Index Vakbarát Hírportál

Merkel utódja már távolságot tarthat Kínától

2020. november 26., csütörtök 22:09

Ha Kínáról van szó, a politikai és a gazdasági kapcsolatok között próbál egyensúlyozni a német kormány, a stratégia azonban aligha tartható fent: a nyugati világ egyre mélyebb konfliktusba sodródik Pekinggel.

Bonyolult kapcsolat – gyakran élnek ezzel a kifejezéssel szakértők, újságírók és politikusok, ha Kína és Németország viszonyáról mondanak véleményt. Berlin ugyanis az európai értékek őrzőjeként lép fel a nemzetközi kapcsolatokban, miközben kiváló üzleti viszonyt ápol az egyre kardcsörtetőbb ázsiai országgal. A Kínába irányuló tavalyi mintegy 100 milliárd eurós német export az Európai Unió kivitelének több mint felét tette ki. De a Volkswagen például az ujgurok elnyomása miatt a hírekbe került Hszincsiang tartományban tart fent üzemet.

Az elmúlt években a politikai és a gazdasági kapcsolatok között próbál egyensúlyozni a német kormány, a stratégia azonban aligha tartható fent: a nyugati világ egyre mélyebb konfliktusba sodródik Kínával, ami az üzleti kapcsolatokat is magába szippantja. 

Jó példa erre az 5G infrastruktúra körül zajló politikai manőverek sorozata.

Ebben a helyzetben a német kormány kompromisszumokra kényszerül. Nagyobb feltűnést keltett ezek között egy októberi ügy, akkor kiderült, hogy a Bundestag, a német parlament alsóháza

nem engedett megjelentetni egy Peking befolyását vizsgáló hírszerzési beszámolót.

Erről a washingtoni Axios hírportál számolt be. A 2018-ban készült jelentés szerint a kínai érdekek több szinten is befolyásolják a német kormányt és üzleti szférát. Szintén washingtoni források szerint egy magas beosztású német tisztviselő állította le a dokumentum terjesztését, előtte azonban Angela Merkel kancellár is olvasta az anyagot. Az ügy ugyanakkor zavaros, a jelentés részletei nem ismertek, a német kormány és a hírszerzés pedig nem reagált a sajtó megkeresésére.

Nem ez lenne az első alkalom, hogy üzleti érdekek befolyásolják a német kormány Kína-politikáját 

– mondta az Indexnek Barbara Pongratz, a berlini Merics kutatóintézet munkatársa. A német–kínai kapcsolatok szakértője szerint bár óvatosan kell kezelni az Axios értesüléseit, a sztori részben igaz lehet. Pongratz elmondta, az ügy hátterében egy 2018-ban, a kínai befolyásról kibontakozott vita állhat. A német kormány próbálja árnyákban tartani a hírszerzés munkáját, időnként azonban napvilágot látnak részinformációk. 

Egy belső hírszerzési jelentésben megfogalmazott javaslatokra válaszul, 2018 után országos figyelemfelkeltő kampány indult, ami a Kínával kapcsolatban álló német szereplőket figyelmeztet az esetleges befolyásolási kísérletekre. Egyben próbálták felkészíteni a lehetséges célpontokat az ilyen kísérletek elhárítására 

– mondta lapunknak a szakértő.  

A közbeszédben zajló vita, a gazdasági és politikai érdekek közötti egyensúlyozás a német kormányt is megosztja.

Miközben Heiko Maas külügyminiszter a jogállami, az emberi jogi vitában egyre kritikus kijelentésekkel támadja Kínát, Peter Altmaier, a gazdasági tárca irányítója védi a jó pekingi kapcsolatokat

– érzékelteti a belső berlini konfliktust Barbara Pongratz. A Merics kutatója elmondta, a szövevényes konfliktus fontos bázisai a Kína-barát intézmények is.

Vannak, akik szigorítanának 

Idén indult el China-Brücke, vagyis Kína-Híd néven a politika és az üzleti szféra tagjait tömörítő, Peking-szimpatizáns elitklub. Barbara Pongratz rámutat: ezt a tömörülést Hans-Peter Friedrich, a bajor Keresztényszociális Unió veterán politikusa vezeti.

A Merkel-kormány korábbi belügyminisztereként, illetve a Bundestag alelnökeként Friedrich befolyásos politikus, aki márpedig határozottan a jó Kína-kapcsolatok mellett érvel. A Kína-Híd elitklub megnyitóján például Friedrich azzal érvelt, hogy a XXI. században Kína lesz Németország legfontosabb kapcsolata, nemcsak a gazdaságban, de a geopolitikában is. 

A következő kancellár személye dönti el, hogyan viszonyul a jövőben Németország Kínához 

– állítja az Indexnek a Kína-szakértő. Merkel mandátuma jövőre lejár, az utódját illetően pedig már megindultak a találgatások. Bár egyelőre számos jelöltesélyesről ír a sajtó, az eddig bedobott nevek inkább a szakítás felé mutatnak: a három kereszténydemokrata pártelnök- és kancellárjelölt – Armin Laschet, Friedrich Merz és Norbert Röttgen –, illetve a szociáldemokraták kormányfőjelöltje, Olaf Scholz alkancellár is a keményebb Peking-ellenes politika mellett foglalt állást. 

Borítókép: Li Ko-csiang kínai miniszterelnök (j) és Angela Merkel német kancellár megbeszélést folytat a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2019. szeptember 6-án. MTI/EPA/Clemens Bilan

Rovatok