Helyi intézkedésekkel is segíthető a korallfehéredés sújtotta virágállatok regenerálódása és fennmaradása – állapították meg a kanadai Victoria Egyetem biológusai, akiknek felfedezése új reményt jelent az éghajlatváltozás hatásait megsínylő korallzátonyok számára.

A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány szerzői a csendes-óceáni Karácsony-sziget (Kiritimati) körüli zátonyokon lévő több száz korallkolóniát figyeltek meg a 2015–2016-os El Niño – a Csendes-óceán egyenlítői térségének erős felmelegedését okozó légköri jelenség – idején. Az El Niño okozta stressz hatására következett be a harmadik globális korallfehéredés, amely virágállatok tömegeinek kifehéredését és pusztulását eredményezte világszerte. A jelenség epicentruma a Karácsony-sziget volt, ahol a hőhullám példa nélkülinek számító tíz hónapig tartott.

Annak megértése, hogy néhány korall miként képes átvészelni a hosszú hőhullámokat, lehetőséget adhat rá, hogy mérsékeljük a tengeri hőhullámok hatását a korallzátonyokra, időt nyerve a virágállatok számára, amíg csökkentjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását

– mondta Danielle Claar, aki még a Victoria Egyetem doktoranduszként vezette a tanulmányt, ma már a Washingtoni Egyetem kutatója. A klímaváltozás komoly fenyegetést jelent a világ korallzátonyaira, mert a korallok nagyon érzékenyek a körülöttük lévő víz hőmérsékletének változására.

Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, színüket adó és a tápanyagaik előállításában kulcsszerepet játszó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ez a jelenség a korallfehéredés. Amennyiben a kifehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok éhen halhatnak, ha viszont néhány héten belül visszaépülnek a szöveteikbe az algák, akkor általában felépülnek.

A kutatók mostanáig csak olyan esetben figyelték meg a korallok felépülését kifehéredés után, ha a hőség okozta stressz enyhült. Mivel a globális éghajlati modellek előrejelzései szerint a hőhullámok gyakorisága és hossza is nőni fog a jövőben, a korallok túlélésének záloga az lesz, hogy egy hosszan tartó hőhullám idején képesek legyenek visszanyerni a tápanyagforrásaikat. A tanulmány társszerzője, Julia Baum szerint azonban a koralloknál csak olyan esetben figyelték meg eddig ezt a regenerálódást, ha a virágállatok nem voltak kitéve az ember okozta egyéb stresszforrásoknak, mint például a vízszennyezettség. Mostanáig nem volt egyértelmű, hogy helyi szinten lehet-e javítani a korallok túlélési esélyeit a klímaváltozással szemben.

Most felcsillant egy halvány remény arra, hogy ha megóvjuk őket a helyi stresszfaktoroktól, azzal segíthetjük a felépülésüket

– húzta alá a szakember.

(Borítókép: Búvár ellenőriz egy korallzátonyt Francia Polinézia partjainál 2019-ben. Fotó: Alexis Rosenfeld / Getty Images Hungary)