Súlyos aránytalanság jellemzi az uniós intézmények vezetői összetételét. Miközben a közép-kelet-európai tagállamok alig férnek hozzá az EU működését meghatározó csúcspozíciókhoz, Nyugat-Európa a befolyásos posztok 60 százalékát birtokolja. Az uniós elitet vizsgáló friss tanulmány szerint a torz összkép nagyban meghatározza régiónk rossz viszonyát Brüsszellel.
Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, tizennégy év alatt azonban csak négy vezetői pozíciót töltött be magyar tisztviselő uniós intézmények élén. A European Democracy Consulting tanácsadó cég egy friss elemzésében nyolcvankilenc EU-s csúcspozíciót vizsgált meg, kutatásuk két fő szempont mentén épül fel:
A dokumentumból pedig kiderül: a közép-európai régió messze a leginkább alulreprezentált térség a fontosabb posztokon.
Az Európai Unió megalakulása óta Nyugat-Európa tartós dominanciát alakított ki a vezetői pozíciók felett. Több mint 50 százalékát birtokolják jelenleg a fontos beosztásoknak, miközben a mandátumok élén eltöltött teljes időszak esetükben meghaladja a 65 százalékot
– fogalmaz a kutatás. A pozícióharc második nyertese a déli régió, ők a vezetői posztok 25 százalékát birtokolják. Harmadik helyen állnak az északiak: bár 7 százalékos eredményük nem tűnik soknak, lakosságarányosan több mint 50 százalékban képviseltetik magukat befolyásos intézmények vezetőiként.
Ezzel szemben a közép- és kelet-európai térség a pozícióknak a 2,5 százalékát birtokolja, a mandátumokban eltöltött teljes idő tekintetében pedig a 2 százalékot sem éri el. A kutatás egyébként 1952 és 2020 között vizsgálja az uniós pozícióharcot, a 2000-es években csatlakozott térségünk esetében ezért az utóbbi évek eredményei pontosabb képet adnak. A European Democracy Consulting azonban felhívja arra a figyelmet, hogy az összképen a szűrés sem sokat javít, a régió így is csak 5 százalék körül reprezentált a vezető uniós posztokon.
A tanulmány szerint különösen problémás, hogy a közép-kelet-európai országok helyzete több mint egy évtized után sem változik. „Kijelenthetjük, hogy minden frissen csatlakozott tagállamra ínségesebb időszak vár a befolyásos pozíciókat illetően” – írják. A szintén nem uniós alapító déli és északi tagállamok azonban csatlakozásukat követően öt évvel elkezdtek felzárkózni a nyugati erőfölényhez. Régiónk esetében azonban ez a váltás nem történt meg.
Annak ellenére, hogy az ezredfordulót követően lezajlott bővítési hullámmal a pályázható beosztások mennyisége is jelentősen, 35-ről 145-re emelkedett.
A közép-kelet-európai térségben Magyarország viszonylag jól áll. Lengyelország az elmúlt tizenhat évben öt vezetői pozíciót töltött be, régiónkban másodikként őket követjük az eddig megszerzett négy posztunkkal. Ha azonban lakosságarányosan vizsgáljuk a pozícióharcot, egészen más képet kapunk. A tagországonkénti népesség tekintetében Észtország a két delegáltjával toronymagasan vezet, őket követi Szlovénia kettő és Lettország egyetlen megszerzett pozícióval. Ebben a rangsorban Magyarország csak a negyedik helyen áll, Lengyelország pedig a régió tizenegy tagállama közül az utolsó helyre kerül.
A tanulmány is felveti a kérdést, hogy milyen következményei vannak az uniós elit végletekig torz összképének. A European Democracy Consulting szerint az aránytalanság nagyban befolyásolja a közép-kelet-európai emberek viszonyát az unióhoz, ezért az EU-szkeptikus hangulat is ehhez vezethető vissza.
A térség több országában, mindenekelőtt Lengyelországban és Magyarországon illiberális kormányok kerültek hatalomra, melyek aláássák a jogállamiságot
– fogalmaz a tanulmány, hozzátéve: az európai parlamenti választásokon tanúsított alacsony részvétel is a régió sajátossága. Ebben pedig a mellőzöttség fontos szerepet játszik.
„Bár e két jelenség mögött számos tényező húzódik meg, egyértelmű, hogy azáltal, hogy ezek az országok nem jutnak fontos uniós pozíciókhoz, tovább növekedik a térségben élő állampolgárok elidegenedése az EU-tól”
– írják.