráni döbbenhet most arra, hogy a köztársaság hiperagresszív politikája összetereli a régi ellenségeket, és azok képesek együtt fellépni az ajatollahok terrorja ellen. Az „Oszd meg és uralkodj!” politikájának befellegezni látszik.
Ali Motahari, korábbi iráni parlamenti képviselő twittelte, hogy „Elrémítettük az arabokat és Izrael felé toltuk őket” – rámutatva ezzel, hogy önmagában az iszlám nem elégséges kötőerő perzsák és arabok között, kivált úgy, hogy a kisebb irányzat akarja ráerőltetni hatalmát a másik és jóval nagyobb vallási tömbre.
„Olyan helyzetbe kerülünk, amikor szomszédos arab országok inkább Izraelhez fordulnak, minthogy szembeszálljanak Iránnal."
Terjed a felismerés, hogy az Iszlám Köztársaság imperialista politikája teljes kudarc, és olyan visszahatást vált ki, ami elszigeteli, elszegényíti és bizonytalanná teszi őket.
A helyzet valószínűleg még tovább romlik. Már a közeljövőben megeshet, hogy további arab államok készülnek felugrani a normalizálódás vonatára. Jared Kushner és Mike Pompeo külügyminiszter ütik a vasat, amíg meleg, és Bahreintől, Omántól egészen Szudánig másokat is ösztökélnek az izraeli kapcsolat felvételére.
Igazi történelem zajlik a szemünk előtt, meghökkentő sebességgel
Az Egyesült Államoknak elemi érdeke, hogy az Emírségek ne csak egyszeri eset legyen, hanem éppen az elindítója egy normalizációs hullámnak. Ezáltal a Közel-Kelet teljes gazdasági és katonai struktúrája átalakulna. Már rég nem arról van szó, hogy demokráciát exportáljanak és erőltessenek rá ezekre a népekre, hiszen ez a próbálkozás mindenütt megbukott (Irak, Líbia, Egyiptom). Hanem hogy stabil és békés övezet jöjjön létre, amelyben a gazdasági előnyök, a kereskedés és a közös békefenntartás a cél, mert az ENSZ-re ugyan várhatnak napestig.
Egy új erőstruktúra a lehető legjobb eszköz a szélsőséges iszlám, a terrorizmus, a kalifátusi törekvések letörésére is. Ebbe nemcsak pénzügyi, de katonai és hírszerzési eszközök is beleférnek. Hiszen a szélsőséges tendenciákat minden érintett megszenvedi, és világosan látják, hogy ezeket legfőként Irán mozgatja és finanszírozza.
A biztonsági igényeket erősíti, hogy az Emírségek valóságos aranybányát jelenthet a Moszad számára. Az országban sok százezer iráni vendégmunkás dolgozik, akik jönnek-mennek a két állam között, és meg tudják sokszorozni a terepen beszerezhető információkat.
A katonai következmények Irán számára még súlyosabbak lehetnek. Például mert az Egyesült Arab Emírségek meg fogja kapni az amerikai F–35-ös lopakodó vadászbombázókat (Izraelnek már van), ami drámai módon megnöveli csapásmérő képességét iráni célpontokkal szemben. De szempont az is, hogy az új repülési útvonal hét óráról lecsökkent háromra. Az egyezség drámai módon képes csökkenteni az idő és a tér kihívásait, amelyek évek óta bénítják az izraeli készenléti terveket Irán ellen.
Ha izraeli gépek is használhatják az emírségekbeli légibázisokat, az ugrásszerűen növelné az iráni atomprogram elleni légi csapások lehetőségét, ha erre netán szükség lenne.
Természetesen az iráni rezsim visszavágással fenyeget. Ali Hámenei legfőbb vallási vezető az iszlám elárulásának nevezte az egyezményt, és megtorlással fenyegetett, „ez nem fog sokáig tartani” megfogalmazással.
A történelmi „hétfői repülés” napján máris két halálos robbanás történt abu-dzabi és dubaji éttermekben, és ezt nehéz a véletlenek számlájára írni. A fenyegetések valóban ijesztők és kemények. Mégis, az Egyesült Államok és térségbeli szövetségesei együtt és együttműködve kellően erősek a kockázatok elhárítására és a békefolyamat megóvására.
Borítókép: Reuters Fotós: Nir Elias