Számos hobbiutazóhoz hasonlóan Földvári András története is a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regénnyel kezdődött.

Gyerekkoromban, nagynénémtől kaptam ajándékba a Verne-kötet. Amint elkezdtem olvasni, tudtam, hogy egyszer én is körbeutazom a világot

– mondja az Indexnek Földvári András. A 68 éves férfi messze túlteljesítette gyerekkori célját. Az ENSZ által elismert valamennyi, 193 országban megfordult már, a világ 799 repülőterén járt – a bakancslista nyolcszázadik reptere a Berlinben most nyíló brandenburgi légikikötő lesz. A kalandos évtizedek során pedig annyi kilométert utazott, amennyiből tizenkétszer tehető meg a Föld és a Hold közötti távolság.

Ahhoz, hogy valaki a legtöbbet utazott magyarok között szerepeljen, tudatos építkezés kell. Földvári elmondta, miután marketing szakirányon elvégezte a Kereskedelmi Főiskolát, édesapja az akkori söripari állami tröszthöz ajánlotta be.

Csakhogy nem szeretem a sört, úgyhogy gondoltam, nem én lennék a legjobb ember a termék értékesítéséhez

– mondja. Szerencséjére akkor disszidált a Malév Air Tours Észak-Amerika csoportjának egyik munkatársa, így az állami sörgyár helyett a magyar légitársaságnál kezdhetett karriert. A hosszú bakancslistáról a hivatalos utaknak, illetve a személyzeti jegyeknek köszönhetően gyorsan fogytak a célországok, de Földvári a 2018-as nyugdíjazása után sem állt le. A világ déli féltekéjén indult körútra, és éppen a Salamon-szigeteken járt, amikor eldöntötte: könyvet ír kalandozásairól.

Egy ismerősöm noszogatott, hogy kis befektetéssel ki is adhatnám az élettörténetem. Én erre azt feleltem, hogy ha lenne pénzem, akkor azt elutaznám

– így Földvári.

Végül egy újságíró barátja révén a XXI. Század Könyvkiadó meglátta a sztoriban a fantáziát. Bár a koronavírus-járványra hivatkozva először elhalasztották a megjelenést, végül éppen a karanténban rekedt olvasók örültek a legjobban a kötetnek. A könyv már lassan a negyedik kiadását éri meg.  

A koronavírus nemcsak a könyvkiadást, de Földvárit sem állította meg. Az utazó nyugdíjas jelenleg Costa Ricába készül, ahova egy kölyökkutyát fog elkísérni új gazdájához. Az ehhez hasonló megbízások mellett pedig folyamatosan vadássza az olcsó jegyeket, nagy rutinnal egyeztetve a fapados járatok ajánlatait a járványügyi korlátozásokkal.

Három nyelven nyomják a lapokat

Ehhez veleszületett vagy tanulással felvett érdeklődés kell. Rábeszéléssel nem megy

– mondja Földvári arra a kérdésre, miért is jó, ha utazik az ember. Abban egyetértünk, hogy a frusztráción, zárkózottságon segít, ha időnként külföldre megyünk, Földvári szerint azonban ez a hobbi sem való mindenkinek.

Szerinte 

Persze a tapasztalt utazó is találkozhat nehezebb tereppel, Földvári számára a nigériai Lagos, illetve Dakka, Banglades fővárosa volt ilyen.

Lagosban gyakran előfordul, hogy az idegenben rögtön a gyarmatosítót látják meg, eléggé arrogánsak az emberek

– fogalmaz, Dakkában pedig a mindent elborító hulladékon ütközött meg Földvári. Kedvenc országa az Afrikától keletre, az Indiai-óceánon fekvő Mauritius: a multikulturális gyökereire büszke szigetországban szeretik az idegeneket, miközben sokszínű a konyha, és persze elképesztő tengerpartokkal büszkélkedhet.

Az ország hangulatára jellemző, hogy három nyelven nyomtatják az újságokat: a hivatalos nyelv az angol, az utcán franciául beszélnek, miközben az emberek többségének a kreol az anyanyelve.

Utazás járvány idején és azon túl

Nem igaz, hogy egy komolyabb utazáshoz vagyonok kellenek. Már fapados légitársaságok is indítanak interkontinentális járatokat, sokat csökkentek a jegyárak a koronavírus-járvány miatt is. Földvári Andrást kérdeztük arról is, mire kell figyelni a rázósabb térségekben. Íme, pontokba szedve a világjáró utazási és túlélési tippjei:

• Így spóroljunk. Földvári egy kuvaiti kiküldetés alkalmával döntött úgy, hogy soha többé nem utazik feladott poggyásszal. „Több tucat inget és több öltönyt is magammal kellett vinnem, a bőröndöt azonban az ottani reptéren láttam utoljára. Valószínűleg az egész csomagot ellopták” – mondja. Az utazó szerint nem csak a költségeken spórolunk, ha kézipoggyászra korlátozzuk a pakolást: a bőrönd lassítja és bonyolítja az egész utazást. Mosószert ugyanakkor mindenhol kapni, találhatunk olcsóbb tisztítókat is. Ha pedig aggódunk a túlsúly miatt, kérjünk egy nagyobb zacskót a vámmentes boltból, és pakoljunk át abba – ez ugyanis nem számít bele a súlykorlátozásba.
• A koronavírus nem akadály. Bár a járvány kétségkívül bonyolítja az utazást, más szempontból új lehetőségeket is nyitott. „A jegyek néha nevetségesen olcsóak” – állítja Földvári, aki szerint a tisztességesebb légitársaságoknál már gyorsan lebonyolítják a törölt járatok utáni kártérítéseket is. A repülőgépeket, a személyzetet ugyanis adminisztratív okokból muszáj reptetniük a társaságoknak, ezért ha ritkulnak is a járatok, kitartó kereséssel foglalhatunk olcsón jó minőségű utakat.
• Tervezzük meg az utazást. Földvári nem a random túrák híve, a világutazó szereti alaposan előkészíteni útjait. „Nagyon jók a Lonely Planet nyomtatott kiadványai, de jól használható a  Wikitravel is.” Földvári nemcsak az utazás előtt olvas utána a látnivalóknak, de utána is: így az élmények jobban rögzülnek, a nemrég megjelent könyvét is emlékezetből írta meg. Másik módszer a naplóvezetés lehet; mint elmondta, ő egyedül az Észak-Amerikát keresztben átszelő 66-os úton írta meg rendszeresen élményeit.
• A ronda cellux a legjobb útitársunk lehet. Csak semmi nagyzolás! A tolvajok mindenhol a hivalkodó turistákra utaznak. Földvári ezért egy műanyag karórán kívül semmilyen ékszert nem visel, értéktárgyait pedig celluxszal csúfítja el. „A telefonomat, iPademet is így álcázom, hiszen a tolvajok mindig a legnagyobb viszonteladási értékű tárgyakat lopják.” Minél kevésbé tűnünk ki a tömegből, annál nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat és a csomagunkat is.
• Maradjunk egy éghajlati övön belül. „Egyszer Thaiföldről utaztam Szibériába. Nem bizonyult valami jó öltetnek”; a világutazónak ez alkalommal elsősorban a csomagolás okozott gondot. Leginkább a masszív bakancsok, amiket több országon át egy Duty Free feliratú zacskóban cipelt végig. A többmegállós utaknál maradjunk egyazon éghajlati övön belül.
• Jobb az utazás, ha az élményt meg tudjuk osztani. Sűrű menetrendje miatt Földvári nem mindig talál társaságot utazásaihoz. Ilyenkor oda kell figyelni a poggyászokra, fontos a rutin és a magabiztos nyelvtudás is. A világjáró ezért azt javasolja, ha tehetjük, mindig vigyünk magunkkal valakit társnak. „Jó érzés megbökni valakit, hogy nézd csak, de szép!”