A halászat mindig is érzékeny pontja volt az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatainak, nem véletlen, hogy kulcsszerepet játszott a Brexit utáni gazdasági és kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokban. Bár a halászat a gazdaság csekély részét adja mindkét oldalon, a politikai súlya jóval nagyobb. A Brexit brit támogatói ugyanis a szigetország szuverenitását látják benne.
Utolsó szakaszában az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeni kapcsolatrendszerének feltételeiről szóló tárgyalások – jelentette szerdán este Reuters.
A hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó uniós biztos ugyanakkor figyelmeztetett: ez nem azt jelenti, hogy létre is jön a megállapodás.
Egy ugyancsak név nélkül nyilatkozó francia tisztviselő pedig azt közölte a Reutersszel: jelentős engedményeket tett London az EU-nak az utóbbi 48 órában, különösen a halászat kérdésében, amely egyike a megállapodás három fő akadályának.
A legfrissebb brit sajtójelentések már arról szólnak, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök csütörtökön bejelenti a megállapodás létrejöttét.
Az utóbbi napok eseményei vélhetően ízelítőt nyújtottak Londonnak arra vonatkozóan, hogy mivel is járna egy megállapodás nélküli Brexit. Vasárnaptól számos uniós ország felfüggesztette a repülőjáratok fogadását az Egyesült Királyságból, éreztetve a szigetországgal, milyen az, amikor elszigetelik.
Azzal pedig káosz alakult ki a szárazföldi teherszállításhoz nélkülözhetetlen doveri kikötőnél, hogy Franciaország lezárta határait a brit területekről érkező kamionokkal szemben.
Óriási gazdasági hátrányokkal járna az Egyesült Királyságnak, ha visszaállítanák a határellenőrzést, valamint a vámokat az EU és a sziget között. Meglehet, az Unió az említett események hatására éreztetni tudta, hogy erősebb az alkupozíciója Londonnal szemben, amely pedig nem akarja, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági károkat tovább tetézzék a megállapodás nélküli Brexit negatív következményei.
A Daily Mail politikai riportere arról számolt be, hogy a megállapodást már tető alá hozták, Boris Johnson pedig még ma este be is jelenti. Hivatalosan azonban sem London, sem Brüsszel nem erősítette meg a sajtóértesüléseket.
Az Egyesült Királyság idén január 31-én hivatalosan kilépett az Európai Unióból, de a halászatban továbbra is az uniós szabályok kötik a közös halászati politika (CFP) rendelkezései alapján. Az egyezmény értelmében az összes EU-tagnak hozzáférése van egymás felségvizéhez, leszámítva a partoktól számított 22 kilométeres szakaszt.
Mindazonáltal nem lehet csak úgy mindenre halászni: az illetékes uniós miniszterek minden évben összeülnek, hogy megállapítsák: mely típusú halból mennyit lehet kihalászni. Ebből születnek a tagállamokra vonatkozó kvóták, amelyeket a hetvenes évekbe visszanyúló adatok alapján állapítanak meg. A britek szerint a halászati iparukat hátrányosan érinti a rendszer, ezért növelni akarják saját kvótájukat.
Jóllehet, a halászhajók kereskedni is tudnak a kvótákkal, a BBC szerint a brit kvótáknak több mint a fele nem brit kézben van, mi több: a kifogott halak több mint 60 százalékát nem brit hajók szedték ki a vízből.
Az Unión kívül Nagy-Britannia teljesen magáénak tudhatja a jóval kiterjedtebb kizárólagos gazdasági övezetét, amit az EU-n belül közösen kezelnek a tagállamok. London pedig azt szeretné elérni, hogy éves tanácskozások útján vitassák meg a hozzáférést egymás vizeihez, és az egyéni kizárólagos gazdasági övezetben található halfajok mennyisége alapján állapítsák meg a kvótákat. Norvégia pont így csinálja.
Az EU álláspontja viszont az, hogy technikailag lehetetlen lenne a London által javasolt, évenkénti kvótaszámítási rendszer, hiszen rengeteg különböző halfajt kéne számba venni. Emellett azt szorgalmazza, hogy a kvótákról szóló potenciális megállapodásokat hosszabb, többéves időszakra terjesszék ki.
Hírügynökségi jelentések szerint az EU a megállapodás létrejötte érdekében felajánlotta, hogy 25 százalékkal csökkentené hozzáférését a brit vizekhez, míg London a 35 százalékos csökkentéssel lenne megelégedve.
Nem csupán arról van szó, hogy ki, hol és mennyi halat foghat ki. Arról is szó van a tárgyalásokban, hogy hol értékesítik a fogást.
A britek ugyanis a halak java részét exportálja, amit pedig az Egyesült Királyságban fogyasztanak, az importtermék. Az export mintegy kétharmadát pedig az EU-ban értékesítik.
A brit halászati ipar így függ az kiviteltől, és ha nem születne megállapodás, a vámok az iparágazat egyes részeit tönkre is tehetik. London ezért is van azon az állásponton, hogy a közös uniós piachoz való hozzáférést függetleníteni kell a halászati vizekhez való hozzáféréstől.
A halászat azonban csak a célegyenesbe ért Brexit-tárgyalások lezárásához szükségess három rendezetlen kérdés egyike.
A 11 hónapja tartó tárgyalások az egyenlő versenyfeltételeken is megakadt. A vitapont lényege, hogy Nagy-Britannia kiválását követően is megmaradjon-e az egységes szabályozás az adózás, az állami támogatás, a fogyasztóvédelem és az éghajlatváltozás terén a felek között. Ehhez persze
Londonnak a versenyszabályzás, a munkajogi normák és a környezetvédelem terén folyamatosan össze kellene hangolnia szabályzását az unióval.
Brüsszel követelése mögött az a félelem húzódik meg, hogy a Brexitet követően éles kereskedelmi verseny kezdődik a felek között, ami nagyban megnehezítené az európai uniós vállalatok helyzetét a brit piacon. Nagy-Britannia vonakodik, hogy a követelésnek eleget tegyen, hiszen
a brexit egyik célja éppen a piaci függetlenség megteremtése volt.
A megállapodást a két fél közötti bizalmatlan légkör is lassította.
A harmadik konfliktus a tárgyalásokban az úgynevezett vitarendezési mechanizmusok rendezésében leledzik, amivel szintén a britekkel szembeni uniós bizalmatlanság miatt nem jutottak dűlőre.
Ez tisztán politikai kérdés:
garantált-e, hogy bármilyen vita esetében London a brexitet követően is jóhiszeműen ül majd a tárgyalóasztalhoz az unió képviselőivel?
Ennek biztosítása érdekében Brüsszel ragaszkodott egy kölcsönösen elfogadható vitarendezési mechanizmus felállításához. Márpedig ez azt jelentené Nagy-Britannia számára, hogy adott esetben az Európai Bíróság is részt venne a potenciálisan felmerülő konfliktusok rendezésében, illetve retorziós mechanizmusokat is a rendszerbe építenének.
Vagyis, ha London felrúgná a Brexit-megállapodás valamelyik pontját, az automatikusan büntetést vonna maga után. Londonnak ez a követelés is szúrta a szemét, hiszen
a brexit lényege számukra éppen az, hogy a kontinensen alkalmazott, jogszabályokba fektetett kötöttségektől megszabadulhassanak.
Az Egyesült Királyságban 2016. június 23-án tartottak népszavazást az uniós tagságról. A brutális, utcai tüntetésekbe torkolló kampány végén hajszál híján nyertek a Brexit-támogatók: a kilépés mellett a szavazók 51,9 százaléka voksolt. A referendumot kiíró brit kormányfő, David Cameron a végeredményre hivatkozva lemondott, de a Brexitbe bukott bele utóda, Theresa May is. Miután a brit parlament többszörösen elutasította az Európai Unióval egyeztetett megállapodás tervezeteket, May 2019 nyarán távozott a kormány éléről. A Brexit címen ketyegő politikai bombát Boris Johnson vette át, aki az azonnali kilépés ígéretével nyerte el a brit szavazók támogatását. Erre végül nem került sor, Johnson azonban az átmeneti időszakot biztosító, Brexit kilépési megállapodással időt nyert magának a négy éve húzódó tárgyalások befejezéséhez.
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke fogadja Boris Johnson brit miniszterelnököt a bizottság brüsszeli épületében 2020. december 9-én. A két vezető az Európai Unióból kilépő Nagy-Britannia és az EU jövőbeli kétoldalú kapcsolatrendszeréről tárgyal. MTI/EPA pool/Olivier Hoslet