Ázsiából származó agresszív lódarazsak telepedtek le Észak-Amerika nyugati partjainál, és méhkolóniák gyors megsemmisítésére is képesek. Japán szakértők mégis azt állítják, a „gyilkos darazsak” a tágabb értelemben vett ökoszisztéma szerves részét képezik.
A helyi hatóságok az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékén és Kanada Brit Columbia tartományában már mérlegelik, miként szabadulhatnának meg a veszélyes rovaroktól. Csupán a kanadai térségben hét fészket azonosítottak. Az itt terjeszkedő – egyébként Koreában, Japánban és Ázsia szárazföldi részén honos – rovarok többkaptárnyi méhet pusztítottak el.
Több hasonló esetet jegyeztek fel a szomszédos Washington államban. Ott a lódarazsak ráadásul embereket is megcsíptek. A fullánk döfése minden más rovaréhoz képest sokkal fájdalmasabb.
Ez érthető, hisz a lódarázs sokkal nagyobbra nő némileg békésebb rokonainál.
Az Észak-Amerikában talált eddigi legnagyobb példány 4,5 centi hosszú volt, testhosszát pedig még 6 milliméterrel megtoldotta a méretes fullánk.
Egy Kínában felfedezett új alfaj azonban még ennél is nagyobb. A 9,35 centiméter szárnyfesztávolságú példányt a kínai Jünan tartományban, a mianmari határ mentén fedezték fel. A robotoló darázs testének hossza 6 centiméteres, kaptárának belső átmérője eléri a két métert. A szakemberek száz példányt gyűjtöttek be a félelmetesen nagy ázsiai óriás lódarázsból (Vespa mandarinia). A tudósok úgy vélik, a faj királynője még a dolgozóknál is nagyobb.
A lódarazsak általában erdős hegyvidéki térségben telepednek le, és korhadt fák odúit foglalják el először. Más rovarokkal, mindenekelőtt hernyókkal táplálkoznak, de a fanedvet és a mézet sem vetik meg.
„Néhány tucatnyi dolgozó Vespa mandarinia levezényelt támadása alig pár óra alatt 25-30 ezer méhhel végezhet” – figyelmeztet Conrad Bérubé. A kanadai méhész és entomológus szerint a lódarazsak nagy veszélyt jelentenek a méhészetre és az ehhez kapcsolódó teljes iparágra.
Japán átszámítva évi 7,5 milliárd forintnyi jent költ a lódarazsak fészkeinek megsemmisítésére, Dél-Korea ennek 60 százalékát. Az Egyesült Államokban évi 30 millió dollárt (9 milliárd forintot) emészt fel a lódarazsak irtása.
Bérubé maga is részt vett egy lódarázsirtási akcióban a Vancouver-szigeten 2019 novemberében. A szokásosnál is óvatosabb volt.
Védőöltözetét a csuklóknál és a bokáknál kevlárpántokkal erősítette meg, mégis legalább hét döfést tapasztalt. A fájdalom olyan, mintha „forró rajzszögekkel döfködték volna a testemet” – emlékszik vissza gyötrelmes élményeire.
A gyilkos lódarazsak évente nagyjából 50 ember haláláért tehetők felelőssé Ázsiában. A méhkaptárakat Kanadában csapdákkal és a bejárat szűkítésével próbálták oltalmazni, de „egyik eljárás sem volt elégséges vagy hatékony” – mondta a méhész.
Más invazív vagy a világ más részén mesterségesen betelepülő fajokhoz hasonlóan a lódarazsaknak nincs természetes ellenfelük. A helyi növény- és állatvilág nem fejlesztett ki hatékony védekezőmechanizmusokat, mivel korábban nem volt kitéve ilyen fenyegetésnek.
Az amerikai méhek például – szemben a japán méhekkel – egyáltalán nem tanultak meg védekezni ellenük, és így akár egyetlen ázsiai lódarázs pár óra alatt képes kiirtani egy teljes méhkaptárt.
A Washington állambeli Blaine-ben az első ázsiai lódarazsakat 2020 júliusában fogták el. Fogselyemmel miniatűr rádióadót szereltek rájuk, és az egyikük végül elvezette az entomológusokat a kosárlabda nagyságú fészket rejtő fához. A fészek 100–200 darazsat rejthetett. A védőfelszerelést viselő kutatók egy csövön keresztül szippantották ki a rovarokat az odújukból. Kivágták az egész fát is, hogy meggyőződjenek róla, minden kártevőt sikerült elpusztítaniuk, illetve hogy megállapítsák, távoztak-e a fészekből korábban királynők, amelyek újabb és újabb fészkeket alapíthatnak.
„A lódarazsak kegyetlen ragadozók ugyan, de sok a velük kapcsolatos tévhit is” – mondja Kevin Short, a Tokiói Egyetem professzora, aki 35 éve tanulmányozza a rovarokat.
A japán médiában „gyilkos” darazsaknak nevezik őket.
Ez azonban megtévesztő és félrevezető, ugyanis kimondottan hasznos a szerepük. Miután hernyókkal táplálkoznak, elpusztítják őket, így védik a terményt, amit viszont a hernyók pusztítanának el – mondja a professzor. Kevin Short szerint a japán termelők „üdvözlik” a lódarazsak jelenlétét.
Több évtizedes kutatómunkája során Shortot egyetlen darázscsípés sem érte. Azt mondja:
csak akkor támadnak, ha otthonukat, fészküket érzik veszélyben, és akkor is csak késő ősszel, amikor előkészítik a következő évi királynő fészkét.
A méhek – a professzor szerint – hatékony védekezési mechanizmust dolgoztak ki a lódarazsakkal szemben. „Labdába” formálódva nyüzsögnek és rajzanak a kaptárukat támadó lódarázs körül, és ezzel hőt gerjesztenek. A betolakodó testhőmérséklete egyszer csak elér addig a pontig, amikor a rovar feladja, felforr, és elpusztul.
Az Európából Észak-Amerikába telepített méhek ezt a trükköt egyelőre még nem sajátították el. Rajba szervezett támadás helyett egyenként repülnek rá a lódarázsra, amely erős állkapcsával egyszerűen lefejezi a méheket.
Kanadában és az Egyesült Államokban még mindig nem sikerült feltérképezni, miként jutottak el az Ázsiában honos rovarok Észak-Amerikába.
Vélhetően hasonló módon, mint Franciaországba – mondja Bérubé. Ott Kínából érkező virágcserepek között megbújó lódarazsak telepedtek le.
Feltehetően ugyanígy érkeztek a lódarazsak Észak-Amerikába is, ahol a kínai cserépedényeket kertészetekben árusítják. A cserepek egyébként remek téli búvóhelynek számítanak a rovarok körében.
Bérubé szerint az Ázsiából érkező szállítmányok tételes átvizsgálásával és a felfedezett kolóniák azonnali elpusztításával lehetne megelőzni a lódarazsak tömeges elterjedését.
(Borítókép: A Washingtoni Állami Mezőgazdasági Minisztérium munkatársa háta mögött egy fa fészkéből porszívózott ázsiai óriáskürtösöket tartalmazó tartállyal sétálnak 2020. október 24-én Blaine városában, Washingtonban. Fotó: Elaine Thompson / POOL / AFP)