A hazugság művészete? Minél nagyobb, annál jobb címmel adott közre egy cikket a New York Times vasárnap. A lap abból indul ki, hogy a megtévesztésre való készség, sőt lelkesedés az elmúlt években a politika mozgatórugójává vált az egész világon, például olyan országokban, mint Magyarország, Lengyelország, Törökország vagy éppen a Fülöp-szigetek. 

A politikusok közül ezt testesíti meg Janez Janša szlovén miniszterelnök, ami pedig Orbán Viktort illeti, a NYT szerint a „nagyobb és maróbb hazugságok” átalakítják a valóságot, és ezeket rendkívüli lelkesedéssel fogadják Magyarországon. Ezeknek a hazugságoknak az egyike az az orbáni ferdítés – állítja az amerikai lap –, hogy Soros György azzal akarja aláásni az ország szuverenitását, hogy bevándorlókat telepítene Magyarországra, a magyar embereket menekültekkel pótolná, amely megszüntetné a nemzeti értékeket. 

A NYT megszólaltatja Krekó Pétert, a Political Capital vezetőjét is, aki úgy látja, hogy a közélet történéseit a jó és a rossz harcaként mutatják be, amellyel a törzsi gondolkodásmódot erősítik. 

A törzsi politika művészete az, hogy alakítja a valóságot. A hazugságok igazsággá válnak, és mindent egyszerű szavakkal magyaráznak.

Ennek következménye pedig, hogy a politikai küzdelmek a jó és a rossz közötti háborúvá válnak, amely feltétel nélküli támogatást igényel a törzs vezetőjének.

Ha a saját táborod ellen beszélsz, elárulod, és kizárnak a törzsből

– magyarázta Krekó Péter, hozzáfűzve, hogy szerinte ez azért nagyon veszélyes, mert a törzsi rendszer nem összeegyeztethető a pluralizmussal és a demokratikus politikával. Ha pedig a törzsi rendszer a politika természetes formája, akkor a demokrácia eltérésnek számít.