Pénteki, a koronavírus elleni harc eminenseit felsoroló cikkünkből méltatlanul maradt ki Vietnám. Még szerencse, hogy hűséges olvasóink megtisztelnek leveleikkel, és egy ilyen észrevétel hívta fel a figyelmünket arra, hogy a százmilliós délkelet-ázsiai országban milyen példaszerű következetességgel fékezték meg a járványt.
Vietnámi (volt) évfolyamtársaimtól tudom, hogy amikor tavaly januárban az első eseteket diagnosztizálták Hai Duong megyében, három hétre teljes zárlatot rendeltek el a megyére és ezen belül Chi Linh városára is, amit azután egyszer még meghosszabbítottak, majd március 8-án részlegesen feloldottak. A megyén belül már szabad a mozgás, de például ha valaki a nagy népsűrűségű Hanoiba szeretne menni, annak két hét karantén kötelező. A helyieket ez különösen érzékenyen érintette, mert a zárlat második hete egybeesett a legfontosabb vietnámi ünneppel, a holdújévvel.
Ezt az információt Hajas János nevű olvasónk juttatta el hozzánk Németországból, és valóban, Vietnám csaknem százmilliós lakossága a járvány kirobbanása óta mindössze 2550 pozitív esetet produkált. Itt is – mint a sikeresen védekező országokban mindenütt – a teljes helyi izoláció a recept, és a katonás rendszabályokhoz szokott lakosság követi az előírásokat.
Ha a több mint egy év alatt regisztrált 2550 esethez hozzávesszük azt, hogy mindössze 35-en haltak meg Vietnámban a koronavírus okozta szövődményekben, akkor valóban le a kalappal. Főleg úgy, hogy az ország határos Kínával, ahonnan a járvány elindult.
A járványellenes küzdelemben sikeres országok hasonló forgatókönyvet követnek. Új-Zéland például már az előtt szigorú beutazási tilalmak léptetett életbe a szárazföldi Kínából (tehát nem Tajvanról) érkező utasokra, hogy az első pozitív esetet kimutatták volna az óceániai szigeten, tehát 2020. február 3-án.
Ausztrália is belehúzott: az ország lakosai csak a lakóhelyüktől számított hárommérföldes rádiuszon belül mozoghattak.
És itt van Vietnám a maga rendszabályaival, amelyek határozottan működnek. A The Lowy Institute másfél hónapja nyilvánosságra hozott egy számos szempont (esetszám, halottak száma, lakosság száma, átoltottság stb.) figyelembevételével megállapított, 98 országot tartalmazó rangsort, amely azt értékeli, hol milyen eredményességgel vették fel a harcot a koronavírussal.
Döbbenetes sorrend jött ki: Új-Zéland áll az első helyen, Vietnám a második, Tajvan a harmadik, Ruanda (!) az ötödik, Magyarország az 52. – eggyel előttünk Szerbia foglal helyet, eggyel mögöttünk Svájc! –, az Egyesült Államok a 94., az utolsó, 98. messze leszakadva Brazília.
Ennek ellenére Vietnám valahogy nem kapta meg azt a vállveregetést, amit például Új-Zéland, Tajvan vagy éppen a ranglistán csupán tizenhetedik Finnország. Nem tudni, miért, talán azért, mert kommunista diktatúra? Meglehet…
Az első megállapítás, amit leszűrhetünk, a következő: a korai proaktivitás és a roppant rigorózus kontaktkutatás sokat segített. Vietnám már 2020 januárjában megcsinálta az első, koronavírus-járványra vonatkozó kockázatelemzését, pár nappal azok után, hogy Kínából megérkeztek az első jelentések a „súlyos tüdőgyulladásos” vuhani esetekről. A vietnámi kormány drákói szigorral és késlekedés nélkül intézkedett. Azonnal bezárta az iskolákat, és drasztikusan limitálta az országba érkező légi járatok számát. Ezek egyszerű dolgok, de a gyorsaság, amivel bevezették azokat, lenyűgöző volt.
Kamal Malhotra, az ENSZ vietnámi rezidens koordinátora szerint a kormány három területre összpontosított, ezek: kontaktkutatás, stratégiai tesztelés és világos, egyértelmű üzenetek megfogalmazása. Hogy mi a stratégiai tesztelés?
Ahelyett, hogy az egész lakosság tesztelésére törekedtek volna – ami 97 millió ember esetében szinte lehetetlen –, csak a kontaktkutatásban azonosított személyeket vizsgálták meg.
A határokat lezárták, aki pedig mégis belépett az országba, azt karanténba zárták, aminek a költségét az állam állta. A maszkviselést és a lázmérést elképesztő szigorral tartották be az emberek, és éppen ezért nem is volt szükség országos méretű lockdownra. Annyi történt, hogy tavaly januárban háromhetes karantént írtak elő mindenkinek, ami azt jelentette, hogy a faluját senki sem hagyhatta el, továbbá először a Kínából, majd a Nagy-Britanniából és Európa többi részéből, nem sokkal később pedig az egész világból érkező légi járatokat betiltották.
Ha pedig valahol észlelnek egy pozitív esetet, azt a régiót egy időre lezárják, lélek se ki, se be, de az ország működik. És így elérték, hogy tavaly májusra az élet visszatért a megszokott kerékvágásba.
Ha az emberek megbíznak a kormányban, akkor betartják a kormány utasításait
– állapította meg Malhotra a businessinsider.com cikkében.
A szigornak köszönhetően az ország viszonylag olcsón és egyszerű eszközökkel (maszkviselés, sűrű kézmosás) olyan eredményeket ért el, mint egyetlen hasonló méretű ország sem. Egyiptomban, amelynek 102 millió lakosa van (Vietnámnak 97 millió), a mai napig 176 000 fertőzöttet regisztráltak a 2550 vietnámival szemben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (89 millió lakos) 24 000-et.
Vietnámot azonban a nyugati világ szkeptikusan szemléli, mivel kommunista kormány, illetve a Kommunista Párt irányítja az országot. Emiatt élnek a gyanúperrel, hogy a hatóságok kozmetikázzák a statisztikát. Malhotra szerint azonban ez nincs így.
Az adatokat valós időben közlik, nincs lehetőség a manipulálásra.
Úgyhogy nyugodtan tekinthetjük követendő példának, ahogy Vietnám megküzdött a vírussal.
(Borítókép: Arcmaszkot viselő emberek a vietnámi hagyományok és szokások szerint a holdújév tizedik napján, 2020. február 3-án Hanoiban, Vietnámban. Fotó: Linh Pham / Getty Images Hungary)