A katasztrófa több mint tizenötezer – egyes becslések szerint tizennyolcezer – áldozatot követelt, és 150 000 embernek kellett elhagynia otthonát az erőműből szivárgó radioaktív sugárzás miatt. A becslések szerint a földrengés, a szökőár és a robbanás együttesen 200 milliárd dollárnyi kárt okozott, és a következmények teljes eltakarítása, a sebek behegedése 2051-ig eltarthat, azaz negyven évvel a szörnyűségek utánig.

A világtörténelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájáról Palanovics Norbert tokiói magyar nagykövet is megemlékezett az Indexhez is eljuttatott üzenetében, amelyben felidézte azt a segítséget, amelyet akkor Hódmezővásárhely városa nyújtott a földig rombolt Fukusima néhány fiatal lakójának.

Ma van a március 11-i nagy kelet-japán földrengés, az ezt követő szökőár, valamint a fukusimai atomerőmű-baleset hármas katasztrófájának tizedik évfordulója. Azok, akik hozzám hasonlóan Japánban tartózkodtak 2011. március 11-én, az akkori eseményeket soha nem fogják kitörölni emlékezetükből. A Richter-skála szerinti 9-es erősségű földmozgás és az egyes helyeken negyvenméteres magasságot elérő szökőár történelmi jelentőségű és hatalmas méretű pusztítást hozott, amely tizenötezernél is több emberáldozatot követelt. Örökre emlékezetes marad ugyanakkor az a tiszteletre méltó hozzáállás is, ahogy az ország és a japán nép megküzdött a háború utáni idők legsúlyosabb csapásával. Megható volt látni az összefogást. A japán emberek türelmesen és áldozatkészen tették a dolgukat, és segítették a bajbajutottakat. A 2011-es események időben ugyan egyre távolabb kerülnek, de mind az emlékeinkben, mind a katasztrófa által sújtott területeken ugyanúgy megmaradnak a pusztítás mementói, mint az újjáépítés és helyreállítás látványos eredményei.Tíz éve a világ és Magyarország, a magyar nép is megmozdult, hogy segítsen. Ennek gyönyörű példája volt Hódmezővásárhely segítsége: a Kizuna, magyarul »kötelék« program keretében a katasztrófa sújtotta térségből származó japán gyerekeket látott vendégül, akik megtapasztalhatták a két ország mély gyökerekkel rendelkező, feltételek nélküli barátságát.

2011 nyarán a tizenhét fős diákcsoport volt az első, amely negyedévvel a Japánt sújtó, pusztító erejű földrengés és az atomerőmű-baleset után Fukusima környékéről Európába látogatott. A hódmezővásárhelyi önkormányzat a Kizuna projekt keretében látta vendégül a 13 és 17 év közötti korú fiatalokat. A Kizuna kifejezést a japánok az emberi kapcsolatokra, baráti kötelékekre alkalmazzák, ezért ezt a szót választotta az alföldi város képviselő-testülete szolidaritási akciója címéül.

A csoport tagjainak egy rövid városnézést követően Lázár János, a város akkori polgármestere megmutatta a városháza műemlék épületét. A fiatalok ellátogattak a közelmúlt helyi történelmét bemutató Emlékpontba, megismerhették a hírneves vásárhelyi fazekasság értékeit, sőt a tájházban maguk is kipróbálhatták a korongozást. Ezt követően ellátogattak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, majd két napot a Balatonon pihentek. Vásárhelyre visszatérve gyönyörködhettek a mártélyi Tisza-holtág szépségeiben, és túráztak Székkutas és Kardoskút környékén. A csoport Szegeden is eltöltött egy napot, ahol honfitársaikkal is találkoztak, akik az épp akkor zajló hódmezővásárhelyi búvárúszó-világbajnokságon képviselték Japánt.

A csoport magyarországi látogatása Budapesten fejeződött be, a fiatalok a városnézés mellett megtekintették a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeumot, a Csodák Palotáját – s mivel közülük többen is zenét tanulnak, a Zeneakadémiát. A szűk két hét alatt a fukusimai vendégekkel tartottak az ELTE keleti nyelvekkel és kultúrával foglalkozó japán szakos diákjai, s másfél tucat vásárhelyi fiatal önkéntes is, akik közül néhányan beszélik a távol-keleti ország nyelvét.

(Borítókép: Cunami Fukusima tartományban 2011. március 21-én. Fotó: STR / JIJI PRESS / AFP)