Nemrég kezdődött a Berlinben meggyilkolt csecsen függetlenségi aktivista feltételezett gyilkosának pere. Az elkövetőt még aznap elkapták, az ügyészség pedig az orosz titkosszolgálathoz köti az ügyet, államilag megrendelt gyilkosságot gyanítva. Csakhogy az áldozat az orosz hatalom szemében korántsem aktivista volt, hanem háborús bűnös és nemzetbiztonsági veszélyforrás. A célzott likvidálás nem oroszspecifikus jelenség: más hatalmak is élnek vele, amikor jogalapot találnak rá. Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértőt is megkérdeztük a módszerekről.
Az utóbbi néhány évben menekültként Németországban élő Zelimhan Hangosvilivel hangtompítóval felszerelt pisztollyal végzett 2019. augusztus végén a merénylet helyszínére biciklin érkező gyilkosa. A később Vagyim Kraszikovként azonosított elkövető hamis útlevéllel érkezett Berlinbe, feltételezhetően az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) utasítására. A Bellingcat elnevezésű, főként orosz témákat feldolgozó oknyomozó portál – amely az ukrán válság idején kezdte meg működését – szerint a Berlinbe Szokolov álnéven érkező Kraszikov az FSZB különleges műveleti központjának úgynevezett V Osztályával állt kapcsolatban.
A Bellingcat írása szerint a V Osztályt a Szovjetunió összeomlása után hozták létre a KGB egykori Vimpel különleges alakulatából az FSZB különleges, belföldi terrorelhárító osztályává alakítva. A V Osztály alakulatait be is vetették mindkét csecsen háborúban, valamint az észak-kaukázusi terrorakciók ellen, mint például a közelmúlt orosz történelmének egyik legdrámaibb incidensénél, a 2004-es beszláni túszdrámánál. Magát a Vimpel csoportot 1981-ben hozták létre, feladata pedig határon túli akciók végrehajtása volt. A Bellingcat szerint ebbe beletartozott a felderítés, túszejtés és túszszabadítás, államcsínyek végrehajtása és az állam ellenségeinek célzott likvidálása. Tagjainak kiképzése átlagosan öt évig tartott.
Az 54 éves Kraszikovról egyértelműen nem tudni, hogy vimpeles volt, vagy csak az orosz katonai kommandó, a szpecnaz veteránja, de minden bizonnyal katonai múlttal bír.
A Bellingcat mobilhálózati hívások metaadataiból építkező nyomozása szerint Hangosvili likvidálása előtt a merénylő számos alkalommal kommunikált a Vimpel Veteránok Szövetségének vezetőjével, Eduárd Benderszkijjel.
Miután – vélhetően az orosz hatalom felső köreiben – döntés született Hangosvili likvidálásáról, megkezdődött Kraszikov felkészítése. Benderszkij a V Osztály szóvivőjeként jelenik meg az orosz médiában, önmagát volt szpecnazos tisztnek és szpecnazveteránokat alkalmazó magánbiztonsági cégek tulajdonosának mondja. Elképzelhető, hogy a Vimpel Veteránszövetség és a Vimpel-A biztonsági cégben is tisztségeket betöltő Benderszkij kereste meg Kraszikovot a „munkaajánlattal”. Árulkodó az is, hogy Kraszikovhoz köthető egy 2007-es keréliai gyilkosság, valamint egy 2013-as akció Moszkvában.
Utóbbi nyomán körözést adtak ki ellene az orosz hatóságok, de 2015-ben visszavonták és törölték a rendőrségi és közigazgatási adatbázisokból.
A mobilhálózati metaadatok alapján Kraszikov a berlini merénylet előtti hónapokban többször felkereste az említett veteránszövetséget és biztonsági céget, valamint többször járt, esetenként órákat eltöltve, az FSZB különleges műveleti központjának moszkvai székhelyén, ahol a V Osztály is található.
Kraszikov 2019 júliusában kapta meg a Szokolov családnévre kiállított személyazonossági okmányait, ugyanebben a hónapban pedig kapott egy munkaviszony-igazolást a ZAO RUST nevű cégtől, amelyet benyújtott a Berlinbe is szabad utat nyitó franciaországi vízumához. Ez idő alatt pedig kapcsolatban volt Benderszkijjel, feltehetően jelentette neki a fejleményeket. Utolsó telefonhívásuk napokkal azelőtt volt, hogy Kraszikov augusztus 17-én Párizsba repült turistaként.
A Bellingcat szerint turistáskodott is a francia fővárosban, bár nem tudni, emellett mit csinált augusztus 17-e és 19-e között. Elképzelhető, hogy ellátogatott a francia Felső-Savoya vidékére, amely korábbi sajtójelentések szerint orosz kémtanyák otthona volt.
Augusztus 20-án átrepült Párizsból Varsóba, ahol megint csak főleg turistáskodott. A lengyel fővárosban autóval vagy vonattal utazott Berlinbe augusztus 22-én, másnap pedig már végre is hajtotta Hangosvili likvidálását. Feltételezhető, hogy Lengyelországban tett szert a gyilkos eszközre, ezért utazott szárazföldön Németországba.
A nyugati sajtóban, de a magyarban is a leszámolás áldozatát csecsen függetlenségpárti aktivistának állították be, aki harcolt a második csecsen háborúban, és a Kreml ellensége volt. Emellett nehezményezik, hogy egy állam felhatalmazva érzi magát, hogy egy másik állam területén politikai gyilkosságot kövessen el.
Mit értünk politikai gyilkosság alatt?
Oroszországnál esetében annak tartják Borisz Nyemcov ellenzéki politikus és Anna Politkovszkaja tényfeltáró újságíró meggyilkolását. Ahogy a szlovák oknyomozó, Ján Kuciak lelövése vagy a belarusz származású ukrán újságíró, Pável Seremet felrobbantása is ebbe a kategóriába tartozik, amennyiben tevékenységükkel zavarhatták politikai szereplők köreit.
a nemzetbiztonsági fenyegetés az államot és/vagy az adott rendszert veszélyeztető tevékenységet takar.
Vlagyimir Putyin orosz elnök húszéves hatalma során szinte cári magasságokba emelkedett; neve fémjelzi az egész orosz rendszert és magát az államot is.
Ha valaki vele szembehelyezkedik, akkor nem csupán az ő hatalmát, de az személyére épülő állami berendezkedést is veszélyezteti.
Alekszij Navalnijt az oroszországi regionális választások előtt mérgezték meg, vélhetően azzal a szándékkal, hogy végleg eltegyék láb alól. Politikai gyilkossági kísérlet volt-e ez?
NAVALNIJ NEM AZ OROSZ KORMÁNY ELLENZÉKE, HANEM AZ EGÉSZ PUTYINI RENDSZERÉ.
Szemléltető az is, hogy Németország azonnal felajánlotta, hogy egy berlini kórházban kezelik.
BERLINNEK ÉRDEKében állhatott, HOGY A PUTYIN-REndszer ELLENI ÉLHARCOS ÉLETBEN MARADJON, ÉS FOLYTASSA „RENDSZERELLENES TEVÉKENYSÉGÉT”.
Kim Dzsongun észak-koreai vezető féltestvére, a Kim Dzsong Nam elleni Kuala Lumpur-i merényletet is nevezhetjük politikai gyilkosságnak, de sajátos esetnek is: a Kim-dinasztia egyenlő az állammal és a rendszerrel, erre pedig a féltestvér is fenyegetést jelenthetett. A mérgezést egy indonéziai és egy vietnami nő hajtotta végre. Vallomásuk szerint azt hitték, hogy kandi kamerás felvétel készül róluk. Az ügyüket tárgyaló malajziai bíróság pedig nem tudta bizonyítani, hogy szándékukban ált Kim Dzsong Nam meggyilkolása, hiába voltak arra utaló jelek, hogy egy jól megszervezett észak-koreai akcióban vettek részt.
Dzsamal Hasogdzsi meggyilkolása is politikailag motivált volt, hiszen a The Washington Postban publikáló szaúdi újságíró gyakran élesen bírálta a sivatagi királyság uralkodócsaládját. Széles körben elfogadott, hogy Hasogdzsi likvidálását az olajmonarchia de facto vezetője, Mohamed bin Szalmán koronaherceg rendelte meg, de a balhét mégis a halálbrigád tagjai vitték el, akik a szaúdi álláspont szerint önkényes döntésükből fakadóan ölték meg az újságírót.
Egy ilyen királyságban azonban a királyi család a rendszer alapja, így az államé is.
Más kategória, amikor terroristákat likvidálnak. Az al-Kaida terrorszervezet egykori feje, Oszama bin Laden 2011-es likvidálása amerikai nemzeti ünneppé nőtte ki magát, de az Iszlám Állam „kalifájának”, Abu Bakr al-Bagdadinak a megölése is presztízskérdés volt az amerikai kormányzat számára. Manszúr molla al-Kaida vezér drónnal történt kilövését – ahogy bin Laden likvidálását is – egy másik állam, Pakisztán területén hajtották végre. Ezekben az esetekben is az amerikai állam ellenségeivel számoltak le, viszont az Egyesült Államok nem egyenlő az elnök személyével és rendszerével, ahogyan az tekintélyelvű államok esetében van. Bin Laden likvidálása egyben bosszú volt, elszámoltatás a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokért, valamint annak megakadályozása, hogy további akciókat szervezzen az al-Kaida vezetőjeként, még úgy is, hogy elszigetelten élt már Pakisztánban.
Egyének állami megrendelésre történő likvidálására az állambiztonságra veszélyt jelentő tevékenység szolgál jogalapul. Olykor a célszemély létezése is elég indok: ennek modern kori példája Kim Dzsong Nam megölése. A jogalap megnyilvánulhat bírálatokban (Hasogdzsi), a hatalom pénzügyeibe való turkálásban (Navalnij), titkos adatok nyilvánosságára hozásában (Politkovszkaja, Seremet), vagy
az állambiztonságot gyengítő információk átadásában, azaz árulásban is.
Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértő szerint a módszerek változatosak tudnak lenni. Attól függ, hogy mit akarnak elérni velük, mit akarnak üzenni. Divatossá kezd válni a mérgezés, amivel az elkövető nem hívja fel a figyelmet magára, hiszen szinte bárki bele tud csöppenteni egy kis mérget másvalakinek a teájába. A célpont szíve leáll, és ha nem tudják az okát, akkor szívelégtelenséget állapíthatnak meg.
Ha Navalnij nem kerül Berlinbe, sosem derül fény arra, hogy novicsokkal mérgezték meg, az orosz hatóságok nem indítanak nyomozást, az illetékesek pedig megállapítják, hogy valamilyen szervi elégtelenségbe halt bele. A novicsokos mérgezés azonban fájdalommal jár, aminek az lehet az üzenete: szenvedni fog az, aki szembe merészel szállni a hatalommal. Megint más üzenetet hordoz, amikor lőfegyverrel végeznek valakivel. Egy terroristaként számontartott személyt látványosan likvidálnak, bin Ladent is szitává lőtték, pedig egy drón is kilőhette volna, mint Bagdadit vagy Manszúr mollát. Amikor valakit fejbe lőnek, szétroncsolva a testét, akkor a hatalom üzenete egyértelmű: vigyázz, ez veled is megtörténhet.
Szergej Szkripal orosz kettős ügynököt 2018-ban mérgezte meg két orosz „turista” novicsokkal, akikről rövid időn belül kiderült, hogy az orosz katonai hírszerzés emberei. Ezt (is) a Bellingcat derítette ki, ami arra is utal, hogy a hidegháborús információs hadviselés keretében a brit nyomozóportálnak erősen súgnak a nyugati hírszerző szolgálatok, elsősorban a brit.
Kis-Benedek József szerint egy ellenséges titkosszolgálat vagy hírszerzéshez történő átállásnak a kulcsa az, hogy ha értékes információkkal tud az adott „áruló”. Cserébe védelmet és új életet kap. Mindazonáltal addig van valakinek értéke, amíg haszna van, azaz egy másik állam kárára való tevékenységet végez.
Szkripal esetében az lehetett, hogy eljött a pillanata a likvidálására, mert olyan dolgokról kezdett el beszélni, vagy már beszélt is, hogy jobbnak látthatták végleg elhallgattatni. A nemzetbiztonsági szakértő szerint a likvidálásra először jogalapot kell találni, majd azt bizonyítani. Ha ez megtörtént, akkor kezdetét veheti az akció megtervezése és a végrehajtók felkészítése. Ki kell kémlelni: hol lakik a célszemély, merre jár, milyen szokásai vannak, kikkel találkozik. Ez hónapokat is igénybe vehet.
Kis-Benedek hangsúlyozta, hogy minél kevesebb szálon kötődik valaki az állami szervekhez, az állam annál jobban tud elhatárolódni a gyanúsan megrendelt gyilkosságoktól. Éppen ezért divatba is jött olyan személyek megbízása, akik jó pénzért, hivatásos bérgyilkosként bárkit eltesznek láb alól.
A titkosszolgálatok beszervezik, megadják a támogatást és a paramétereket, de a gyilkosság végrehajtása már az „egyéni vállalkozó” egyéni akciója.
A nemzetbiztonsági szakértő emellett hangsúlyozta: minden nagyhatalom végez célzott likvidálásokat, ez egyáltalán nem oroszspecifikus tevékenység. Az Egyesült Államok, de például Dél-Korea is kiveszi ebből a részét, csak kevesebbet hallunk róluk. Az amerikaiak egyrészt jóval kifinomultabb módszerekkel operálnak, és érdemes azt is megjegyezni, hogy a fősodratú nyugati médiából is inkább orosz kémsztorikról olvasni.
A likvidálás módjának esetében nem mindegy, hogy idegméreg vagy lőfegyver, hiszen utóbbinál azonnal ki lehet következtetni, leszámolás történt. Ha valakinek egy idegméreg hatására összeomlik a szervezete, vagy éppen „kiesik a tizedik emeletről”, azt már jóval könnyebben lehet tagadni, hogy megrendelt gyilkosság történt.
Lássunk egy másik, ismert példát. Alkeszandr Litvinyenko 2000-ben szökött Nagy-Britanniába. Három évvel később már az brit titkosszolgálatnak, az MI-6-nek dolgozott. 2006-ban három hét haláltusa után hunyt el, miután polóniummal megmérgezték. Ezt az akciót Oroszország is számlájára írják. Vajon az átállás volt a jogalap a likvidálására, vagy a következő hat évben folytatott tevékenysége? Bosszú, vagy állambiztonsági érdek volt-e a halála?
A legtöbb kémfilmben el szokták mondani a főhősnek, hogy ha lebukik, nem számíthat a megbízó támogatására. Kraszikov is magára maradt, az orosz titkosszolgálatok elengedték a kezét. Nem is tudnak nagyon mást tenni: ellenkező esetben elismernék bűnrészességüket.
Sok esetben pedig még jobb, ha az elkövető nincs is tisztában azzal, mivel bízták meg őket. Kim Dzsong Nam gyilkosai állításuk szerint nem tudtak arról, hogy valójában megmérgezik az észak-koreai vezető féltestvérét.
Nyemcovot egy csecsen lőtte agyon, ahogy Politkovszkaja megölésével is főként csecseneket vádoltak meg. Mindkét történetben feltételezhető volt, hogy a gyilkosságra utasítást kapó csecsenek nem számoltak azzal, hogy a hatalom – bűnrészességének tagadása érdekében – végül hátba szúrja, majd börtönbe veti őket. Nyemcov gyilkosát, Zaúr Dadajevet – aki több lövéssel végzett az ellenzéki politikussal – nyereségvágyból elkövetett emberöléssel állították bíróság elé, pedig sok jel utalt arra, hogy Ramzan Kadirov csecsen elnök járt közben a bérgyilkos beszervezésében. Miért nem mérgezték meg, vagy dobták ki az emeletről? Miért kellett lelőni? Ez a csecsen módszer?
Érdemes arra a részletre kitérni azonban, hogy
röviddel 2015-ös halála előtt Nyemcov Oroszországnak az ukrajnai válságban játszott szerepéről készített jelentést. Politkovszkaja rendszeresen beszámolt a csecsen háborúk kegyetlenségeiről, bírálta Putyint, csecsenföldi kínzásokról írt.
Az újságírónő már jóval korábban zavarhatta az orosz rendszert, hiszen a 2004-es beszláni túszdráma helyszínére utazva, Navalnijhoz hasonlóan megmérgezték, így kórházba került, nem érte el úti célját.
Nyemcov és Politkovszkaja a Putyin-rendszer ellenségévé váltak tevékenységükkel, hiszen olyan információkat hoztak, illetve szándékoztak nyilvánosságra hozni, amelyek belülről ásták alá a hatalmat.
De ki is volt Hangosvili az oroszok szerint?
Oroszországban a grúz nevű Hangosvili a második csecsen háborúban harcolt, több olyan felkelő oldalán, akiknek az oroszok terrortámadásokat írnak a számlájára. A hivatalos álláspont szerint részt vett több, rendfenntartók és civilek elleni rajtaütésben, de szerepe volt a 2010-es moszkvai metrórobbantásban is. Az oroszok mintegy 200 ember haláláért tartják felelősnek. Putyin vérszomjasnak és kegyetlennek minősítette egy sajtótájékoztatón, ahol azt is állította: Moszkva kérte Berlintől a kiadatását, de ezt megtagadták a német hatóságok.
Ha az Egyesült Államok vagy Izrael „szemet szemért” gyakorlatára gondolunk, Hangosvili likvidálása sem lóg ki a sorból.
Orosz állami médiaforrások szerint a férfi Miheil Szaakasvili volt grúz elnöknek is dolgozott. Szaakasvili volt az elnök a 2008-as orosz–grúz háború idején is. Hangosvili szoros kapcsolatot ápolthatott a grúz és az amerikai hírszerzéssel is.
2015-ben életére törtek fegyveresek Grúziában, akikről megint csak nem lehet tudni, hogy bérgyilkosok voltak-e, vagy az orosz hatóságok emberei. Hangosvili sejthette, hogy az oroszok halállistáján van, így az Oroszországgal már konfliktusban álló Ukrajna nyugati területére, Odesszába menekült, ahol éppen Szaakasvili volt a kormányzó. Nem sokkal később politikai menekültstátuszért folyamodott Németországban, ahol Tornike Hangosviliként élte életét, sőt – megint csak orosz források szerint –, erre a névre kiállított útlevéllel szabad mozgást kapott az EU-ban ban. Vajon a németek mit láttak benne, milyen információkkal szolgálhatott a „függetlenségpárti aktivista”?
Hogy a németekkel való együttműködés, a grúz és amerikai hírszerzésnek való jelentés, az oroszellenes szervezkedés vagy a második csecsen háborúban való részvétele indokolta a likvidálását, csak az akció szervezői tudják.
Ha nagyon akarták volna, felrobbantják vagy megmérgezik. Vélhetően tudatosan esett a választás a lőfegyverre, bár Kraszikov a 2007-es és 2013-os bérgyilkosságokat is pisztollyal hajtotta végre. Így meglehet, hogy Kraszikovra tudatosan esett a választás; a bérgyilkos a második csecsen háborúban is bevetett Vimpel veteránja. Hangosviliről pedig azt állítja az orosz hatalom, hogy 2004-ben személyesen lőtt agyon orosz belügyi dolgozókat egy rajtaütésen egy csecsen határhoz közeli orosz településen.
Ha ez volt a főbűne az oroszok szemében, akkor a megtorlás eszköze szemléltető. Az üzenet pedig még inkább az.
(Borítókép: Zelimhan Hangosviliről kitett kép a berlini Legfelsőbb Bíróság épülete előtt 2020. október 7-én. Fotó: Odd ANDERSEN / AFP)