Blanka 27 éves, néhány éve költözött Bécsbe egy határközeli városból, jelenleg Grazban tartózkodik, de a támadás idején több barátja is az osztrák fővárosban volt. 

A sokkon kívül, hála istennek, nincs bajuk.

– írja. 

Az egyik barátnője a támadás közelében tartózkodott aznap este, a szerencsén múlott, hogy késésben volt, ezért nem a Schwedenplatznál szállt le, ahol a lövöldözés zajlott. Azt azonban látta messziről, hogy az egyik terrorista az utcán futott, miközben gépfegyverével leadott egy sorozatot az egyik villamosra. 

A barátnőm azt mesélte, hogy teljes volt a káosz, de a rendőrség nagyon profin viselkedett és sokat segítettek. 

Az eseményekről ő is a közösségi médiából és az osztrák, valamint a magyar sajtóból értesült. Szerinte ugyan a sajtóban az első pillanatban még nem láttak összefüggést a Franciaországban történt terrorcselekmények és a bécsi események között, de az osztrák internetezők rögtön összekötötték azokat. 

András egyetemistaként tanul Bécsben, ő úgy véli, nem vallási alapú volt a támadás, az iszlamisták célpontja nem a környéken lévő zsinagóga volt, a támadás inkább a bárokban és éttermekben lévő sok-sok ember ellen irányult, akik a kijárási korlátozások miatt még utoljára szórakozni akartak. 

A Schwedenplatz olyan, mint Budapesten a Deák Ferenc tér. Nagyon sok ott a kocsma, kávézó, szórakozóhely, tele van fiatalokkal, mi is oda szoktunk járni. 

András a 11. kerületben lakik, távol a lövöldözés helyszínétől, ott minden nyugodtnak tűnik. A belvárosban azonban utcákat és boltokat is lezártak, viszont ő úgy tapasztalja, hogy a város más részein megy tovább az élet, a tömegközlekedés is újraindult reggel. 

Szerinte az osztrákok jól vizsgáztak emberségből, a támadás után rengeteg felajánlás volt azok számára, akik bent ragadtak a belvárosban a lezárások és a tömegközlekedés leállítása miatt, nekik szállást ajánlottak fel a közelben élő lakosok. 

A környezetében nem tapasztalta, hogy a bevándorlással közvetlenül összekötnék az emberek a történéseket. 

Az első reakció inkább a megdöbbenés és a félelem volt, de jobban belegondolva, sajnos pont ez volt a céljuk a merénylettel. Többünket azért is bántott ez az egész lövöldözés, mert nagyon szeretjük Bécset, nem véletlenül sorolják a világ legélhetőbb városai közé. De az az összetartás, ami tegnap este látszott a lakosok között az online térben, szerintem nagyon biztató, így azért könnyebb lesz mindenkinek feldolgozni, ami történt. 

Kata éppen egy barátnőjével teázott otthon, amikor az eset történt, ő szintén egyetemista, jelenleg a 13. kerületben lakik, Schönbrunn mellett, öt éve él Ausztriában. A helikopter hangjára figyeltek fel, majd sorra hívták magyar és osztrák ismerősei, hogy jól van-e. Azonnal bekapcsolták a televíziót és elkezdték olvasni a híreket a közösségi médiában. 

Nem akartuk elhinni, hogy ilyen itt megtörténhet. A múlt héten pont ott ünnepeltük az egyik kedvenc jazzbáromban Ausztria függetlenségét, azzal szemben esett áldozatul a lövöldözésben egy civil. 

Kata hétfő este is indult volna szórakozni a belvárosba, de végül otthon maradt, mert lebetegedett. 

Én személy szerint azt látom, hogy Bécs szellemisége nagyon is próbál az elfogadásra biztatni mindenkit. Nyilván vannak pártok, amelyek összefüggést látnak a bevándorlás és a terrorizmus között, de ők nem találnak sok követőre. Laktam olyan kerületben is, amely hasonlít a budapesti 8. kerülethez, de még ott is úgy éreztem, hogy van rendőri jelenlét, ezért nem történhet semmi baj. Ezért elképesztő és felfoghatatlan, hogy mennyire közel zajlott ez az egész. Még most is folyamatosan hallom a helikoptereket, néha pedig a rendőrautók és mentők szirénáit.

(Borítókép: Rendőrök a támadás helyszínén 2020. november 3-án. Fotó: Alex Halada / AFP)