A Huawei már nem csak multi, hanem geopolitikai csatát vívó harci gépezet. A kínai vállalat évek óta háborúzik a washingtoni kormánnyal, ám a cég magyarországi vezetője, Colin Caj szerint ez megerősítette őket. Az Indexnek adott interjúban a Huawei Hungary vezérigazgatója beszélt a cég magyarországi kilátásairól, és a kiberbiztonsági bírálatok is szóba kerültek.
A híreket olvasva számos olvasóban felmerülhet: mennyire biztonságosak az eszközeik? Lehallgat-e a Huawei telefon?
A rövid válasz az, hogy nincs alapja az aggodalomnak. Bármely ezzel ellentétes állítás egyszerűen álhír. A Huawei mindenekelőtt a fogyasztók oldalán áll, azt valljuk, hogy a vásárló érdeke megegyezik a vállalat érdekeivel. Ha előbbi sérül, utóbbinak sincs létjogosultsága. Az elmúlt harminc év alatt több mint hárommilliárd embert szolgáltunk ki a világ 170 országában, a kiberbiztonság tekintetében mi rendelkezünk a legjobb eredményekkel. Ez nagyban annak tudható be, hogy a Huaweinél a teljes állománynak közel a fele,
mintegy 96 ezer alkalmazott foglalkozik kutatás-fejlesztéssel, két százalékuk pedig kiberbiztonsággal.
Ez épp kétszer annyi, mint az iparági átlag. Nekik az a feladatuk, hogy a Huawei-rendszerek biztonságát, a személyes adatok védelmét erősítsék. Kutatás-fejlesztésre a vállalat a teljes éves bevételének 12-15 százalékát költi, ezt különböző auditorok is elismerik. A Huawei termékei több mint 240 nemzetközi, biztonsági tanúsítvánnyal rendelkeznek – ezek döntő többségét egyébként európai és amerikai intézmények adták ki. A Huawei továbbá létrehozott egy kiberbiztonsági információs rendszert, amely szintén rendelkezik nemzetközi auditorok tanúsítványaival. A vállalat valamennyi alkalmazottja köteles továbbá nyilatkozni az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletének, a GDPR-nek a betartásáról, képzést is kapnak ebből. Az európai piac különösen fontos számunkra, ezért kiberbiztonsági központokat alapítottunk Londonban, Bonnban és Brüsszelben; ezek együttműködnek a helyi hatóságokkal. Az iparágban a Huawei az egyetlen vállalat, amely aláveti magát nemzeti hatóságok ilyen szintű, nyílt és átlátható vizsgálatainak. Vállalatunk továbbá egyedüli az iparágban, amely nem írta alá az Egyesült Államok kormányának betekintési lehetőséget biztosító megállapodást. Washington a vállalatok belügyeibe, működésébe, adataiba nyer ezzel betekintést. Ezt a döntést azért hoztuk meg, mert úgy éreztük, ezzel egy idegen kormány számára érzékeny információt szolgáltatnánk ki.
Nem gondolja, hogy elejét vette volna az Egyesült Államok és a Huawei közötti háborúskodásnak, ha beleegyeznek az együttműködésbe?
A nemzetközi és a helyi jogszabályokat mindig betartjuk, ugyanakkor egyetlen kormánynak, így az Egyesült Államoknak sem adunk kiváltságokat. Ne feledjük el, hogy számtalan botrány kíséri az Egyesült Államok tevékenységét a világban, legutóbb például az derült ki, hogy Washington Dániával és Svédországgal szemben kémkedett vadászrepülőgépek eladása érdekében. De kiderült már az is, hogy egy akció keretében lehallgatták Angela Merkel német kancellár mobilját is. Emlékezzünk vissza a Snowden-botrányra, amely során számos titkos adatgyűjtési akció lepleződött le. Egyébként nemcsak Washingtonnal szemben tartjuk magunkat ehhez, álláspontunk a kínai kormányra is vonatkozik.
Mi a helyzet azokkal a bírálatokkal, amelyek szerint a Huawei telefonok úgynevezett backdoor kapun keresztül feltörhetőek?
Ezekre is csak azt tudom mondani: álhírek, fake news. Aki ilyet állít, alapvető ismeretekkel sem rendelkezik a információtechnológiáról. Mindenekelőtt fontos megérteni, hogy mi csak legyártjuk a különböző távközlési eszközöket, mint például az okostelefonokat.
Nem működtetjük azokon az adatfolyamot, maga a hálózat, az alkalmazás nem hozzánk tartozik.
Vagyis az adatokhoz sem férünk hozzá. Amikor ezeket az eszközöket eladjuk a távközlési szolgáltatóknak vagy a vásárlóknak, akkor csak biztosítjuk az összeköttetést, de afelett nincs ellenőrzésünk, hogy mi áramlik át rajta. Az már nem a mi munkánk, üzletünk.
Miért éri mégis olyan sok kritika a Huaweit?
Ha valaki kritizál minket, akkor az csak az Egyesült Államok. Azért teszik, mert piacvezetővé váltunk. Ez az első alkalom, hogy egy kínai vállalat a távközlési iparágban átvette a vezetést, egy-két évvel megelőzve a versenytársakat. Persze ehhez az is kellett, hogy a korábban piacvezető amerikai vállalatok és az Egyesült Államok számos hibát elkövessen. A harmadik generációs mobiltechnológiában az amerikai vállalatok megpróbálták a CDMA 2000-t Európára és a világra rákényszeríteni, de végül egyedül maradtak a saját 3G-s hálózati szabványaikkal, kiszorultak a világtrendből. Néhány évvel később, a 4G korszakában egy másik hibát is elkövettek: a WIMAX-szabványt támogatták, amikor a teljes iparág az LTE-technológiát választotta. Az 5G-korszakhoz érve az Egyesült Államok már jelentősen lemaradt a technológiai versenyben. Ám még most is rossz döntést hoztak, és a következő generációs mobilhálózatot, az 5G-t milliméteres hullámú sávszélességben telepítették, míg az egész világ az úgynevezett C-Bandet használja. Mindezt azért, mert az USA-ban a C-Bandet továbbra is a hadsereg foglalja le. Összehasonlítva a C-Band M-MIMO 5G-t az 5G milliméteres hullámtechnológiával, ez utóbbi sokkal kisebb lefedettséggel és alacsonyabb penetrációs képességgel rendelkezik. Ez annyit tesz, hogy ugyanakkora terület lefedéséhez az amerikai technológia több tízszeresébe kerül a másikhoz képest. Mikor szembesültek ezekkel a rossz döntéseikkel, támadásba kezdtek, hogy lelassítsanak minket. Ez az egész konfliktus erről szól.
Erre az Egyesült Államok bizonyára azzal támadna vissza, hogy a Huawei azért lehet annyira jó piaci pozíciókban, mert a pekingi kormány politikai, gazdasági támogatásban részesíti...
Minden országnak vannak stratégiai szektorai, amelyeket igyekszik kiemelten segíteni. Igényelheti ezt a svéd Ericsson, a finn Nokia vagy az amerikai Cisco is. Viszont a Huawei esetében ezek az állami ösztönzők csak a bevétel 0,4 százalékát teszik ki, miközben Kínában 15 százalék adót fizetünk. Úgy gondolom, nem minősülünk különleges elbírálásban Kínában sem. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a Huawei magánvállalat, 100 százalékban a dolgozók tulajdonában vannak a részvények, a kínai államnak semmilyen részesedése nincs. A KPMG nemzetközi független könyvvizsgáló cég rólunk készített éves jelentései garanciát jelentenek, hogy egyetlen állam tulajdonában, résztulajdonában sem állunk. Sok neves és minőségi, távközlési szektorban tevékenykedő vállalatról nem mondható el egyébként ugyanez. Gondoljunk például a részben állami kézben lévő Deutsche Telekomra vagy a norvég állami tulajdonban is álló Telenorra.
Mindezeket azonban vállalatuk mintha nagyon nehezen juttatná el a közvéleményhez. A Huaweit rengeteg támadás éri, Magyarországon például az Egyesült Államok nagykövetsége fizetett hirdetési kampányt indított a vállalat ellen. Nem tűnik úgy, hogy kommunikációs fronton nagyon nyerésre állnának. Nem aggasztó ez önöknek?
Ez nem új jelenség, legfeljebb a stílus szokatlan. Valójában az amerikai piacon már kezdetektől nagy ellenállásba ütköztünk. Magyarországon viszont jó a helyzet, itt nyitott és fair gazdasági környezetben működhetünk. A kormány mellett valamennyi piaci partnerünkkel stabil vagy egyenesen kiváló a kapcsolatunk. Természetéből adódóan a tőke az ellenséges környezetből mindig a barátságosabb felé áramlik. Ezért választottuk több beruházásunk helyszínéül Magyarországot. Tizenöt év alatt 1,5 milliárd dollár értékben fektettünk be Magyarországon, 2400 munkahelyet hoztunk létre. Itteni üzemünk mintegy 50 országba szállít be Huawei-eszközöket. Az elmúlt öt évben 277 millió dollár adót fizettünk itt be. Bízunk benne, hogy ez így is marad, és növelni tudjuk a beruházásaink számát. Természetesen nem állítom, hogy a Magyarországra is ható globális politikai klíma ne lenne számunkra aggasztó.
Hogyan próbálják ellensúlyozni a nyugatról érkező nyomást a magyar kormányon? Még több beruházással?
Októberben nyitottuk meg kutatás-fejlesztési központunkat Budapesten, ezt a magyar kormány nemzetgazdasági stratégiájával összhangban hoztuk létre. Korábban, mikor a gyártáson, az összeszerelő üzemeken volt a politikai hangsúly, akkor annak függvényében hoztunk döntést. Persze ne értsen félre, a jó politikai környezet kevés lenne, ha üzletileg nem érné meg a Huaweinek mindez. Ezt a folyamatot követve a jövőben az egyetemekkel való együttműködésre, a szakképzésre összpontosítunk majd befektetéseinkkel. Az elmúlt hat évben 65 egyetemistának adtunk lehetőséget kínai tanulmányutakra, és a társadalmi felelősségvállalásban mind nagyobb szerepet szeretnénk játszani. Idén elindítottunk az iparág jövő generációjának felkészítését, képzését támogató programjainkat a győri Széchenyi Egyetemmel és az Óbudai Egyetemmel közösen.
Mi a B tervük? Hova költözik a Huawei, ha Magyarországon győz a nyugati érdek?
Magyarország kitart mellettünk, de kifejezetten jó a környezet például Ausztriában, Horvátországban, Spanyolországban és Finnországban is. Általában elmondható, hogy Európa nem ellenséges a vállalatunkkal. A kockázat persze mindig adott, de egyelőre jók a kilátásaink. Az EU 5G biztonsági szabályozása (5G toolbox), az 5G-infrastruktúra kiépítésére vonatkozó javaslatcsomaguk a jelek szerint szigorú feltételeket szab, de nem ellenséges kimondottan a Huaweijel szemben. Mi azt szorgalmazzuk, hogy a vállalattal kapcsolatos tapasztalatát, álláspontját minden ország maga határozza meg a tények és saját érdekeinek az ismeretében, és ezt képviselje az EU-ban.
Csak azért, mert az Egyesült Államok veszélyként állít be minket, Európának nem szabad feladnia a méltóságát, önálló álláspontját.
Az uniónak jó a nemzetközi megítélése, ha enged az amerikai nyomásnak, azt is kockára teszi. A közép-európai térségben ugyanakkor vannak olyan államok, amelyek engednek az amerikai nyomásnak, megosztva ezzel Európát. Csehország és Lengyelország például egyre ellenségesebb Kínával és a Huaweijel szemben.
Ám a legtöbb közép-európai országban kedvező a politikai klíma. A Huawei az összeurópai digitális szuverenitás mellett érvel. Mi azt képviseljük, hogy ne legyen egy szuperhatalom, amely megmondja a világnak, hogy milyen technológia segítségével kommunikáljon. Szerintünk az van rendjén, ha Európa is biztosítja a digitális függetlenségét, hogy távközlésük és biztonságuk ne függjön sem az Egyesült Államoktól, sem Kínától. A vállalatunknak ez nemcsak az érdeke, de alapelve is. Nem gondoljuk, hogy a világnak meg kellene hajolnia egy hegemón érdekei előtt. Ami ma megtörténik a Huaweijel, azt az Egyesült Államok holnap egy másik iparág piacvezető vállalatával teheti meg. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a francia Alstom és a svéd Gripen is tapasztalta már, amin mi most keresztülmegyünk. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok által képviselt Tiszta hálózat-program egyszerű hazugság. Attól, hogy a Huaweit kiszorítják az 5G-infrastruktúra fejlesztéséből, a hálózat nem lesz „tisztább”, megbízhatóbb, épp ellenkezőleg. Sérti ugyanis az egyes szuverén államok érdekeit. Egy oxfordi tanulmány szerint ha az Egyesült Királyság tényleg kizárja a Huaweit, az a következő tíz évben az infrastruktúra kiépítésének költségeit éves szinten 374 millió euróval növeli. 2035-re pedig 4,4 milliárd eurós kiesést okozna az Egyesült Királyság nemzetgazdaságában. Ki fogja ezt megfizetni? Nem az Egyesült Államok, Washingtont ez nem érdekli. Csak a technológiai hátrányát akarja behozni, miközben ennek a költségeit Európával, az egész világgal fizettetné meg.
Hogyan tudják ellensúlyozni az Egyesült Államok nyomásgyakorlását a világban?
A Huawei nagy vállalat, de erőforrásait tekintve nem versenyezhet az Egyesült Államokkal. Mégis itt vagyunk, megyünk előre. Ez önmagában komoly fegyvertény az Egyesült Államokkal szemben. Európában például a nagy nyomás ellenére ötven 5G kereskedelmi hálózat működik, amelyeknek 70 százaléka Huawei eszközt is tartalmaz. Mindeközben az amerikai kormányzati kommunikáció arról beszél, hogy a Huawei már teljesen kiszorult az európai piacról. A valóság az, hogy a nagy nyomás, a harc jót tett a vállalatnak. Erősebbek lettünk. A stáb összecsiszolódott, sokkal hatékonyabban dolgozunk, és az emberek fellelkesedtek, mert igazságtalannak érzik, ami a vállalattal, így velük történik. Éppen nemrég beszélgettünk arról a saját csapatommal, hogy szerencsések vagyunk: nekünk megadatott, hogy aktív szereplői vagyunk egy globális konfliktusnak, amit az emberek többsége csak távolról szemlélhet. Rengeteg tapasztalatot szerzünk, lesz mit mesélnünk az unokáinknak.