A G7.hu-n nemrégiben megjelent cikk szerint a címben idézett közmondás most is érvényesül.

A Navalnij-eset hatalmas hullámokat vert és a biztosnak tűnő Északi áramlat 2 építésére is árnyékot vetett. Azonban a helyzetet ismerők számára nem lehet kérdés: a jelentős külpolitikai feszültséget okozó csővezeték meg fog épülni. Egész egyszerűen azért, mert Németország olyan helyzetbe manőverezte magát, hogy nincs más választása.

A zöld energiát övező felhajtás ellenére a megújuló energia források olyan mértékben időjárás függőek, azaz kiszámíthatatlanok, hogy arra nem lehet egy ipari ország biztonságos energiaellátását alapozni. A jelentős feketeszén készlettel rendelkező Németországban a környezetvédelmi megfontolások miatt leállított szénerőművek ugyan adhatták volna az energiatermelés gerincét, de jelentős szén dioxid kibocsátásuk miatt leállításra kerültek.

Bezárás lett a sorsa a német atomerőműveknek is. Pedig a megfelelő szigorral és körültekintéssel vezetett erőművek által termelt nukleáris energiánál jelenleg nincs költséghatékonyabb és környezetkímélőbb megoldás. Azonban a lakossági nyomásra relatív gyorsan felszámolt kapacitás nagyon hiányzik az energiatermelési mixből.

Nem maradt más, mint a számos célra kitűnően alkalmazható földgáz, amiből Németország egyre kevesebbet termel ki. A 2007-ben 15 milliárd köbméter 2019-re a harmadára 5,3 milliárd köbméterre esett. 

Egy gazdasági nagyhatalom azonban nem engedheti meg magának hogy kisebb szomszédaitól, illetve egyéb országoktól függjön energetikailag. A 2013-ban nyilvánosságra hozott Északi Áramlat 2. építése éles kritikákat kapott a tranzitdíjaktól eleső Lengyelországtól és Ukrajnától, azonban a 2014-es ukrán krízis nyomán az energiabiztonság kérdése kiemelt fontosságúvá vált a a gazdasági szereplők számára. Az Egyesült Államok külpolitikai okokból tesz meg mindent az építés megakadályozására, egyelőre mérsékelt sikerrel. 

Természetesen az ellátást meg lehetne oldani cseppfolyósított földgáz használatával is, azonban a megoldás legtöbb támogatója rendszeresen „elfeledkezik” a cseppfolyósítási folyamat járulékos költségeiről, illetve a fokozott mértékben tűz és robbanásveszélyes átalakítási procedúráról. 

Összefoglalva elmondható, hogy alternatíva hiányában Németországnak nincs más választása mint földgáz vásárlása, mégpedig olyan forrásból amelyre minél több hatása van, és minél kevesebb más országok befolyása. És erre a szerepre az emberi jogoktól, és sok minden mástól függetlenül még mindig az Északi Áramlat a legjobb megoldás német szempontból. 

(Borítókép: Munkás dolgozik az orosz földgázt Ukrajna és Lengyelország megkerülésével Németországba szállító Északi Áramlat-2 gázvezeték fogadóállomásánál a németországi Lubminban 2019. március 26-án. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)