Ha nem igaz, akkor is ördögien jól hangzik. Az Egyesült Államokban a napokban jelent meg Craig Unger újságíró szenzációs, leleplezőnek szánt könyve American Kompromat címmel, amelyben egy egykori KGB-kém, Jurij Svec elmeséli, a szovjet, majd a rendszerváltás után az orosz hírszerzés körmönfont módszerekkel hogyan terelgette a kezdetben fiatal, majd később már nem olyan fiatal üzletembert, Donald Trumpot politikusi pályára, végül pedig a Fehér Házba.
Jurij Svec, aki a nyolcvanas évtizedben a KGB washingtoni rezidentúrájának az ügynöke volt – fedősztoriként a TASZSZ szovjet hírügynökség kiküldött tudósítója –, az American Kompromat című könyvben Donald Trumpot, az Egyesült Államok 45. elnökét a Cambridge-i Ötökhöz hasonlítja, legalábbis abból a szempontból, hogy Trump minimum akkora hasznot hajtott a Szovjetuniónak, majd később Oroszországnak az Egyesült Államok destabilizálásával, a legnagyobb világhatalom, az amerikai nemzet kettészakításával, mint a második világháború alatt és után, a hidegháború éveiben a világtörténelem leghíresebb kémcsoportja, a legendás Kim Philby vezette hálózat.
A különbség csupán annyi Trump és Philbyék között, hogy előbbi nem tudott róla, hogy az orránál fogva vezetik...
Mielőtt túlságosan is mélyre merülnénk a konteók mocsarába, gyorsan szögezzük le:
Trump nem volt a KGB ügynöke.
Objektíve azonban sokkal több kárt okozott a hazájának, mint ha tudatos szovjet/orosz kém lett volna.
Mármost Svec a legfőbb forrása a minap megjelent, Craig Unger újságíró által jegyzett könyvnek. A 71 éves Unger neves zsurnaliszta, korábban többek között a The New Yorker magazinnak is dolgozott, és 2018-ban ő írta a House of Trump, House of Putin című, leleplezőnek szánt könyvet, amely az orosz maffia, Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Trump-féle üzleti birodalom összefonódását taglalja. A szóban forgó mű bemutatja Trump és a 2019 augusztusában börtönében máig tisztázatlan körülmények között elhunyt üzletember és szexuális bűnöző, Jeffrey Epstein kapcsolatát is.
A The Guardian felhívta Svecet virginiai otthonában.
A KGB-nél bevett gyakorlat volt, hogy kiszemeltek reményteljes fiatalokat, sokszor még diákkorukban, akikről feltételezték, hogy komoly karriert futnak be. A továbbiakban vagy beszervezték őket, vagy – az illető tudtán kívül – egyengették a karrierjüket, mígnem olyan pozícióba kerültek, ahol komoly hasznára lehettek a Szovjetuniónak. Valami ilyesmi történt Donald Trumppal is, mondta Svec a brit lap munkatársának.
Svec a KGB őrnagya volt, és 1985 áprilisa és 1990 vége között Washingtonban dolgozott. Hivatalosan – fedősztorija szerint – a szovjet állami hírügynökség, a TASZSZ kiküldött tudósítójaként, de valójában a KGB rezidentúráján. 1993-ban telepedett le véglegesen az Egyesült Államokban, miután dezertált, és amerikai állampolgárságért folyamodott. Manapság nagy cégeknek dolgozik biztonsági nyomozóként, és annak idején Alekszandr Litvinyenko üzleti partnere volt, amikor utóbbit 2006-ban Londonban a KGB eltette láb alól.
Unger az American Kompromat című könyvben részletesen leírja, hogyan tűnt fel a 31 éves Trump már 1977-ben a szovjet kémszervezet radarernyőjén. (A kompromat szó oroszul kompromittáló információt jelent.) Az üzletember ekkor vette el első feleségét, Ivanka Zelnicková csehszlovák modellt.
Ezt a tényt kihasználva a csehszlovák és a szovjet hírszerzés vállvetve „rácuppant” Trumpra.
Három évvel később, 1980-ban az üzletember beindította ingatlanfejlesztői vállalkozásának első nagy projektjét, a Grand Hyatt New York Hotelt a Grand Central pályaudvar szomszédságában.
Trump 200 tévékészüléket vásárolt a szállodájának bizonyos Szemjon Kislin szovjet emigránstól, akinek Joy-Lud néven elektronikai szaküzlete volt a Fifth Avenue-n. Svec Unger könyvében azt állítja, hogy Kiszlin a KGB-nek dolgozott úgynevezett „spotter agentként”, akinek a potenciális beszervezendő célszemélyek kiválasztása volt a feladata.
Kiszlin úgy ítélte meg, Trump felemelkedőben lévő, tehetséges fiatal üzletemberként beleillik ebbe a profilba. Csakhogy Svec állítását Kiszlin tagadja, azt mondja, nem volt semmi köze a KGB-hez.
Aztán 1987-ben Trump és hitvese ellátogattak a Szovjetunióba, közelebbről Moszkvába és az akkor még Leningrád néven futó Szentpétervárra. Életükben először. Svec a könyvben arról beszél, a KGB emberei körülzsongták Trumpékat, hízelegtek neki, és azzal tömték a fejét, hogy milyen tehetséges politikus válna belőle.
A KGB emberei elbűvölték Trumpot. Közben persze alaposan feltérképezték a személyiségét, hogy megtudják, mivel lehet őt elkápráztatni. A következtetés ez volt: Trump intellektuálisan és pszichésen sérülékeny, és a hízelgés nála mindig célt ér, mondta a The Guardiannek az egykori őrnagy. És pontosan ezt használták ki. Eljátszották, mennyire lenyűgözi őket Trump személyisége, és arra a következtetésre jutottak, egy szép napon pontosan egy ilyen emberre lenne szükségük az Egyesült Államok elnökeként. Az ilyen emberek, mint amilyen Trump, meg tudják változtatni a világtörténelem menetét. Ennek érdekében folyamatosan fals információkkal etették, és a későbbi elnök ezeket készpénznek vette, mondta Svec.
És ahogy hazatértek Trumpék a Szovjetunióból, a teljesen beindult, mondhatni megmámorosodott üzletember 1987. szeptember elsején egész oldalas hirdetést vásárolt a New York Timesban, a Washington Postban és a Boston Globe-ban a következő szöveggel:
Nincs semmi olyan probléma Amerika védelmi politikájával, amit egy kis gerincességgel ne lehetne orvosolni.
És Trump már akkor, csaknem 34 évvel ezelőtt elkezdte tanulmányozni annak a lehetőségét, hogy harcba induljon a Republikánus Párt elnökjelölti pozíciójáért. Olyannyira, hogy Portsmouthban tartott is egy nagygyűlést! Már 1987-ben...
A fent ismertetett egész oldalas hirdetésekben Trump azt fejtegette, hogy – szemben a Reagan-adminisztráció politikájával, amely végül a Szovjetunió megroppanásához, majd összeomlásához vezetett – felül kell vizsgálni Amerika szerepét a NATO-ban.
Miért állja a számlát az Egyesült Államok olyan országok helyett, amelyek maguk is könnyedén ki tudnák fizetni a fegyverkezésük költségeit?
– kérdezte Trump, és a nép körében mindezt természetesen kedvező visszhang fogadta.
Trump bizarr fellépése a Szovjetunióban is pozitív fogadtatásra talált. Néhány nappal később Svec, aki éppen akkor tért vissza Moszkvába Washingtonból, a KGB jaszenyevói központjában tartózkodott. És tanúja volt annak, hogy jelentés érkezett az amerikai fővárosból, amely lelkendezve számolt be az újsághirdetés megjelenéséről, amit egyik emberük munkájának tulajdonítottak. Hogy ez az ember – ne kerülgessük a forró kását: Donald Trump – vajon magától vetemedett ilyesmire, vagy a KGB-ügynökök nyomására, sohasem fog kiderülni. Az is lehet, hogy a Cég washingtoni rezidense saját érdemeként próbálta feltüntetni Trump heveskedését...
„Korábban azt hittem, ilyesmi lehetetlen – mondta Svec. – Mármint hogy egy komolynak tűnő üzletember ekkora baromságot jelentet meg, mint ez a hirdetés. DE Trump megjelentette, és ami engem még inkább meglepett, a hirdetés meglehetősen nagy és kedvező visszhangot váltott ki bizonyos amerikai körökben. És 29 évvel később ez az ember lett az Egyesült Államok elnöke!”
Trump 2016-os megválasztását természetesen óriási örömmel fogadták Moszkvában. Amikor Robert Muellert, az FBI igazgatói posztját 2001 és 2013 között betöltő jogászt 2017-ben kinevezték annak a bizottságnak az élére, amely a Trump-kampányra gyakorolt orosz befolyást és támogatást volt hivatott vizsgálni, ilyen kapcsolatot nem sikerült találni. Az viszont kiderült egy másik vizsgálatból, hogy Trump kampánycsapata és az Obama-adminisztrációból történő átmenetet lebonyolító team, valamint orosz ügynökök között 272 alkalommal történt valamilyen kapcsolatfelvétel, továbbá 38 bizonyított találkozóra is sor került.
Svec, aki maga is nyomozott az ügyben, állítja:
„Mueller jelentése számomra kiábrándító volt, mert az emberek – engem is beleértve – azt hitték, alaposan utánanéznek Trump és Moszkva kapcsolatainak. Ehelyett csak annyi történt, hogy bűnügyi szempontból vizsgálták a kapcsolatokat, És törvénybe ütköző cselekedet talán valóban nem történt. Kémelhárítási szempontból nem feszegették a kérdést. És mi ebben a könyvben ezt a hiányosságot szerettük volna pótolni. Ezért végeztem egy kutatást, és ennek az eredményeit egybevetettük Craig oknyomozói munkájával. Ezért meggyőződésünk, hogy a mi könyvünk onnan indul el, ahol a Mueller-bizottság abbahagyta a munkáját.
Unger, a szerző – akinek az American Kompromat a hetedik könyve – sarkos véleményt fogalmaz meg Trumpról:
Az oroszok számára fontos ember volt. Nem azt mondom, hogy már negyven évvel ezelőtt látták benne az egyesült Államok negyvenötödik elnökét, nem. Ha ezt állítanám, túl sokat tételeznék föl a ruszkikról. De azt állítom, hogy akkoriban, 1980 táján a szovjetek eszeveszetten próbálták beszervezni a számukra hasznosnak tűnő amerikaiak tucatjait. És Trump a tökéletes célszemély volt több szempontból is. hiú volt, narcisztikus, önimádó, szóval abszolút beleillett a profilba. Negyven éven keresztül pallérozták, terelgették, egészen addig, míg ő lett az egyesült Államok elnöke.
Borítókép: Donald Trump – Drew Angerer / Getty Image