A mesekönyvdarálás ismét szóba hozta az LMBT magyarországi megítélésének kérdését. Ha az unión belül kicsit keletebbre tekintünk, a magyar helyzetnél sokkal durvább tendenciákkal találkozhatunk, méghozzá a Budapesttel baráti viszonyt ápoló lengyel kormány üstjében. A lengyel melegellenesség példátlan erőre kapott a nyári elnökválasztás során, kérdés, hogy a Varsóban politikai szövetségest találó magyar kormány elmenne-e addig, mint a lengyelek.
Ismét reflektorfénybe került Dúró Dóra, a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom képviselője, miután ledarálta a Meseország mindekié című mesekönyvet egy iratmegsemmisítőben. Nem is igazán az országgyűlési képviselő, hanem az LMBT (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek) közösségének megítélése került a fókuszba.
Dúró Dóra – aki az Indexszel szemben csak futólag lapozta át a mesekönyvet – azt mondta a könyvről, hogy a „homoszexualitást propagálja” és „támadás a magyar kultúra ellen”. A politikus hozzátette azt is, hogy
a valódi veszélyt az jelenti, hogy a gyermekeket a homoszexualitásra akarják ránevelni már óvodás kortól kezdve.
Ez a mondanivaló kísértetíesen hasonlít Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök retorikájára, amelyet az idei elnökválasztási kampányban alkalmazott. Duda a hagyományos, katolikus keresztény családi értékek védelme mellett foglalt állást, a keményvonalas katolikusok örömére fogadkozva, hogy nem fogja engedélyezni az azonos neműek házasságát vagy élettársi bejegyzését, az örökbefogadást meg végképp nem.
Nem is csoda, hogy Magyarországon is van platformja a LMBT-ellenes narratívának, hiszen a magyar és a lengyel kormány számos kérdésben, így a migráció és az EU-val szembeni politikában is egymásra talált, éppúgy, mint a hagyományos családi értékek népszerűsítésében, a kereszténység sulykolásában, a másság elutasításában.
A különbség az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a szájára nem venné azt, amit Dúró vagy párttársa, Toroczkai László megenged magának. A magyar kormányfő a mesekönyv kapcsán, de általában is óvatosabban fogalmaz a kérdésben, mégiscsak az Európai Unió tagja Magyarország.
A lengyel hatalom azonban háborút hirdetett a nem hagyományosnak ítélt szexuális identitású emberekkel szemben, szinte támogatja a diszkriminációt. Nem véletlenül tartják Lengyelországot az EU-n belüli legrosszabb országnak az LMBT-közösség számára.
Duda elnöki kampánya során az úgynevezett „LMBT-ideológiát” úgy írta le, hogy az pusztítóbb, mint a kommunizmus. Úgy fogalmazott, a szülei nem azért harcoltak a kommunizmus ellen, hogy megjelenjen egy újabb ideológia, amely még annál is rosszabb. Duda ezzel megbirizgálta a lengyel szolidaritási mozgalom örökségét, és azonosította az LMBT-t a lengyelekben zsigerből utált kommunizmussal.
A különböző, egymástól független témák összemosásának technikáját a magyar kormány is alkalmazta, például bevándorlás = nemi erőszak = liberális értékrend = Soros György = hazaárulás.
Amiben a lengyelek továbbmentek, az egy kisebbség megbélyegzése és egyenjogúságának megtagadása. Ez az irányvonal, úgy tűnik, a Mi Hazánk Mozgalomnak is tetszetős. Novák Előd szivárványszínű zászlókat lopkodott, míg Toroczkai a nemzetközi háttérhatalom által támogatott „sátáni csoportnak” nevezte a homoszexuálisokat.
Duda mondanivalója az LMBT-ről visszhangozta Jarosław Kaczyńskinek, a lengyel államfő pártja elnökének szavait. Az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló Kaczyński tavaly kijelentette: „A család, ahogy azt ismerjük, támadás alatt áll.” Nem sokkal később Marek Jędraszewski krakkói érsek a totalitárius rezsimek pusztító rendszerét az LMBT-vel és a genderideológiával hozta összefüggésbe.
A lengyel és a magyar kormányok hasonlóságára utalhat az is, hogy Magyarországon 2018-ban az Emmi rendelete alapján megszüntették az ELTE-n a társadalmi nem, jobban ismert nevén a gender szakot.
Lengyel jogvédők és LMBT-aktivisták szerint a közösséget és céljait teljesen átpolitizálták, az elfogadás és a megismerés céljait ideológiának minősítették, amely ha eljut az emberekhez, pláne iskoláskorú gyerekekhez, akkor ki vannak téve annak, hogy a saját nemükhöz kezdjenek vonzódni. Duda és Kaczyiński nem véletlenül akarja megtiltani, hogy az iskolákban felvilágosító órákat adjanak a másságról.
Az LMBT-ellenesség több lengyel érintettje is arról számolt be a nemzetközi sajtóban, hogy a közösséget elsősorban a meleg férfiakkal azonosítják, majd sok esetben – a tudatlanságból kifolyólag – a pedofíliával. Magát az LMBT-t is tudatlanság övezi, ezért a különböző szexuális kisebbségeket egy kalap alá veszik, pedig főként a melegekkel van bajuk, ahogy az a konzervatív, vallásos társadalmakban szokott lenni. Jogvédők szerint pont emiatt lenne szükség arra, hogy az embereket felvilágosítsák a szexuális kisebbségről az iskolákban.
Duda kampányában rájátszott a választópolgárok tudatlanságára, és arról beszélt, hogy a gyerekeket meg kell védeni „az agresszív szexualizációtól”.
A Dudával szemben a júliusi elnökválasztáson alulmaradt Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester a jelenlegi államfővel szöges ellentétben kiállt az LMBT-közösség egyenlő jogaiért.
Trzaskowski megnyilvánulása azonban rendhagyó mozgalmat indított el. Lengyelország délkeleti részén mintegy száz önkormányzat nyilvánította az általuk vezetett településeket LMBT-mentes övezetté. A deklarációnak, amely sárga táblák kihelyezésében nyilvánult meg a település határánál, nincsen semmilyen jogereje, de az sokat elmond, hogy
betiltották az LMBT-közösség egyenlőségének népszerűsítését.
Az érintettek szerint táplálja a diszkriminációt, arra sarkalja az LMBT-közösség tagjait, hogy rejtsék el identitásukat, vagy ha nem tetszik, hagyják el otthonukat, végső soron az országot. Többen arról beszéltek, hogy véka alá kell rejteniük valódi énjüket, mert ha netán színesebben öltözködnének, „melegek módjára” viselkednének, azt akár egy-két pofonnal „díjaznák” a vidéki lengyelek. Fontos azt is megjegyezni, hogy a nagyvárosokban – lásd Varsó – az LMBT-közösség viszonylag nagyobb biztonságban élheti a mindennapjait. Vidéken és a kisebb városokban már egyre ellenségesebbek az emberek.
Míg a második Orbán-kormány az úgynevezett keresztény értékrend és a hagyományos családi modell mellett tett hitet, nem ment neki az LMBT-közösségnek olyan erővel, mint a lengyel kormány. Pedzegetni szokták a másság természetellenességét kormányközeli médiakörökben, de olyan, mintha a gyűlöletteli buzizást a Mi Hazánknak meghagyták volna. Mint kormánypárt, valamint az Európai Néppárt tagja, a Fidesz nem teheti meg, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) jobboldali lengyel kormánypárthoz hasonlóan utat engedjen, mi több, egyenesen támogassa egy kisebbség kirekesztését.
Pontosan ezért immár sokadik éve rendezik a Budapest Pride felvonulást, amely bár sokakban még mindig rossz érzést vált ki, a korábbi tojásdobálós szitkozódás az utóbbi időben egyre szűkebb keretek közé korlátozódott. A hatóságok sziklaszilárd védelmet biztosítottak az eseményeken részt vevőknek. A felvonulással egyet nem értők pedig kezdik megtanulni, hogy figyelmen kívül hagyják a rendezvényt. Abban is különbözik a magyar helyzet, hogy immár vidéki városokban is szerveződtek LMBT-megmozdulások és események, így Szegeden, Pécsett és Debrecenben. Arról nem is szólva, hogy a melegek körében Budapestet Kelet-Európa melegfővárosaként emlegetik.
A mások lengyel típusú politika kipécézése egyelőre nem jellemző Magyarországra, amelynek kormányfője is úgy beszél, mintha kettősség élne benne. A Kossuth Rádiónak adott vasárnapi interjújában a miniszterelnök a mesekönyv körüli vitáról azt mondta:
a homoszexualitás megítéléséhez kapcsolódó viták szövevényesek.
Magyarország a homoszexualitás tekintetében toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet:
HAGYJÁK BÉKÉN A GYEREKEINKET!
Korrekt feltétel, bármely közösség részéről vállalható kérés. Cserébe tán az LMBT tagjai is kérhetnek valamit: őket is hagyják békén.
(Borítókép: A leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok (LGBT) közösségét jelképező szivárványszínű zászlókkal vonulnak résztvevõk a közösség tagjainak egyenlő jogokat követelő varsói megmozduláson 2019. június 8-án. A Szabadság, egyenlőség, szeretet jelszóval meghirdetett rendezvény Rafał Trzaskowski varsói polgármester kezdeményezésére jött létre.
MTI/PAP/Jakub Kaminski)