Példátlan gazdasági visszaesés, erősödő ellenzék, kedvezőtlen járványügyi kilátások. 2020 eddig nem nevezhető Boris Johnson évének. A járvány okozta helyzet mellett továbbra is asztalon van a Brexit, illetve az EU-val kidolgozandó szabadkereskedelmi megállapodás ügye. Mi várható ősszel a brit politikában?
Pontosan öt hónappal ezelőtt hagyta el Boris Johnson a St. Thomas kórház intenzív osztályát. A brit miniszterelnököt a koronavírus okozta súlyos állapota miatt kellett légzőkészülékre tenni. Ahogy a későbbiekben elismerte, kétesélyes volt, hogy egyáltalán életben marad-e. A kormányfő halálközeli élménye sok mindent megváltoztatott. A korábban követett, nyájimmunitáson alapuló stratégia csődjét jelezte, hogy az Egyesült Királyság mutatta fel Európa egyik legrosszabb halálozási rátáját. A szigorító intézkedéseket követően a napi halálozások száma lassan, de csökkenni kezdett. A kormány a kezdeti álláspontjától eltérő taktikára váltott, és a szigorúbb járványkezelési protokoll felé mozdult el.
Szintén sokat ártott a kormányzó konzervatívok népszerűségének a májusban kirobbanó Cummings-botrány. A miniszterelnök közeli politikai tanácsadója a kritikusok álláspontja szerint megszegte a járványügyi intézkedéseket, amikor is gyermekét elvitte észak-angliai birtokára, majd ezt követően rövid autós utazást tett a közelben lévő Barnard-kastélyhoz, mondván, tesztelte a látóképességét. A kormány járványkezeléssel kapcsolatos pozitív megítélése az április közepi 68 százalékról május végére 41 százalékra csökkent.
Boris Johnsonnak a válsághelyzet mellett szintén fejfájást okozhatott Keir Starmernek, a Munkáspárt áprilisban választott új elnökének növekvő népszerűsége. A korábbi vezető, Jeremy Corbyn a 2019-es választáson a Munkáspárt történetének egyik legnagyobb vereségébe vezette pártját, melynek legfőbb oka a pártvezetés negatív megítélése és a sokak számára szélsőbaloldalinak titulált politikai programja volt. Starmer, a londoni sztárügyvéd ezzel szemben centrista húrokat penget, a párt egységesítésére törekszik, és keményen fellép a munkáspárti körökben fel-felbukkanó antiszemita megnyilvánulásokkal szemben.
Az ellenzék vezetőjének növekvő népszerűségét mutatja, hogy egy augusztus eleji YouGov-közvélemény-kutatás szerint a britek szívesebben látnák a miniszterelnöki székben, mint Boris Johnsont
Az Egyesült Királyság a második negyedévben több mint húszszázalékos GDP-visszaesést produkált 2020 első negyedévéhez képest. A fejlett gazdaságok körében nem volt olyan ország, mely nagyobb zsugorodást szenvedett volna el. A munkanélküliség alacsony, épphogy négy százalék alatt maradt, azonban ez elsődlegesen a kormány bérpótlási programjának köszönhető. Egyes becslések szerint a program nélkül akár két számjegyű munkanélküliségi ráta is sújthatná az Egyesült Királyságot.
A gazdasági visszaeséssel kapcsolatban felmerült legfőbb kérdés, hogy milyen „alakú” recesszióval szembesülünk. A kívánt forgatókönyv V alakú, azaz a visszaesést egy gyors visszapattanás követi. A Bank of England ezzel a forgatókönyvvel számol, a harmadik negyedévre 18 százalékos növekményt prognosztizál az előző negyedévhez képest. Ezt alátámasztja a júniusi, 8,6 százalékos emelkedés is. Egyesek szerint a várakozás túl optimista, és a gazdaság nem képes a második negyedévi bezuhanást majdnem teljes egészében kompenzálni. A pesszimista hangokat erősíti, hogy a gazdaság bizonyos ágazatai (például a turizmus) a korlátozó intézkedések miatt nem képesek a gyors talpra állásra, valamint a bérpótlási program októberi zárása is nagymértékben növelheti az eddig féken tartott munkanélküliséget.
Az Egyesült Királyság az első hullám alatt közel 200 milliárd font értékű mentőcsomaggal támogatta a gazdaság talpon maradását.
Összehasonlításképp, ez az összeg egy békebeli magyar költségvetés kiadási főösszegének közel ötszörösét teszi ki.
Ennek egyik legfontosabb eleme a 69 milliárd font költségű munkahelyvédelmi program volt, melynek legnagyobb részét a bérpótlási támogatás adta. Ennek keretében az állam a havi bérek nyolcvan százalékát térítette, 2500 fontos felső határral. A bejelentett programot a nyár elején korlátozásokkal ugyan, de meghosszabbították. A gazdaságélénkítő csomag a GDP közel 9 százalékára rúgott, amivel az Egyesült Királyság a fejlett gazdaságok középmezőnyébe tartozik.
Az Office for Budget Responsibility becslései szerint az idei költségvetési évben a költségvetési hiány közel 370 milliárd font körül alakul majd, ami a GDP csaknem húsz százalékát teszi ki. Ilyen adatok mellett
a GDP-arányos államadósság 2020 végére meg fogja haladni a száz százalékos értéket.
A növekvő hiány miatt Rishi Sunak pénzügyminiszter adóemeléseket helyezett kilátásba, melyeket az őszi költségvetésben ismertet majd. Nagy kérdés azonban, hogy a megszorítások nem fogják-e nagyobb válságba taszítani az amúgy is gyenge lábakon álló brit gazdaságot. A programnak persze komoly politikai ára is lehet, különösen a jelenlegi járvány sújtotta körülmények között.
A gazdasági válság és vírushelyzet közepette persze nem szabad elfeledkeznünk az elmúlt évek slágertémájáról, a Brexitről sem. Az Egyesült Királyság január 31-én formálisan elhagyta az Európai Uniót, azonban év végéig az úgynevezett átmeneti időszakra vonatkozó szabályok vannak életben. Ennek keretében a britek továbbra is a vámunió, valamint az egységes piac tagjai maradnak, valamint a be- és kivándorlásra vonatkozó szabályok is változatlanul érvényesek az év végéig. Johnson célja, hogy december 31-ig az Egyesült Királyság egy széles körű szabadkereskedelmi megállapodást kössön az európai blokkal. A tárgyalások kimenetele azonban továbbra is kétséges.
Augusztus elején a miniszterelnöki kabinetet vezető államtitkár, Michael Gove úgy nyilatkozott, „minden bizonyíték arra mutat, hogy jelentős előrelépések történtek az Európai Unióval”, illetve „hisz a tárgyalások sikeres végkimenetelében”. Ezzel ellentétes a Downing Street, valamint az EU-s főtárgyaló, Michel Barnier szeptember eleji nyilatkozata, mely szerint egyre kisebb esély mutatkozik arra, hogy még az év vége előtt megegyezésre jusson a két tárgyalófél.
A legnagyobb konfliktusok a brit vállalatok állami támogatását, valamint a halászati politikát illetően bontakoztak ki. Az Európai Unió a szabadkereskedelmi megállapodás feltételeként szabná, hogy a brit állam kizárólag az EU-s szabályokkal összhangban támogassa saját vállalatait, hogy azok ne tegyenek szert „igazságtalan” előnyre egy egységes európai piacon. A brit kormány az EU kérését határozottan elutasítja, a Brexit-kampány során a kilépéspártiak rendre az állami támogatások függetlenedését emelték ki mint a kilépés egy lehetséges pozitív hozadékát. A halászati politikát illetően az Egyesült Királyság szeretne elszakadni az EU közös halászati szabályaitól, melyek lehetővé teszik, hogy az európai halászok akár brit felségterületű vizeken is folytathassák tevékenységüket. A halászatnak mind a brit, mind az uniós gazdaság esetében minimális a jelentősége, főleg érzelmi kérdésről van szó, ahogy ezt a kilépéspártiak „visszaszerezzük a vizeinket” töltetű érvelése is alátámasztotta.
A legfontosabb kérdés persze, hogy mi történik, ha az Egyesült Királyság és az EU december végéig nem jut megállapodásra. Ebben az esetben a két fél közötti kereskedelmet a World Trade Organization szabályai szerint kellene bonyolítani, ami lehetőséget adna vámok kivetésére mind az Európai Unió, mind az Egyesült Királyság oldaláról. Egy ENSZ által készített tanulmány szerint a no-deal forgatókönyv esetén az EU-ba irányuló brit export 14 százalékkal esne vissza, azonban megállapodás esetén is várható a kivitel közel kilencszázalékos csökkenése. Kérdéses, hogy a koronavírus okozta válság közepette mennyire engedheti meg magának a két fél, hogy még egy esetleges no-deal forgatókönyv költségeit is elszenvedjék.
A kormányzó brit Konzervatív Párt összességében nem áll rosszabbul a közvélemény-kutatásokban, mint a tavaly decemberi általános választáskor állt. Ekkor a konzervatívok 80 fős többséget szereztek az alsóházban, míg a Munkáspárt történelmi vereséget szenvedett. A kihívást az jelentheti a toryk számára, hogy fő riválisuk immáron felzárkózott és hátrányát 3-5 százalékpontra csökkentette. A teljes egészében egyéni választókerületeken alapuló brit választási rendszer miatt nehéz megmondani, hogy hogyan alakulnának a parlamenti erőviszonyok a pártok jelenlegi támogatottsága alapján. Boris Johnson pártja feltehetően megtartaná többségét az alsóházban, azonban parlamenti erőfölénye a korábbi 80 főről meglehetősen leapadna, ami könnyen belső feszültségek kirobbanását eredményezhetné.
Boris Johnson szerencséje, hogy általános választásokat legközelebb előreláthatólag 2024-ben tartanak.
Kihívást jelenthetnek azonban a jövő évi helyközi választások, ahol könnyen realizálódhat a Skót Nemzeti Párt egyre növekvő népszerűsége. Nicola Sturgeon, a párt elnöke bejelentette, hogy amennyiben jövőre többséget szereznek a skót parlamentben, úgy ismét kezdeményezik egy függetlenségi népszavazás kiírását. A Downing Street a terveket határozottan elutasította. Kérdéses, hogy a brit kormányzat jogi eszközökkel mennyiben képes elkaszálni az újabb népszavazási kezdeményezést, illetve, mondanunk sem kell, az esetleges referendum várható eredményei is megjósolhatatlanok a közvélemény-kutatások jelenlegi állása alapján.
Rázós ősz áll tehát Boris Johnson előtt. A kedvezőtlen járványügyi kilátások, az egyre romló költségvetési egyenleg, a no-deal Brexit fel-felbukkanó rémképe akár önmagukban is elegek lennének, hogy a kormányzó párt jelentős politikai árat fizessen a vétett hibákért. Persze közel sincs minden kör lefutva, a gazdaság gyors, V alakú visszapattanása, a Trump újraválasztása esetén megköthető brit–amerikai szabadkereskedelmi megállapodás, valamint egy kifejlesztett koronavírus-vakcina mind megoldást jelenthetne a korábban ismertetett problémákra. Persze Boris Johnson sem adna tanúbizonyságot túl jó reálpolitikai érzékről, ha csupán várna a csillagok szerencsés együttállására.
Borítókép: A londoni kormányfői rezidencia a Downing Street 10 által közreadott képen Boris Johnson brit miniszterelnök a koronavírus-helyzettel kapcsolatban tart sajtótájékoztatót a Downing Street 10-ben 2020. június 3-án. MTI/EPA/Londoni kormányfõi rezidencia/Andrew Parsons