Ha nagy duzzogva is, de Donald Trump kiköltözik a Fehér Házból, hogy átadja a helyét Joe Bidennek. A már évek óta a saját politikai szobrát faragó Angela Merkel német kancellár várhatóan nem indul a következő választáson, és 2021 őszén leléphet a színről. Keleten, Moszkvában és Pekingben a helyzet változatlan. Elemzőket kérdeztünk meg, mit várnak 2021-től a világpolitikában.
2020 decemberére csak eldőlt: az amerikai elektori testület megerősítette Joe Biden győzelmét Donald Trump felett. Így a demokrata politikus költözhet várhatóan a Fehér Házba január 20-án.
Korai megelőlegezni, de ez utólag akár 2021 legfontosabb világpolitikai fordulatának is bizonyulhat.
A Magyarország szempontjából meghatározó másik legfontosabb erőközpontban, Berlinben 2021 végén, a következő Bundestag-választások után várható érdemi változás. Angela Merkel kancellár nem indul újra, így véget érhet 2005 óta tartó, immár csaknem 16 éves uralma a német nagypolitikában. Kancellárképesnek jelenleg a keresztény uniópártok, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor lánytestvére, a CSU tűnik csak; a CDU várhatóan januárban választ potenciális pártelnököt. A jelöltekről és Magyarország érintettségéről itt és itt írtunk.
A világpolitika szempontjából további fontos fővárosokban, Brüsszelben, Moszkvában és Pekingben olyan a helyzet, mint Erich Maria Remarque regényében a Nyugaton: változatlan. Az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek még csaknem négy évre szól a mandátuma. Vlagyimir Putyin orosz elnök biztosan tartja a székét a Kremlben, és kínai kollégájának, Hszi Csin-pingnek is csaknem két esztendeje van még hátra a pekingi vezetőknek általában juttatott egy évtizedből.
Az Index világpolitikával foglalkozó elemzőket kérdezett meg, hogy megtudja: mit várnak 2021-től?
Simonyi András, a washingtoni Atlanti Tanács vezető kutatója, volt washingtoni magyar nagykövet:
Joe Biden színre lépése és Angela Merkel távozása az eszköztár szempontjából fontos változás, de 2021-ben a prioritásokat a kihívások határozzák majd meg. Mindenekelőtt meg kell fékezni a koronavírus-járványt, újra kell indítani a világgazdaságot. A Nyugat, tehát Amerika és szövetségesei és Kelet, értsd Kína, valamint Oroszország viszonyában egyebek között nagy jelentősége lesz, hogy stratégiai háború alakul-e ki például a vakcinafejlesztésekből, az oltások globális elosztásából. Illetve hogy milyen, nem hagyományos hadviselésnek számító orosz és különösen kínai lépésekre kerül sor.
A Biden-adminisztráció számára különösképp meghatározó kérdéssé lép elő a nyugati demokráciák állapota, amit az Egyesült Államokban a Nyugat összetartó erejének, egyfajta ragasztóanyagnak tartanak. Ahogyan az is kérdés: megújul-e a nyugati szövetségi rendszer, vagy maga előtt görgeti a belső konfliktusait. Ne legyen kétségünk, noha Donald Trump nem hitt a multilateralizmusban (a többoldalú diplomáciában) és így az EU-ban sem, a globális intézményrendszer – a NATO, az ENSZ, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) – megújítását Biden is kritikusnak tartja, és ezt amerikai vezetéssel képzeli el.
AZ ÚJ AMERIKAI ELNÖK TERVEIBEN AZ EU VÁRHATÓAN NAGYOBB SZEREPET KAP A MOSTANINÁL, DE NEM LESZ PROBLÉMAMENTES A VISZONY.
Európa sok mindenben egyenrangú partner, de a védelemben és biztonságban nem az. A Fehér Ház 2021-ben is nagy figyelmet fordít majd arra, hogy megálljt parancsoljon a kínai erőfitogtatásnak Hongkongban és Tajvannal szemben, illetve megfékezze a kínai stratégiai terv, az Egy övezet, egy út (az „Új Selyemút”) terjeszkedését, továbbá érvényt szerezzen Peking ellenében egyebek között a szellemi tulajdon védelmének is. Fennmarad majd a Huawei távközlési óriással szembeni kemény amerikai ellenkezés.
Biden várhatóan erőteljesen gátat akar majd vetni Oroszország kelet-európai „bajkeveréseinek” is. Végezetül: Irán atomfegyverkezésének megállítása ismét előtérbe kerül, de szó nincs arról, hogy a Biden-adminisztráció egyszerűen visszatérne Barack Obama előző elnök Teheránnal kötött korábbi megállapodásához. Biden az éghajlatvédelem kérdésében is az első vonalban akar lenni; ezt biztonsági, stratégiai kérdésnek is tartja.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, Budapesti Corvinus Egyetem:
Várhatóan januárban tartják meg a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökválasztását, amelyen akár a következő német kancellárt is megválaszthatják. A három jelölt közül előretörni látszik Friedrich Merz, aki viszont nem folytatná a nagykoalíciót a szociáldemokratákkal, de a radikális jobb-, illetve baloldallal, az Alternatíva Németországnak párttal és a Die Linkével sem állna össze. Így a zöldek vagy a liberális FDP marad lehetséges koalíciós partnernek a keresztény uniópártok számára a 2021. őszi Bundestag-választások után.
Kérdés, valós kancellárjelölt-aspiránssá lép-e elő Markus Söder bajor kormányfő, noha Merz nem akarja megadni számára ezt az esélyt. A külpolitikában a Joe Biden vezette új amerikai kormány azt várja majd Berlintől, sorakozzon fel a Kína-politikája mellett, de a német gazdaság zászlóshajói aligha akarják feladni ottani érdekeiket.
A mondás úgy tartja: Németország Európának túl nagy, a világnak túl kicsi.
Oroszország megkísérli, hogy újra globális nagyhatalommá váljon – ebben energiaforrásaira és hadseregére támaszkodik. Csak 2021-ben mintegy ötezer hadgyakorlatot terveznek, fegyverkeznek, bázisokat építenek. Az orosz–kínai ellentéteket a közös ellenség, Donald Trump amerikai elnöksége háttérbe szorította, de jövőre, a washingtoni váltással párhuzamosan újra kiéleződhetnek.
Otthon Vlagyimir Putyin elnök uralmát nem fenyegeti érdemi veszély, vidéken teljhatalommal rendelkezik. A nagyvárosokban nem ez a helyzet, de érdemi kihívóval egyelőre nem kell számolnia, noha népszerűsége csökkent, hiszen az életszínvonal is visszaesett.
Erbszt Adrienn, geopolitikai blogger:
Joe Biden Kínával kapcsolatos politikája a nyilatkozatai alapján nem lesz elhamarkodott vagy éles váltású Donald Trumpéhoz képest: a leendő amerikai elnök elsősorban a nagyobb és koordináltabb szövetségesi rendszer kiépítésében bízik. A Kína gyengítésére szolgáló szankciók, politikai lépések kiegészítéséhez a hazai ipar- és kutatásfejlesztés erősítését is fontosnak gondolja. Számíthatunk arra is, hogy az USA növelni fogja a jelenlétét a Dél-kínai-tengeren, hogy katonailag is kordában tartsa a kínai törekvéseket. Egyelőre azt látni a megszólalásokból, hogy
Biden Kínát – az oroszokkal ellentétben – nem ellenségként tartja számon, hanem egyelőre inkább riválisként.
Biden teljesen más retorikát használ a két ország vonatkozásában. Ma a számos érdekellentét ellenére egyértelműen látszik: Oroszország és Kína – ahogyan az 1960-as, ’70-es években is tette – egy blokkban mozog Ázsiában, a Közel-Keleten, Dél-Amerikában. Kína a gazdaságával, Oroszország az energiahordozóival és hadseregével hódít, és egymást biztosítják.
Az Egyesült Államok pozícióinak hosszú távon nem tesz jót a kiközösített harmadik szerepe, ezért valamelyik felet valamilyen módon ki kell szakítsa ebből a túlzott összefonódásból. Hogy kit választ, az attól függ, ki jelenti a nagyobb veszélyt az Egyesült Államok világvezető szerepére. De vajon Kína és Oroszország passzív elszenvedői lesznek-e a hagyományoknak megfelelően náluk pár lépéssel előrébb járó amerikai geopolitikának, vagy inkább az aktív résztvevői?
(Borítókép: Vlagyimir Putyin, Angela Merkel, Joe Biden. Fotó: Sputnik / Bernd Von Jutrczenka / Al Drago / Reuters / Getty Images Hungary)